Együttélés után jöttem rá, hogy nem működik?

Az exemmel így visszagondolva már együttélés előtt sem volt túl jó a kapcsolatunk, de akkor azt hittem, ez majd mindent megold. Az első hónapok persze szuperek voltak, aztán eltelt a "kampányidőszak" és rájöttem, hogy nincs bennünk semmi közös... Nincsenek közös céljaink (neki semmilyen céljai nem voltak azon kívül, hogy minél többet üljön a PS előtt), nem segített semmit, viszont elvárta, hogy teljeskörűen kiszolgáljam, és persze mindig mindenért én voltam a hibás. Ettől függetlenül két évig küzdöttem, hogy működjön, többször próbáltam beszélni vele, hogy segítsen, mindig hiába. A pohár akkor telt be, amikor kirúgták, és közölte, hogy akkor tartsam el, mert néhány hónapig szeretne pihenni... Szakítottam vele, mert már egyébként sem volt semmi értelme az egésznek, plusz egyébként is szét kellett volna költöznünk, mert egy fizetésből nem tudtuk volna fent tartani az albit. A szakítás után két hétig még együtt laktunk, addigra tudtam mindent elintézni, és hazaköltöztünk (persze a lakás miatt is nekem kellett rohangászni, de a kaucióra, amit anno egyedül fizettem ki, igényt tartott volna - merthogy neki jobban kell a pénz, hisz nincs munkája). Ez a dolog annyira elfajult a végére, hogy semmi mást nem éreztem, csak megkönnyebbülést, amikor végre különmentünk....

Nálatok mi a gond?

27N

Még nem voltam ilyen helyzetben, viszont a környezetemben többen voltak így. Náluk az adott problémát az adta, hogy felismerték egymásban az apró zavaró tényezőket, amiket amúgy nem vettek figyelembe. ( egyik rendetlenebb, valamelyiknek van egyéb zavaró tulajdonsága, sőt, olyan is volt aki azon ütközött meg, hogy az egyik hangosabb típus). Sok minden kiderül együtt lakva. Más az ember ha rövidebb ideig vannak együtt a felek, és más hogyha egy fedél alatt élnek.

Az összeköltözéskor az apró dolgokon is csúszhat el kapcsolat. De ha toleranciára képes mindkét fél, akkor nem lehet gond, idővel össze csiszolódnak. Persze érdemes beszélgetni egymással arról, hogy ki mit tolerál nehezebben. Úgy gondolom, hogy ha mindkét fél enged egy keveset, akkor már simulékonyabban működhet a kapcsolat.

Ha pedig úgy van hogy tarthatatlan a helyzet, és nem érzi a két fél úgy jól egymást, hogy együtt élnek, akkor az azt jelenti, hogy ott a két fél talán nem passzol annyira egymáshoz, vagy hogy nem ismerték igazán egymást, és ezért képtelenek az együttélésre...

Nálunk például idővel akkor romlott meg a kapcsolatunk, amikor külön laktunk. Pont azért lett ingatag, mert keveset találkoztunk. Amióta együtt élünk, jobb nem is lehetne. Mindketten megtaláltuk egymás mellett a stabilitást, összeszoktunk, és toleráljuk egymás apróbb hülyeségeit. :)

25N

nekünk durván fél év alatt kenyértörésre vitte a dolgot. Akkor nagyon fájt és nagyon szenvedtem, de így utólag úgy gondolom jobb így. Lehet, h még ma is húznánk egymás idejét....

Eleinte minden heppiszánsájn volt, csak aztán jöttek a hétköznapok... Mondjuk lehet h belejátszottak a lakás adottságai is (egy szoba), így utólag már nem tudom.

Az az igazság, hogy mind a kettőre van tapasztalatom és azt mondom ez alapján, hogy ha valami tényleg működik, akkor ott nincs ilyen összezavarodás, meg bizonytalanság.

Lehet mentegetni, eg húzni a dolgokat, veszekedés, vita stb. mindenhol van, de én éreztem már azt, hogy nem, ez nem működik, de mégis küzdeni kell, hátha és éreztem azt is, hogy legszívesebben ráborítanék egy vödör vizet tehetetlenségemben, de soha el nem engedném a közös otthonunkból. Utóbbival családom lett :)

Amíg nem éltünk együtt az exemmel, prímán megtudott csalni, észre se vettem. Mindig az volt, hogy szegény mennyit tanul az egyetemen, meg bízzak meg benne, míg a haverokkal bulizik, ne legyek sárkány, blablabla. Aztán összeköltözés után már ez nem ment, ettől frusztrált lett, és amint adódott alkalma, meg is csalt, csak már nem olyan ügyesen. Az alkalom pedig az volt, hogy nyáron hazament segíteni építkezésben, és megkért, mint jó "nem sárkány" barátnőt, hogy ezalatt ne zavarjam, hulla lesz, nem tud velem foglalkozni. Én naiv, bedőltem ennek, legalábbis adtam neki teret, mert jól esett, hogy azt mondta így jobb vagyok mint a többi nő, nem akaszkodok rá.

Közben meg mást kúrált. Ez nem feltételezés, lebukott, belekavarodott a sok hazugságba, és nem avatta be a szüleit így ők is akaratlanul lebuktatták.