Elvált anyukák, milyen hozzáállást várnátok el a gyereketek apjának új barátnőjétől a gyereketekkel kapcsolatban?

Nehéz kérdést tettél fel, erre igazán talán még az érintettek sem tudnak érdemben válaszolni, vagy csak nagyon kevesen, mert a szereplők ugye nem pártatlanok, mivel érintettek. Én csak a saját elméletileg vélt érzéseimet tudnám leírni, de nem biztos, ha valóban megtörténne, akkor is ezt érezném. A válás mindenképpen trauma az egész családnak, de főleg a gyerekeknek. Általában egyik fél részéről még érzelmek vannak, amik sokszor sosem múlnak el, legalábbis nem nyomtalanul. Sok elvált anyukának már maga az exe párkapcsolata is trauma, még akkor is sok esetben, ha neki is van új. A gyerekemet pedig más nő közelében tudni úgy, hogy az az apjának a párja/felesége, nagyon rossz érzés lehet. Mert ugye normális felállásban, "nekünk, anya-apa-gyerekek" kellene családot alkotni, a másik nő már "betolakodó" akkor is, ha hivatalosan már nem vagyunk egy család.

Én úgy gondolom, hogy ezen, és hasonló érzelmek miatt nem felelhet meg sok esetben semmilyen viselkedés, az a tudat felelne meg az anyának, ha egyáltalán nem lenne másik nő a gyereke életében.

Persze van ahol tudják ezt értelmesen, indulatoktól mentesen kezelni, azok a szerencsésebb esetek.

Egyébként kívülről látva, érzelemmentesen az én véleményem az, hogy ne akarjon az új nő az anyja lenni, elsősorban az apánál van láthatáson, tehát foglalkozzon ő sokat vele, és persze közösen is, ne kritizálja a gyereket, annak nevelését, ha gond van a viselkedésével náluk, de mondjuk otthon nem, akkor ott keressék a problémát, ne az anyjában, igyekezzen a kedvében járni láthatásokkor, pl ne olyat főzzön amit a gyerek nem szeret, viselkedjen vele úgy, mint pl egy jó óvónő, de ne akarjon úgy, mint az anyja. Kb nagyjából ezt gondolom, aztán gondolom alakul mindenkinél máshogy.

Még annyit hozzáfűznék, hogy az új nők/feleségek között pedig szép számmal akad, akire okkal akasztható a "gonosz mostoha" szerep. Ilyen esetekben joggal nem tetszik az anyjának.

Azt pedig nem árt tudni, hogy ha a férfi gerinctelen volt a házasságában, vagy az a gyerekével, akkor ezt bármikor megteszi az aktuális nőve/új gyerekkel is, csak idő, vagy a szerelem elmúlásának kérdése.

Én ha elvált, gyerekes pasival kellene kezdenem, azt nagyon figyelembe venném, miként vélekedik a múltjáról, exéről, gyerekeiről, hogy viselkedik velük, mert sok mindent le lehet vonni belőle a későbbiekre nézve.

Elvált szülők gyerekeként válaszolok. Szüleim 16 éves koromban váltak.

Nekem az lett volna jó, ha mind3 fél részéről meglett volna a "határ-megszabás". A mai napig azt tartom célravezetőnek, ha a gyerek tudja, hogy kivel hányadán áll, kinek hol vannak a határai. Az új barátnő az alap dolgokat tartsa/tartassa be, gondolok itt olyanokra, hogy pl. este már ne kapjon édességet a gyerek, ha náluk van, akkor is legyen kész (leellenőrizve) a lecke. Az alapok legyenek "azonosak", de az új nő igenis szabja meg a saját határait: ehhez nem nyúlhatsz, ha leveszed a polcról, akkor a játék végeztével ugyanoda tedd vissza stb. És igenis, ha olyan a gyerek viselkedése, akkor igenis szóljon rá. Akár olyan alapvető dolgokról van szó, hogy ne csámcsogjon.

És szerintem nem kell úgy szeretnie a gyereket, mintha a sajátja lenne, de ne éreztesse vele, hogy a pokolra kívánja. Valamennyire foglalkozzon vele, ha ott van, érezze a szegény gyerek, hogy oda (is) tartozik.

Én nem vagyok elvált anyuka, de ha nem gond akkor válaszolok.

Ha elvált lennék, elvárnám hogy:

1: Maximálisan elfogadja a gyerekemet - és nem csak az új nő, hanem az ÉN új párom is. Egyértelmű hogy teljes értékű családtagként kell kezelnie, nem úgy mint amit itt olvastam egyik nap, hogy a nevelő fél szerint a gyerek ott csak "vendég"...

2: Persze a megfelelő mértéket illik tartani. A döntéseket a két szülőnek kell meghoznia mindenben.

3: A kettes pontból kifolyólag egyértelműen nem várnám el azt sem, hogy a másik nő lássa el a MI feladatainkat.

4: Fegyelmezzen a nevelőszülő is nyilván, de hogy ráüssön a gyerekre, azt nem tűrném semmilyen formában. Ez is vita tárgyát szokta képezni.

5: Legyen a gyerekkel egy baráti viszonya. Szóval sem a gyerek kiutálása, sem a túlzott nevelgetése nem normális dolog.

Egyébként tényleg nehéz kérdés meg nagyon helyzetfüggő is, de alap, hogy a gyerek az első egy szülőnek. Meg kell találni az arany középutat. Nekem pl. nagyon jó nevelőapám volt, sokkal jobban szerettem mint a saját szüleimet, de mindig tudta hogy hol a határ. Mondjuk soha nem ütött volna meg vagy tiltott meg dolgokat. Az anyu dolga volt.

Én mostoha vagyok.

Igyekszem ugyanazokat alkalmazni? Amit az anyja is, akivel egyébként jóban is vagyunk.

Amit otthon tilos, azt nàlunk is, az otthoni bünti itt is él (most le van tiltva a gépezésről, mert nagyon sokat rontott a suliban). Tanulni leülök vele, bizalmasa vagyok, ha kéri, dícsérem, ha megérdemli. A büntetésben maximum javaslati joggal élek, bàr nálunk nincs szükség büntetésre, max az anyja àltal kiszabotthoz tartjuk magunkat.

Csapatban dolgozunk, elég jól megy. Az ex új férje is csapatjátékos, amennyire tudom.