Hogyan költöztetek el?

Mi 22 és 23 évesek voltunk mikor összeköltöztünk, akkor már 5 éve voltunk együtt.

Én dolgoztam, ezen túl még a párom szülei segítettek (mert a párom orvosira jár és sem délelőttje, sem délutánja nem szabad)...

Most is hasonló a felállás. Jövőben végez a párom.

Albiban lakunk, kertes házban.

A férjem sajnos örökölt, ebből vette gy pici lakást és oda költöztünk.

1,5 éve sem voltunk még együtt, még ugyanannyival vissza 22 voltam

Ha ez nem lett volna akkor kb fél ével később költözünk, de albérletbe, így van megtakarításunk mind a kettőnknek, amiőta lett állasunk, akkro az az összeg éppen az albérletre lett volna elég.

Közösen fizettük, diákmelóból ösztöndíjból, az árvaságijából, és én ekkor még kaptam támogatást a szüleimtől egy pár hőnapig, amennyi a sulból hátra volt még.

Egyébként az első állásomkor már közös bankszámlánk volt,tudom sokan ezt merésznek gondolják fiatalon, és élettársi kapcsoatban,mutóbb mai fejjel én is. A döntés mégis engem igazolt.

Nekünk jobb olt így.

Jobban láttuk mennyi a közös(!) penz, merre haladunk.

Nm tettünk egymás közt különbséget.

Vot időszak amikor én kerestem többet, vagy csak én, most fordítva van.

A története nagyon nem regényes..

Összejöttünk tél elején, a rakövetkező karácsonykor jeleztük, hogy úgy gondoltuk költözünk...januárban

Totál kiborulás szülők részéről.. Korai.. Meg fiatalok vagyunk, és már nem is költözök haza( kollégista voltam nagyon régóta)

Végül csak márciusban költöztünk..

És akkro szetbombáztuk a lakást...felújítgattuk a két kezünkkel, ami volt a suliból befejeztük, aztán szívtuk a fogunkat, mert nem talaltunk munkát

( a aköltözés sietősségeeppa fenntartása miatt volt.

Aikor a suliban végeztünk,akkora kolinak lőttek ugye,a lakásban albérlő vt, őt ki kellett tenni( egyéb iránt becsapta a ferjemet, akk tapasztalatlan volt ilyen téren, úgyhogy sikerült majd300e tartozásaallelepnie)

Tehát 2 lehetőség volt, vagy én is megyek vele, vagy vesz maga mellé lakótársat, mert elsőre egyedül nem tudta volna fenntartani.

Diákhitelel kifizettük a tartozás egy jő részét...és így indultunk)

Legelőször az akkori pasimmal, albérletbe (én 21 voltam, ő 23), mindketten dolgoztunk és abból tartottuk fent magunkat.

Aztán amikor vele szakítottam, akkor barátnőkkel, albérletbe (24 voltam), akkor is magamat tartottam fent.

Most fogunk összeköltözni a párommal, az ő lakásába, amit örökölt. Mindketten dolgozunk, úgyhogy természetesen mi fizetjük.

Persze a szülők végig segítettek, ha nagyobb kiadás volt (pl új mosógép kellett), akkor összedobtuk, sokszor vásárolnak nekünk és nem hagyják kifizetni (vagy pl, ha egyet fizetsz kettő kapsz akció van, akkor anya mindig nekünk adja a +1 terméket).

26N

18 évesen az akkori párommal egyetem és munka miatt költöztünk Pestre albérletbe. Ő dolgozott, én tanultam, kaptam ösztöndíjat és a szüleimtől havi 35 000 ft-ot.

Vizsgaidőszak közepén felmondta a tulaj az albérletünket, mert el akarta adni a lakást. Ezután szüleim vettek egy garzont, hogy ne kelljen félévente költözködni. Közös kasszán voltunk, ez lett később a probléma. Párom szépen eltapsolta az összes pénzünket hónapról hónapra. Vége lett.

Utána, hogy fenn tudjam tartani a lakást, a kb. 60 000 ft-os "bevételemből", lakótársat fogadtam magam mellé. Félévente változott, hogy kivel laktam.

Egyetem utolsó évében már dolgoztam, így jelenlegi párom hozzám költözött, mert nem volt szükség az "extra" pénzre. Azóta együtt élünk, mind a ketten keresünk. (Nincs szülői támogatás, mióta dolgozunk)

Tudunk félretenni és normális életszínvonalat biztosítani magunknak.

20 évesen költöztem Pestre az akkori barátommal, albérletbe. Neki akkor már volt munkája, nekem egy hónappal később lett. Előtte a szüleinknél már együtt laktunk egy évet, de amikor magunkra maradtunk teljesen akkor gyorsan szét is mentünk. Tehát fél évvel a felköltözés után elköltöztem és szobát béreltem.

Utána felköltözött vidékről a legjobb barátnőm és vele vettünk ki egy lakást. 1,5 éve lakunk így, de már csak pár hétig, mert már kellemetlen az "együttélés". Így most az egyik barátomhoz költözöm, mert tőle kiköltöznek pont a bérlők és én fogom ott az egyik szobát bérelni.

Azt az egy hónapot leszámítva amikor még nem dolgoztam, mindent a saját, nem túl nagy fizetésemből fizettem és fizetek továbbra is. A szüleim sajnos nem tudnak semmiben se támogatni. Illetve erős fenntartásaim lettek a közös kasszával kapcsolatban, így ez szerintem még gond lehet egy későbbi komoly kapcsolatban.

Most már több, mint 3 éve élek külön a szüleimtől.

24N

Kollégiumban laktam még gimiben, akkor még a szüleim tartottak el. Az egyetemet is kollégiumban kezdtem.

Amikor meguntam, akkor kivettem egy szobát. A szüleim támogattak, plusz ösztöndíjból éltem.

Aztán összeköltöztem a barátommal albérletbe. Mivel a szüleim őt nem szerették, onnantól engem nem támogattak (szerintem ez elég erősen megkérdőjelezhető szülői döntés, de hát ez van). Azóta szakítottunk, utána megint csak szobát vettem ki, de ekkor már önellátó voltam. Végül pedig a mostani párommal költöztünk össze albérletbe.

Saját lakásra esélyünk sincs - hiába keresünk elfogadhatóan, ha az albérlet elviszi azt a pártízezret, amit amúgy félre tudnánk tenni. Örökségre nem számíthatunk, úgyhogy fogalmam sincs, hogy a jövőben mi lesz. Alapvetően nem rossz dolog az albérlet, csak hosszútávon nem szerencsés, mert ha az ember nem valami putriban akar lakni, akkor sajnos nagyon sok pénzt elvisz :(

17: Na, végigolvastam, 16-ból 5-ben szerepel, hogy a szülő vett lakást vagy a válaszolónak vagy a párjának vagy mindkettőnek. De arra nem térnek ki, hogy spórolt pénzből-e, vagy mint nálam, a saját lakása árából. Mert akkor az nem plusz, hanem csak a régi átcsoportosítása.

Amúgy ahol van félretéve egy többgenerációs családnak 5-6 milliója, hogy legyen arra, amire éppen a legjobban kell, és ez egy egyetemistánál egy garzonra esik, az még nem milliomosság. Sőt, a vidéki egyetemi városokban 2-3 millió körül is van garzon meg lakótelepi lakás.

Ha amúgy is szeretnétek összeköltözni akkor célszerűbb közösen nézni albérletet. Nem túl rentábilis, de ez a legkevésbé fájdalmas megoldás arra az esetre ha valami nem úgy sül el, ahogyan képzelitek.

Természetesen egy a szülők, vagy gyerek nevén levő lakás a legjobb mert ott csak rezsi van. Ez esetben nem feltétlenül kell egyből összebútorozni de az is megoldható.