Szülőkről való leválás, idegen városba költözés barátok, ismerősök nélkül, elmagányosodás. Hogy viseltétek? Meddig tartott ez az állapot?

Én nem magányosodtam el. Alapvetően barátkozós vidám, nyitott ember vagyok, nem gondolom azt, hogy hely függő lenne, hogy barátokat találjon magának az ember. Szerintem kellő nyitottsággal és kedvességgel az embr bárhol talál magának barátokat. 18 éves korom óta költöztem el a kisvárosból ahol születtem, nagy megyeszékhelyre...sok barátom volt...aztán a párom miatt egy másik megyeszékhelyre költöztem, nem volt itt egyetlen barátom sem, sem munkám sem senkim, csak a párom. Eltelt másfél év és most már igazán itthon érzem magam. Vannak barátaim, munkám és persze a párom is. A munkám a hobbim, a munkatársaim a barátaim is, igazán nem mondhatom, hogy magányos vagyok...Hálás vagyok ezért a sorsnak.

Én 2 éve lakom itt és mióta új munkahelyem van azóta érzem magam igazán itthon...

24-N

Ne félj. Rengeteg időd lesz, az a lényeg, hogy mozdulj ki, ne otthon ülj. Így ismerkedsz, meglepően hamar lesz az embernek társasága, ha eléggé nyitott.

Azt mindenképpen javaslom, hogy ne bérelj lakást, csak egy szobát, lehetőleg hasonló korúakkal együtt. Így ha más nem, a lakótársaid máris adottak társaságnak :)