Jogosan érzem magam így vagy túlreagálom?

Hogy érthető is legyen!

Páromnak van egy öccse és egy bátyja.

A bátyja külföldön dolgozik,ritkán találkozunk vele,viszont az öccséhez sűrűn,majdnem napi szinten!Nos, van élettársa

,egy saját lánya és a párja lánya,akik 14-16 évesek.

A problémám abból adódik,hogy néha úgy érzem,csak olyasmit mondhatok már,ami csak hozzájuk kapcsolódó.

Az öcs és báty nincs túl jó viszonyban ezáltal a két család sincs jó viszonyban.

Ha vmiért szóba kerülnek,mindig úgy beszélnek róluk és mondják nekem,mintha nekem is utálnom kéne őket! Anyóssal ugyanez a helyzet,vele sincsenek jóban. A megvetés a szemükben és a hangjukban,hogy minek voltam nála,miről beszélgettünk,szóba hoztuk-e őket stb.

A sógor lányával sem lehet igazán beszélgetni,mert rögtön nekem esnek.

Az anyja lelépett pár éve és lett másik gyereke.

Voltak nálunk (csak a lányok) és szóba kerültek a testvérek és mondtam,hogy fura hogy apám részéről van testvérem és mégsem! És neki mennyire fura,hogy neki is van és mégsem,mert sosem látta még.

A sógoromék nekem is estek,hogy jó lenne,ha a múltat békén hagynám,ne zavarjam össze a gyereket és döntsek,hogy vagy a gyerek anyjával tartom a kapcsolatot vagy velük.

Nem tartom a kapcsolatot vele és a facebookon sem ismerősöm már. Kitalálták,hogy akkor a párom facebookjáról irogatok neki,mintha kém lennék.

Nem tudom,hogy honnan szedték,de biztosítottam őket róla,hogy nincs igazuk.Ami viszont rosszul esett,hogy miután párom is megérkezett hozzájuk (náluk voltunk a gyerekeimmel) az öccse félre vonta és szóltak neki,hogy beszéljenek velem,hogy ne tartsam a kapcsolatot a volt asszonnyal.

Tényleg egy tök ártatlan kérdés volt,hogy milyen érzés,hogy van tesója,nem pedig faggattam az anyjáról,hogy hiányzik-e stb.

Hülye nem vagyok,nem akarok senkit hátulról támadni és suttyomban a gyereket faggatni,akinek lehet,hogy ennyi idő után is fájhat a dolog.

Van belátási képességem,hogy mit lehet kérdezni és mit nem,de nem gondoltam,hogy már ennyire beszabályozzák az embert.

A családról egy mondatot nem lehet mondani,anélkül,hogy megjegyzést ne tennének,a gyerek érzéseiről ők döntenek,azt hiszik,hogy ők mindig mindent jól tudnak és kizárt a tévedés.

Szeretek hozzájuk járni,szeretem a gyerekeket is,de elriasztanak ezzel a viselkedéssel!

Értem én,hogy van olyan téma,amit nem hozunk fel és tiszteletben is tartom,nem teszem,de a nem létező problémából csináltak most nagyot.

Az öcs/báty dologban is az zavar,hogy vannak hullámvölgyek és hol az egyikhez járunk többet,hol a másikhoz. Vhogy mindig így alakul. Most úgy érzik,hogy győztek,hogy a bátyjukhoz nem járunk és tényleg időhiány miatt.

Ami engem baromira idegesít,mert nem össze vesztük vagy ilyesmi,hanem dolgozik mindenki,mint a barom.

tipikus olyan,hogy akit nem szeretünk/utálunk,azt másnak is kell és néha a féltékenység jelét vélem felfedezni.

Ilyenkor két tűz között érzem magam. Én mindenkit szeretek még úgy is,hogy vannak hibáik és vannak rossz tulajdonságaik és amíg nem ártanak nekem,addig nincs problémám velük.De ezt leginkább a sógorom párja nem képes belátni,ezért is nem beszélek róluk és kínosan kerülöm az efajta témákat.

Lehet túl naiv vagyok még mindig és hiszek a mesékben...

Tudom,ez nem sok info,de sok ilyen van,amikor úgy érzem,na most kell hazaindulni.

Ez általános jelenség és lehet túl naiv vagyok vagy még mindig hiszek a mesékben?!

Kerülni nem akarom őket,de nem is tudom,hogy mit tegyek...

Nekem már az is jó,hogy leírtam és elolvassátok még ha kusza is és érthetetlen számotokra!

Tegnap már tiszta UFO-ank éreztem magam :D