Miért ilyen elítélendő, ha nőként NEM akarok gyereket?

Normális embernek nincsen ezzel problémája.

Ha te sem szeretnél meg a párod sem, akkor ne legyen és kész.

Különben is, 30 éves vagy, fiatal. Még lehet, hogy változik a véleményed, de ha nem, hát az sem baj. Ha nektek így a jó, akkor éljetek így.

Aki meg beleszól, annak mondd meg, hogy köszönöd, de majd te eldöntöd, hogy mit és hogyan szeretnél.

Visszaolvasva láttam olyan választ, kb. hogy milyen rossz lesz az ilyeneknek öreg korukban egyedül ücsörögni otthon a párjukkal.

Én azt mondom, hogy akár vállalunk gyereket, akár nem, fontos, hogy olyan párunk legyen, akivel ez nem lesz később teher.

Mert bizony én ahogy körülnézek itt a faluban, szinte minden idős házaspár kettesben éldegél, a gyerekek és az unokák meg olyan messzire, jobb esetben az országon belül, de többek külföldön, hogy vagy csak nagyobb ünnepekkor, vagy évente egyszer-kétszer látogatnak haza.

9-es vagyok.

Igen, nekem is ezt szokták még mondani, hogy idős koromra majd nem lesz, aki gondoskodjon rólam. Erre azt szoktam mondani, hogy ha félreteszem azt a pénzt, amit más gyerekre költ, akkor idős koromra egy saját idősotthonom lesz :))

Akinek meg az egyetlen érték az életében a gyerek, az marhára elb*szta az életét, már elnézést.

Kit érdekel, akarsz-e gyereket (a szomszéd nénin kívül)?

[link]

"Beteg a lelked és éretlen a gondolkodásod.

Azért elítélendő, mert nem tudsz semmilyen - lelki értelemben vett - értéket felmutatni. "

De miért lenne ezért beteg a lelke? Nem a középkorban élünk, ahol egy nő egyetlen erénye az lehet, hogy tud gyereket szülni...Az a beteg, akiben ilyesmi felmerül egyáltalán, de minimum korlátozott a gondolkodása.

Az jobb lenne, ha szülne, és utána derülne ki, hogy ő nem akar anya lenni?

Attól, hogy valaki nem akar gyereket, nem lesz rossz ember. Inkább felelősségteljes, hogy be meri vallani saját magának, hiszen az emberek még mindig furán néznek egy nőre, aki nem akar babázni.