Miért ilyen elítélendő, ha nőként NEM akarok gyereket?

Nem az a fura, hogy valaki nem akar gyereket, hanem az ha kimondja. Legalábbis szerintem. Anno a nőknek nem nagyon lehetett ezt kimondani, mert különben az egész falu lenézte. Úgyhogy inkább szültek egy gyereket, akiből aztán lehet hogy egy lelki roncs lett, mert az anyja nem foglalkozott vele vagy csak ordítva tudott hozzászólni.

Ott van pl a keresztanyám, ő se vállalt gyereket. Inkább vett magának lakást, utazgatott, dolgozott. És igen, 60 éves kora után is jól elvan a saját világába, nem hiányzik neki a gyerek.

"Éld a saját kis önző életed, és remélem , hogy késő lesz, amikor megbánod."

Ilyen lelkivilággal remélem nincs gyereked, és nem is lesz.

"Ha a párod szakít veled, nem lesz senki, akinek fontos leszel, nem lesz senki, aki szeret, aki közel áll hozzád."

Szülj, hogy ne légy egyedül, hogy valakinek fontos legyél, mert fosol az egyedülléttől? Milyen önzetlen.

Egyáltalán nem elítélendő. Sőt, szerintem egyre többen fogadják el, hogy van, aki nem akar.

Én pl 11 éve vagyok a férjemmel, 30 éves múltam pár napja...és bár a szívem szerint vágynék gyerekre, az anyagiak, a felelősségvállalás, a szabadság elvesztése és a terhességtől/szüléstől való félelem elriaszt. Azt hittem 5 évvel ezelőtt, hogy ez majd idővel változni fog. Hát nem így lett. Az évek teltek, mégsem győzött az "anyai ösztön". Sőt, ahogy öregszem egyre kevesebb hajlandóságot érzek a félelmeim legyőzésére.... 30/N

Én azt nem értem, miért ez az egyetlen ilyen téma, amiről hányásig hisztizve akarnak meggyőzni.

Arról nem akarnak meggyőzni, hogy legyen autóm, legyen kutyám, nézzem meg az X filmet, menjek el Y városba, rajongjak Z csapatért... mert nem érdekel senkit.

Nekem ez nagyon túlzás. Amiről ennyire meg akarnak győzni, hogy jó, és nekem kell, arról mindig a TV Shop jut az eszembe.

Ha nekem nem jó, te se legyél már szabad. Ha én nem törődhetek magammal, te se tedd.

"Ha nekem nem jó, te se legyél már szabad. Ha én nem törődhetek magammal, te se tedd."

Azért ne haragudj, de ez ostobaság. A többség nem tragédiaként éli meg, hogy gyereke van. Aki vágyik rá, annak ez tényleg áldás. Én gond nélkül elfogadom, ha valaki nem akar gyereket, annak ellenére, hogy nekem van egy 3 éves fiam és imádom, nem adnám soha semmiért. 1. vagyok.

"Ha nekem nem jó, te se legyél már szabad."

En valojaban szanom azokat akik nem akarnak gyereket, mert kimaradnak az elet legjobb dolgaibol. De ettol fuggetlenul azt gondolom hogy mindenki el tudja donteni hogy mit akar az elettol.

Raadasul mi voltunk a masik oldalon, nem akartunk gyereket, aztan megis lett. Most meg nem tudunk eleg halasak lenni a sorsnak hogy igy "kibabralt" velunk.

A legtobb ember ezt erzi a zsigereiben csak nem eleg diplomatikus ahhoz hogy ezt megtartsa magaban.

Nem elítélendő, csak sokaknak ez furcsa, főleg, akik nagyon akarnának, de valamiért nem jön össze (nincs megfelelő társ, egészségügyi akadály... stb.).

Én megértelek, és amíg így állsz hozzá a témához ne is próbálj mások nyomására megfelelni egy központi képnek. Elég sok olyan ember vállal gyereket, akiknek nem való, és a gyerekek szenvednek emiatt a családban. Az én szüleim is megérnének egy misét ezzel kapcsolatban, de még ők nem is a legrosszabb kategória...

Pont ez az az egyik olyan téma, ami annyira csak két emberre tartozik és másra senkire, mégis annyian akarnak beleszólni!

Én már azt is tapintatlannak érzem, mikor szinte idegenek rákérdeznek, hogy miért nem akarsz? Mert még talán a közeli családtagokkal, barátokkal megbeszél az ember ilyesmit, de az utcában a hatodik szomszédasszonnyal nem biztos.

Én mindig tapintatosan kezelem az ilyesmit, soha nem faggatok senkit, hogy: naaaa, miért nincs még baba?

Ismerek a környéken is egy-két olyan párt, akik már benne vannak azért a korban és nincs gyerekük, nem is akarnak. Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben nem karrierista, bulizós, magukat még nem "kiélt", rideg, érzéketlen emberek, hanem inkább otthon ülő, kedves, szívélyes, egymást szerető, egyszerű párokról van szó. Valamiért így alakult náluk, így döntöttek. Ezekben a dolgokban soha nem szoktam kutakodni, sem ítélkezni.