Nálatok okozott már a családban komolyabb vitát bármilyen étrenddel, táplálkozással kapcsolatos nézeteltérés?

Én elkezdtem diétázni (inkább gyümölcs, zöldség meg húsfélék, kevesebb szénhidrát) és mozogni. Na, onnantól kezdve a hlye mostohám állandóan tömni akart, és üvöltözött, hogy beteg = anorexiás vagyok.

Kötelező jelleggel etettek (apával egyetértésben), három óránként le kellett mennem - ha éhes voltam, ha nem (azért három óránként nem voltam éhes, ebéd után, pl.).

Ha hoztak sütit, meg kellett ennem, pörköltöt, nokedlit, kenyeret...

Amit elért:

- azóta is gyűlölök társaságban enni

- az állandó megtömésével szétcsszte az emésztésem: sok mindentől puffadok, gyakran van hányingerem, és tésztaféléket, kenyeret pl. alig tudok megenni (rosszul vagyok tőle)

Amióta elköltöztem még többet változtattam az étkezésemen, de a barátomat nem zavarja (sőt, anyósék is simán viselik):

- kenyér szinte soha (néha megkívánom, de amúgy leszoktam róla)

- köretként zöldség (kukorica, borsó, répa, zöldbab, paradicsom, paprika - sütve, párolva, mikor-hogy)

- rizs és krumplit mellőzöm, és inkább gerslit választok helyette (könnyebben emésztem)

En lassan ot eve paleozom. Apam es nagyanyam minden csaladi ebeden szurkalodtak az elso evekben. Nagyanyam meg mindig nem szokott le rola sajnos. Ha rossz kedvemben talalnak, akkor onnatol kezdve nem beszelgetek, mert ha elmondanam a velemenyem, abbol nagyobb sertodes lenne, mint a hallgatasbol.

A parommal kulon fozunk, o sok junk food-ot eszik, mindig azt mondja, hogy neki tok mindegy nem ettol lesz beteg. Szerintem ez igenytelenseg, de sosem szolok be erte. Ahogy o sem cseszeget azert, hogy semmit nem teszek be a bevasarlokocsiba addig, amig vegig nem neztem az osszetevoit. (Sokszor vissza is kerul az adott termek a polcra.)

Egyáltalán nem vagyok kövér, mindenki szerint jó alakom van.. az apámon kívül. Ő mindig magával példálózik, hogy milyen kevés szénhidrátot eszik és én miért eszem ezt meg azt. Akár mit eszem, mondjuk egy fél évben 1x eszem csipsztet, tuti megszól, hogy milyen hízlaló, és hogy milyen hasam van vagy hogy mekkora a seggem...

Amúgy anyám intoleráns a tojásra és a búzára, ill. nem ehet cukros kajákat és a napi szénhidrát adagja meg van szabva. Ennyi.

Hozzáteszem a nővérem hánytatta magát (erről apám nem tudott) és mindig vele példálódzott még, hogy bezzeg ő milyen vékony, mekkora önuralma van. Konkrétan át lehetett köpni a lába között.. Azóta szerencsére már jól van és vissza is szedett magára. Azt nem vette észre apám, hogy táplálkozási zavara van csak hogy de vékony... -.-

gondolom ezt nem olvassa senki, de kiírom magamból

nálunk apró gondokat okoz

-ha jönnen a pesti rokonaink, semmit nem hajlandóak nálunk fogyasztani (mert mi bitos leprásak vagyunk, mert vidék)

-anyunak(aki mindig panaszkodik, hogy kövér és fogyózni akar) meg ha szólok, hogy csökkentse az adagjait, (annyit eszik, mint két munkásember) akkor meg megmagyarázza, hogy ő alig eszik..

-a gazdagék (másik rokonok)meg úgy ízlelgetnek mindent, mint valami ellenőrök, még egy sütiből is kiveszik, hogy nem sima fehérliszt, anem süteményliszt és még az almát is minősítik, hogy milyen kategória, és kb így köszönik meg, hogy finom volt..

meg mesélhetnék még(mamánál mindig haj van a kajában, de nem szólunk..)

szóval nézeteltérések vannak, de csak úgy szőnyeg alatt.

én elég szigorú étrendet követek, de ha arról van szó, és családi ebéd van, engedékenyebb vagyok, hagy örüljön mindenki.

mivel már 13 éves korom óta (több mint 20 éve) mindig volt valami étrendem, amit magamnak találtam ki, szerintem már megszokták, és sosem szólnak bele, sőt sok dolgot elfogadnak tőlem, és már ők sem esznek meg mindent, jobban odafigyelnek.

a vidéki rokonok meg az idősebbek nem tudják mire vélni, de ővelük nagyon de nagyon ritkán találkozom, így nem okoz semmi gondot.

Nekem igazából semmi bajom nincs, bár laktózérzékenységet sejtek a tapasztalataim alapján, de inkább kerülöm, ami nem esik jól.

Én csak nagyon-nagyon-nagyon kövér voltam. 160 centi alatt, 90 kiló felett. A mérő kiakadt a vérzsíromtól. A doki azt mondta, hogy ha így folytatom, 10 év múlva elpatkolhatok. Ekkor voltam 25.

Nem fogyóztam, de fogytam, mert máshogy készítem el a dolgokat. Igazából nagyon kevés dolog van, amit nem eszek meg, de hogy HOGYAN van elkészítve, arra már finnyás vagyok.

Csak teljes kiőrlésű cuccokat veszek, vagy ha nincs, sütök. Nem hittem volna soha, hogy megtanulok kenyeret sütni. :) Tésztából is csak tk., barna rizst nem szeretem, basmatit eszem. Csirke, pulyka, marha. Főzelékek. De pl. úgy csinálom, hogy a habarást tejföl és fehérliszt helyett natúr joghurt vagy kefir és tk. tönkölylisztből. Tej helyett szója. Cukor helyett nyírfacukor. Húsokat natúr, ha félévente megkívánom a rántást, akkor tönkölyliszt, tojás, tönkölyliszt a panír.

Egy bajom, hogy a gyümölcsöket nagyon nem szeretem, helyette inkább nyers zöldségeket eszem, répát, káposztát, koktélparadicsomot csak úgy magában.

Tudom, hogy nem sok, de azelőtt előre csomagolt szenyákat ettem, meg mirelit pizzát, zacskós dolgokat, és már a vérzsírom is normális, úgyhogy nekem ez így jó.