Velem van a gond?

Sokszor úgy érzem, hogy talán velem lehet a gond, hogy valamit mindig elrontok.

Azt is érzem, hogy a családom valamiért nem szeret engem, legfőképpen anyám.

Messze lakunk egymástól, tehát csak ritkán adódik meg az alkalom, hogy láthassuk egymást. A ritka pillanatokból mindig vita és veszekedés adódik.

Mivel már nem lakom otthon, mert családom van ezért már nem tartozom anyagiakkal. Amikor elmegyünk "nyaralni" nekem ki kell fizetnem a vizet+villanyt+fűtést arra az időszakra, de még vinnem kell kis adag mosóport és öblítőt, hogy kimossam a gyerekek ruháit + sajátunkét. Természetesen kifizetem, mert nem szeretném költségekbe verni a családom. Párommal látjuk, hogy el kéne egy bevásárlás mert üres hűtőre érkeztünk együtt elmentünk vásárolni. Amit anyám és a testvérem vásárolt azt szépen elosztották 3 fele azaz nekem is be kellett szállnom. Ez rosszul esett nekem..

Amikor átmegyünk egy hétvégére, senki nem dolgozik tehát otthon van mindenki. Mondtam nekik, hogy csináljunk valamit, szalonna sütés vagy bogrács.. hát arra nekik nem telik. Semmi baj, megveszem én csak jól esne ha együtt leülnénk, beszélgetnénk, családias, gyerekek játszanának addig, tehát szerintem tök jó lenne. Tulajdonképpen a fát is a páromnak kellett összevágni, és szépen elvoltunk a mi családunkkal mert senki (SENKI) nem ült oda hozzánk. Legalább a gyerekek élvezték..

2 éve megváltozott anyám, teljesen más lett amióta Jehova tanúja lett. A fenti problémákhoz szerintem semmi köze, mert 2 évvel ezelőtt is ilyen volt hozzám, tehát nem fogható arra, hogy azért mert ő tanú lett.

Amikor felhívom telefonon, hogy beszélgessünk együtt + a gyerekek teljesen rá vannak kattanva a telefonra és élveznek mamáékkal beszélgetni. Sokszor nem ér rá, mert sietnie kell, bibliát tanulmányoz, tanít, házal, gyülekezet stb.. tehát sokszor leráz.

Többször is megcsörgetett vagy írt sms-t, hogy hívjam vissza mert baj van. Pénz kellett neki sürgősen, én balga 2 gyerekkel szaladtam neki feladni. Azóta se láttam vissza, de úgy vagyok vele, hogy túléltem, kiszorítottam nekik.

Eljöttek egy hétvégére hozzánk, párom kivett szabadságot arra a hétre, hogy eltudjunk menni együtt helyekre, parkba, tervbe volt véve, hogy elmegyünk együtt az állatkertbe. Ez mind dugába dőlt. Borzasztó volt az a hét. Anyám el szeretett volna menni megnézni a helyi Jehova gyülekezetet. A gyerekek nyafogtak, anyám veszekedett velük.. hiába mondtam neki, hogy a gyerekeket ez nem érdekli, ők rá vannak készülve az állatkertre.. Éhség sztrájkba kezdett anyám.. sehova nem akart jönni, nem érdekelte semmi, csak ült a fotelban és sírva olvasta a bibliát. Néha-néha felolvasott nekem és megjegyezte, hogy én vagyok a sátán.. Rosszul nevelem a gyerekeket.. Fiamat/unokáját egyszerűen lehülyézte amikor az iskolában tanult kis versecskét énekelve mondta el neki. Páromnál ekkor elszakadt a "cérna".. Sokáig tűrt de az, hogy szavakkal bántsa a gyereket azt már nem. Szegénykém annyira lelkére vette, hogy a mama mit mondott neki.

Ekkor veszekedés volt, azt mondta anyám nekünk, hogy mi sose foglalkoztunk azzal, hogy mi van vele. Párom megjegyezte neki, hogy miért mondasz ilyet? egy telefon és már küldi is nektek a pénzt ha szükséges. Apám erre felállt és elkezdett veszekedni, hogy milyen pénz?... fogalma se volt róla, hogy én küldözgettem, tehát folytatódott a veszekedés akkor már apám anyámmal. Gyerekek megijedtek nagyon, sírtak.. párom megelégelte és hazaküldte őket.

Vettem anyámnak egy cipőt de még fel se próbálta..

Mit mondhatnék két kicsi gyereknek amikor szomorúan megkérdezik tőlem, hogy miért ilyen a mama? akkor most a mama nem szeret minket?..... szívem szakad meg, és ez annyira rosszul esik, hogy ezt is sírva írom le..

Nagyon fáj, hogy láttam amikor a gyerekek játszani akarnak a mamával, beszélek hozzá és egy szót sem szólt hozzájuk. Mondtam neki, hogy ha rám haragszol akkor ne a gyerekeket büntesd, hanem mond meg nekem mi a bajod. Neki nincs semmi baja és folytatta tovább az olvasást..

Fogtam a két gyereket és inkább kimentünk a játszótérre. De amikor visszamentünk veszekedett, hogy ezért jöttek el minket meglátogatni, hogy én fogom a gyerekeket és elmegyünk otthonról?!... mit kellene tennem? leülni olvasni vele gyerekestől? Egyszerűen tényleg nem fogja fel, hogy engem nem érdekel, hogy ő milyen "pályát" választott, csinálja ha ez neki a legfontosabb! De nekem viszont az a legfontosabb, hogy a gyerekeknek CSALÁDIAS környezetet teremtsek.

Azóta fel se hív, hiába írok neki nem válaszol de még a testvéreim sem. Múlthéten nagyon beteg volt a picim, írtam neki és azt is , hogy antibiotikumot kapott, de semmi válasz. Egyszerűen nem értem, hogy mivel érdemeltem ezt ki, tényleg.. amikor megkérdeztem tőle, hogy miért utálsz ennyire arra se válaszolt.. Magyarázatot nem kapok. Nagyon rosszul esik, hogy ő így viszonyul hozzám/hozzánk. Jelenleg a gyerekek nem hajlandóak mamához menni. Próbáltam elmagyarázni de hogy is lehetne két kicsi gyereknek, hogy a mamának rossz napja volt és ő szereti őket..

Párom árva, nincs felőle mama/papa. Talán lehet ezért is ragaszkodik a legjobban a családhoz, gyerekekhez, mert csak mi vagyunk neki. Nagyon jó apa.

Gyerekeknek csak az én anyám/apám van mint nagyszülők. Egyszerűen nem csak én hanem a párom se érti, hogy miért nem lehet leülni együtt egy ebédre, szalonna sütésre vagy csak úgy beszélgetni. Együtt, mint egy nagy család.

Esetleg valakinek van rá magyarázata?