Mi az, amire oda kell figyelnem összeköltözés után?

Fix idő, amikor nem nyomkodjátok a technikát, hanem csak beszélgettek, együtt vagytok, esetleg társasoztok, kártyáztok, vagy csak simán vacsiztok, és a másikra figyeltek.

Élni és élni hagyni, azaz a másiknak, és nekem is szükségem van "térre". Ő edzeni jár, én a barátnőimmel találkozok, vagy a gépet nyomkodom magamban. Megvan mindkettőnknek a maga hobbija, ami lefoglalja, amit szeret csinálni, amihez nem kell, sőt néha zavaró a másik jelenléte. Ettől még szeretjük egymást.

Semmi nem kötelező, legalábbis olyan tekintetben, hogy nem szabad ráerőltetni semmit a másikra, ha mondjuk neki edzeni van kedve menni, nekem meg együtt lenni, akkor kompromisszumot kötünk.

Dolgozni kell a kapcsolaton, energiát belefektetni, és megbeszélni a problémákat. A másik NEM GONDOLATOLVASÓ! Ha azt mondod, hogy semmi baj, akkor ne csodálkozz, ha úgy viselkedik, mintha semmi baj nem lenne.

Megosztottuk a munkát, mindenki részt vesz a háztartásban, akinek több ideje van otthon, az nyilván kicsit többet csinál.

Előre letisztáztuk, kinek mi a dilije, és ki mitől megy falnak. Ezeket tiszteletben tartjuk. Elmondtuk, mit várunk a másiktól (reggel ágyazunk be, vagy délután, betárazunk e wc papírból, vagy inkább mindig veszünk, szennyest a szennyes tartóba tesszük, vagy a mosógépbe, reggel mosogatunk, vagy este, stb), és ezeket is tiszteletben tartjuk.

Nálunk alapelv az is, hogy ha valami nem tetszik az előre letisztázott dolgokon felül, akkor fogod, és megcsinálod. Pl engem nem zavar, hogy a szőnyegre hullik a hajam a lakásban mindenhol, hetente porszívózunk, majd az felszedi. A párom megőrül tőle. Az alapvető helyeken, mint fürdőszoba, lefolyó, stb, persze felszedem magam után, de a nappaliban a szőnyegen már nem zavar, őt meg igen, hát akkor majd tesz ellene. Ő kirakja az edzős (nem szennyes) cuccait "száradni" a fotelra, és ott hagyja, nekem nem tetszik, ezért amikor megszáradt, elrakom, hogy ne legyen szem előtt. Ilyenekből nem csinálunk problémát.

Nem unom, mert vele a legszürkébb hétköznapok is jók, olyankor élvezem a biztonságot és a kényelmet, amit egymásnak nyújtunk. Amikor meg program van együtt, akkor abból feltöltődöm. És, mint mondtam, a külön program nekünk szintén nagyon fontos.

Nekem ezek váltak be, de persze embere válogatja. :) Sok boldogságot az összeköltözéshez!

nem kell ráparázni. kommunikáció. és az összeköltözés elején ne tűrj el semmit, ami zavar. tedd szóvá mindet, érthető, normális módon. ha ilyenkor sokat nyelsz, akkor 1 év múlva azok baromira fognak zavarni, viszont az együttélési szabályaitokon nagyon nehezen lehet változtatni.

pl halálosan zavar, hogy nem dobja be a szennyest a szennyestartóba, és otthagyja a kanapén. de ha elnézed neki az összeköltözés elején, kialakul egy norma, hogy a szennyest ott lehet hagyni a kanapén. És ezt nagyon nehéz megváltoztatni, ilyeneken indulnak az első veszekedések.

Szerintem a legfontosabb, hogy ti mindent beszéljetek meg, ne hagyjátok elmérgesedni a dolgokat, valamint hogy ne hagyjátok, hogy más beleszóljon az életetekbe!

Tuti, hogy anyukáitok, szomszédnéni, barátnő aki már két hónapja külön él, meg úgy általában akárki más, akinek semmi köze hozzá, jobban fogja tudni, hogy ti pontosan mit hogy csináljatok. Ez különösen a fiú anyukájára jellemző. A párom anyukája például pontosan tudja, hogy ne rendeljük meg a tescoból a bevásárlást, mert majd velük elmehetünk az auchanba és az mennyivel jobb, no meg hogy ne vegyünk mosogatógépet, mert az csúnyán mosogat és különben is felesleges. És ebben persze a legnagyobb veszély az, hogy a férfiak hajlamosak gondolkodás nélkül igazat adni az anyjuknak. Szerencsére nálunk nincs ebből gond, de sok párnál ez válóok lehet.

Ahhoz, hogy ne unjátok meg egymást, szerintem annyi kell csak, hogy ne váljatok unalmassá. Sokan összeköltözés után már csak otthon ülnek, nem mennek sehová, megszakítják a barátaikkal is a kapcsolatot, mondván ők már révbe értek - nem helyes. Mozduljatok ki, tanuljatok, szórakozzatok, ne hagyjátok, hogy a kapcsolatotokban a "mileszavacsora" című beszélgetések és a házimunka domináljon :)

Egy valamire vigyazz nagyon a tobbi lenyegtelen.

Magadat ad, ne jatszal szerepet, igy kesobb sem lesz csalodas.

Az 1-es jól leírta.

Egyébként jól jön a türelem, és az, hogy egymás szokásait, "bogarait" el udjátok fogadni, ami valamelyikőtöket nagyon zavarja, azon a másik hajlandó legyen legalább minimálisan változtatni, de közben ne akarjátok a saját képetekre formálni a másikat. Szóval nehéz ezen egyensúlyozni, hogy mikor adod fel saját magad, és mikor vagy rendes és teszel meg valamit a párodért.

Nálunk ez úgy működik, hogy, hogy tudom, hogy a férjem nagyon szenved attól, ha túl nagy a kupi (én vagyok a káoszosabb), ezért megtanultam legalább olyan szinten rendet tartani, hogy őt ne frusztrálja, ő pedig hagyja, hogy nyugodtan rázzam arra a fajta zenére a fejem, amire akarom, mert nekem meg néha ez kell.

Most ezek ilyen hülye példáknak tűnhetnek, pedig pont az apróságok azok, amikkel az őrületbe lehet kergetni a másikat:) Nálunk jól működik az is, hogy kb. egyenlő arányban osztjuk el a házimunkát, amiből mindketten vállaltuk azt, amit kevésbé utálunk, és persze, ha valamelyikünk nem csinálja meg és a másikat már nagyon zavarja, akkor van, hogy megcsináljuk a másik helyett.

Semmit sem veszünk magától értetődőnek, a korábban megbeszélt feladatokat sem, mindig megköszönünk minden egymásnak.

Rendszeresen beszélgetünk, általában a közös céljainkról. Mindkettőnknek fontos, hogy legyenek közös távolabbi és közelebbi céljaink, külön-külön, és együtt is, ezekben támogatjuk egymást, és sokszor órákig beszélgetünk a megvalósításukról.

Egymás munkájáról és hobbijáról mindketten sokat tudunk, ez nekem kezdetben nehéz volt, mert semmit nem értettem abból, amit arról mesélt, hogy mit csinált napközben, de addig kérdezgettem, amég el nem kezdtem megérteni.

Nekem még az is fontos, hogy sokat hülyüljünk együtt, mindketten szeretünk poénkodni, a nevetés pedig összetart minket:) (Minden más egyéb mellett).

A szexben talán egy picit néha elkényelmesedünk, mert már nem kell másokhoz alkalmazkodnunk, de ezt most, ameddig nincs gyerekünk még inkább kiélvezzük:)