Hogyan éljem túl a hétvégéket a kezdeti időszakban?

Három hetes a babánk, szörnyen kimerültek vagyunk a férjemmel mindketten, de persze imádjuk őt. :)

A férjemnek van egy hatéves lánya az előző házasságából. A baba születése óta még nem volt itt, mert bárányhimlő járvány volt az oviban még a húsvéti szünet előtt és biztosra akartunk menni.

De most már természetesen szeretné elhozni a férjem hétvégére, és a kislány is igényli, hogy jöhessen.

Nekem viszont napi átlag 2-3 óra alvással és még iszonyúan érzékeny császáros heggel meg állandóan fájdogáló derékkal egyetlen porcikám sem kívánja egy hisztis hatéves hosszabb jelenlétét a 60 négyzetméteres, szűk lakásban.

Pláne úgy nem, hogy a kislány rühelli a nála kisebb gyerekeket és kistesóról hallani sem akar/akart.

Persze tudom, hogy ettől még jönnie kell, és nem mondhatom azt, hogy márpedig ne jöjjön. Nem is fogom ezt mondani, de már most sírógörcsöm van a gondolattól, hogy egyszerre két gyerekre kelljen figyelnem, meg ugye főzni a baba mellett. (Eddig ettünk hideget vagy rendeltünk kaját, de a kislánynak muszáj rendes ételt ennie, nem élhet szendvicsen vagy pizzán, míg itt van.)

És ugye minden pillanatban rajta kell hogy legyen a szemem, nehogy akaratlanul is, de bántsa a babát. Emellett még a féltékenységét is kezelnem kell, foglalkoznom vele, és persze maradjon energia a babára is. És kell is hozzá energia, mert minden etetés egy kínszenvedés, két emberes meló, pláne hogy büfiztetni nem is nagyon tudom, mert a hegem és a derekam nem bírják ha 3 percnél tovább van a kezemben. Így az sem megoldás, hogy a férjem elviszi a lányát hosszabb, akár egész napos programra, mert egyedül egyelőre nem tudom ellátni a babát. Más segítségem nincs, és nem is férne el ebben a pici lakásban plusz egy ember. (Ősszel költözünk át családi házba, addig sajnos ez van.)

Szóval mi a túrót csináljak, hogy éljem túl ezeket a hétvégéket addig, amíg nem leszek jobban? Az orvosom szerint ez simán lehet még 3-4 hét is.

Légyszi ne írjátok azt, hogy minek kezdtem gyerekes pasival, stb. Ha előre tudtam volna, hogy császárral szülök, meg hogy ilyen sz.rul leszek utána, vagy hogy a férjem lánya mennyire rosszul fog reagálni a kistesó érkezésére, akkor nyilván másképp alakítottam volna a dolgokat. De most már itt van ez az elcseszett helyzet egy csomó olyan problémával, amikről nem is hittem a terhesség előtt és alatt, hogy gondot fognak okozni. Ezt kellene megoldanom valahogy, és fogalmam sincs, hogyan.

Valakinek van valami mentőötlete?