Normális dolog, hogy a párom nem engedi, hogy rászóljak a sógorom lányára?

Egy egy éves gyerek magasságából el kell rakni a törékeny,éles,értékes stb cuccokat,mert szétpakolja.Nem azért,mert iszonyatosan rossz gyerek,hanem mert érdekli,és ez neki játék.

Én a saját gyerekeimnek már mondtam ebben a korban,hogy mit nem szabad,de nem nagyon értették. Kiabálni,veszekedni,csúnyán szólni nekik meg értelmetlen és ronda dolog is .

Ez fokozottan igaz,ha nem a saját gyereked - valószinüleg a párod azért vont kérdőre,hogy mit képzelsz magadról,mert nem minősíthető hangnemben beszélsz más nagyon fiatal gyerekével.

Az a baj, hogy a párod kontrollál, az a baj, hogy nem teszed ott és akkor helyre, hanem ide jössz és a háta mögött panaszkodsz. Valamint az a baj, hogy abszolút intoleráns vagy egy egyéves kicsivel szemben.

Egyáltalán nem rossz a gyerek (különben sincs rossz gyerek, csak rosszat tevő gyerek, de itt még ez sem áll meg). Azért pakol szét, tündérem, mert most fedezi fel a tárgyakon át a Világot. Ha te ezt megakadályozod a bugyuta rendmániáddal, akkor erősen javaslom, hogy eszedbe se jusson gyereket vállani. Lelkileg teljességgel alkalmatlan vagy az anyaságra.

Hússzór is rászólhatsz, az egy éves gyerek pakolni fog.

Egy ismerősöm váltig állította, hogy ő úgy tudja nevelni a gyerekeket, hogy maximum háromszor kell a gyerekre szólni, és soha többet nem pakol. Természetesen herendi porcelánnal, kristályvázákkal, stb van tele a ház, mint valami múzeum.

Az unokája amint helyváltoztatásra képes volt, kipakolta a konyhaszekrényeket, bemászott a sütőbe, és majdnem belakmározta a nagyapja szívgyógyszerét. A virágokból a földet a fehér szőnyegbe dörzsölte, a bőrkanapéra popsikrém került, és még sorolhatnám. Rászóltak milliószor, de sokáig nem kötötték le a figyelmét mással, persze, hogy "rosszalkodott". (Nem, egyáltalán nem rossz egyerek, csak eleven, és a rendmániás mama miatt nem tudott játszani, így azzal játszott, ami kéznél volt.)

Mama nagy nehezen engedett a nappaliba játékokat, sőt, még játszani is leült az unokával, és megszűnt a "rombolás".

A sztori lényege pedig az, hogy nem rászólni kell a gyerekre, hanem foglalkozni kell vele. Nem tudatosan rosszalkodik, egyszerűen kicsi, és nem tudja, hogy rossz.

Egy éves koromban (meg még később is) nekem a saját anyukám pakolta ki az edényeket. Mert tudta, hogy az jó móka, eljátszok vele szépen és FEJLŐDÖK!!! EZ nem rossz gyerekség kérdése.

Tehetted volna azt, hogy néhány edényt odadasza neki, amik nem olyan érzékeny edények és leülsz vele közösen játszani.

A pároddal egyébként megbeszélted, hogy neked nem tetszett a viselkedése vagy csak durcásan elvonultál és most jössz ide panaszkodni???