Miért tetszik egy másik férfi?

Közben kiderült, hogy 35 éves, de a kérdés szempontjából lényegtelen. És persze, hogy gondolkodtam rajta, hogy miért nőtlen, de igazából már el is mondta, hogy pár éve meg akart nősülni, de végül nem lett belőle semmi, és azóta is eléggé házasság ellenes hangulatban van, amit megértek.

Tisztában vagyok azzal is, hogy nem akar tőlem semmi komolyat, és ha belemegyek bármibe, akkor elveszítem a vőlegényemet.

De attól még tetszik, és ebbe tényleg belezavarodok. Egész nap rá gondolok, alig várom, hogy találkozzunk, mint valami hülye tini szerelmes. És ez borzasztóan zavar. Korábban, ha ezt éreztem, összejöttem az illetővel és meg volt oldva a probléma. Sose éreztem ilyet úgy, hogy közben van egy párom, akit szeretek és tervezgetem vele a jövőt. Ráadásul még azt se lehetne mondani, hogy lapos a szexuális életem és az a bajom, mert nem, nincs ilyen problémám.

Próbálom ezt a vonzalmat belevinni a kapcsolatomba és a párom felé megélni. Ami neki nagyon tetszik, kb. olyan a kapcsolatunk, mintha most jöttünk volna össze, hiába élünk együtt már egy ideje. Ami egyébként jót tett nekünk, de nem oldotta meg a problémámat, a belső vívódásomat.

A másik férfi megkért, hogy ne szórakozzak vele, mondjam el, mit szeretnék, mert sokkal egyszerűbb lenne mindkettőnknek. Én elmondtam, hogy tetszik nekem, szívesen megismerném, de a vőlegényem fontosabb. Ő ezt tiszteletben tartja, nem közeledik felém, sőt, még a vőlegényemmel is beszélt, aki nagyon féltékeny volt rá, és elmondta neki, hogy a kapcsolatunk pusztán szakmai. A vőlegényemet már nem piszkálja, úgy tűnik, hogy ők ezt helyretették magukban. A párommal volt egy beszélgetésem erről kb. 2 hete, és úgy tűnik, hogy részéről le van zárva a téma, de érthető okokból nem szeretné, ha munkán kívül találkozgatnék ezzel a férfival. Igaz, ez nem lett így kimondva, de egyértelműen utalt rá.

Tehát, ha szeretnék vele találkozni, akkor vagy felvállalok egy újabb konfliktust a vőlegényemmel, vagy elkezdek neki hazudozni. Egyik se lenne túl szerencsés, mert nincs igazán okom találkozni vele. Persze azon kívül, hogy szívesen megismerném, de talán ezt így nem kéne mondani a páromnak. Már arra is gondoltam, hogy találkozzunk mindhárman egyszerre, de attól félek, hogy akkor a vőlegényemnek leesik, hogy mi a helyzet.

Közben meg tényleg szívesen megismerném, még ha nem is lenne köztünk semmi, mert nagyon érdekes embernek találom, motiválóan hat rám emberileg és szakmailag is. Igazából csak azért nem feküdtem le vele, mert a vőlegényem előtt jó néhány partnerem volt és arra jutottam magamban, hogy egy menet se ér annyit, hogy így megalázzam a páromat, elhagyni meg nem akarom. Ha nem lenne ennyi tapasztalatom, szerintem már túl lennénk rajta.

Tehát itt nem arról van szó, hogy melyik férfit válasszam, mert egyértelmű, hogy a vőlegényemet. De valamilyen szinten kéne ez a másik is. Nem mondom, hogy tartalékba, mert annyira már megismertem őt is és a jelenlegi élethelyzetét is, hogy tudjam: nem működne. Igazából nem tudom megmagyarázni se azt, hogy miért vonzódom hozzá, se azt, hogy miért is lenne rá szükségem.

De félelemmel tölt el a gondolat, hogy többet nem találkozunk.