Valóban gond van a kapcsolatunkkal vagy csak én látom így?

A barátom 24 éves, 1,5 éve vagyunk együtt. Az egyetemen ismertük meg egymást, ő idén diplomázik, mellette dolgozik. Tavaly szeptembertől júniusig minden hétvégét együtt töltöttünk, gyakran hétköznapokon is találkoztunk néhány órára, azonban június 1-el felmondtak neki a gyakorlati helyén, folyton idegeskedett, hogy nincs munkája, velem sem volt ebben az időben valami kedves. Augusztus 1-el talált új munkahelyet, ide felvették teljes állásba, viszont ezzel megszűnt az is, hogy a hétvégéket együtt töltjük, mivel Pesten dolgozik és Szegeden él a szüleivel (idén már nem jelentkezett koliba), így mivel én Bp-től egy órára lakom, ő meg 3-ra így hozzánk jön munka után, hogy ne kelljen olyan sokat utaznia és hétvégéket pedig otthon tölti, azzal a címszóval, hogy segíteni kell az idős szüleinek vagy tanulnia kell, de sajnos egyáltalán nem tanult, szombat esténként eljárt "sörözni" így egy vizsgája még mindig nem sikerült, emiatt nem tehet előrehozott államvizsgát, nem fogják msc-re felvenni. Én úgy érzem, hogy ez így nem jó már, szeptemberben és októberben nagyon sokat túlórázott, emiatt este 9-10-re ért ide, másnap korán kelt, november, decemberben is este 7-re ért ide fáradtan, így már nem nagyon tudtunk semmit csinálni soha, korábban napi 2-3-szor szeretkeztünk, viszont szeptember óta heti max. 1-2-szer. Mikor próbáltam vele megbeszélni, hogy ez így nem jó, ő azt mondta, hogy nem érti miért mondom, hogy keveset foglalkozik velem, pedig szinte csak aludni jár ide.

A szüleim hívták karácsonyra, de akkor még úgy volt, hogy az előrehozott államvizsgára kell készülnie, emiatt mondta, hogy nem. Mivel pénteken kiderült, hogy nem sikerült a vizsgája, mondta, hogy legalább egy jó oldala van, hogy karácsonykor nem kell majd tanulnia, de fel sem merült benne, hogy együtt töltsük a karácsonyt. Tegnap szeptember óta végre együtt töltöttünk egy napot, elmentünk moziba, viszont most valószínűleg szilveszterig nem is találkozunk. Közben kiderült az is hogy mást akarunk az élettől: ő 2-3 év múlva ki akar költözni külföldre, annak ellenére, hogy itthon olyan munkája van, amit szeret és nem is keres rosszul (br. 270 ezer + cafeteria, úgy, hogy nincs még meg a diplomája és a munkahelyén hallgatói szerződést kötnének vele mscre). Egyébként a szülei is mondogatják neki, hogy menjen külföldre, mert ott jobban élhet, amiben valószínűleg igazuk is van, de mikor én mondtam neki, hogy én még nem tudom mit akarok (még 2 év van az egyetemből nekem)azt mondta: "majd akkor addig úgyis meggyőzlek, hogy velem gyere", olyan, mintha nem érdekelné a véleményem, folyton erről a külföldi kiköltözéséről beszél, hogy min. München, de jobb esetben Ausztrália vagy Dubai.

Nem tudom, hogy hogyan tudnám ezt velem megbeszélni nyáron még azt tervezgette, hogy összeköltözünk, azóta viszont fel sem merült benne. Szeretem, de egyre rosszabbul érzem magam ebben a kapcsolatban, úgy érzem, mintha nem számítana a véleményem. Tegnap hallottam egy telefonbeszélgetésüket egy haverjával, hogy ma este elmennek kártyázni és emiatt féltékenység tört rám, pedig korábban sosem zavart, ha másokkal van együtt. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, azt sem, hogy valóban gond van-e a kapcsolattal, mert én nagyon úgy érzem, viszont ő azt mondja, hogy szerinte nincs semmi.