Mit gondoltok erről az életstílusról? Bevállalnátok, ha a gyerekek "okosteló-zombikként" viselkednének, nem töltene a család elég időt együtt?

Voltam egy "nomád" táborban két és fél hetet. Nem volt sem telefon, sem net, sem tv, semmi. Kerti munka volt és kinti szabadidő eltöltés. Még víz sem volt bevezetve a házba, nem volt fürdőszoba, sem angol wc, sem mosogatási lehetőség. Egyetlen hideg kerti csap állt rendelkezésünkre. Jó volt igen! Hatalmas élmény KÉT HÉTIG!

Azt viszont meg kellene érteni, hogy minden kornak megvannak a maga követelményei és elvárásai. Ma már egy normális munkahelyen az ember létezni nem tud mobiltelefon, vagy számítógép nélkül, igenis haladni kell fiatalként a technika vívmányaival, vagy kirúgnak, esetleg fel sem vesznek.

Egy évre lehet jó móka lesz mindez, de kérdem én mit változtat? Gondolom a gyerekek duzzogva vették tudomásul az új életformát és ha visszaáll a rend ők is ugyanúgy folytatják a tevékenységeiket, mint azelőtt.

Számtalan példát látok magam előtt arra, hogy lehet ezt normálisan is. A gyereket nem le kell ültetni az xbox, számítógép, vagy táblagép elé, ha unatkozik, hanem foglalkozni kell vele, hogy eszébe se jussanak ezek. Tudatosítani kell bennük, hogy mindennek megvan a maga ideje. Lehet a táblán játszani, este, lefekvés előtt egy órát nyomkodhatja, slussz. Napközben igen is játsszon kint a barátaival, testvéreivel, szüleivel!

Nem a mai kor hibája, hogy a gyerek 5 évesen nem hajlandó kimenni a kertbe játszani.....

Pedagógia órán mondta egyszer egy tanár, hogy a gyerek pont annyi időt tölt tv/számítógép előtt, amennyi időre a szülő nem kínál jobb alternatívát.

Jobb alternatíva alatt nem azt kell érteni,h a szülő minden percet osszon be és folyamatosan játsszon a gyerekkel, hanem hogy tanítsa meg más hasznos időtöltésre is, meg saját maga is járjon jó példával elő.

Ahol az a szabadidős program hogy a szülők ahogy hazaérnek beesnek tv elé egy zacskó chipssel a gyerek se fog mást csinálni, mert nincs előtte más minta.

De ha a szülők mondjuk rendszeresen elmennek könyvtárba, és hagyják a gyereknek felfedezni a gyerekrészleget, vagy többféle labdajátékot kipróbálnak a kertben, hogy a gyerek rájöjjön, melyikben leli örömét, vagy minden délután elviszik magukkal a gyereket kutyát sétáltatni, hogy felfedezzék a környéket, vagy imádnak rejtvényt fejteni és a gyereknek is vesznek az ő szintjének megfelelő keresztrejtvényt és megmutatják hogyan kell megoldani stb... (a sort végtelenségig lehetne folytatni sütéssel, varrással, barkácsolással) akkor nagy eséllyel talál majd a gyerek örömöt valami más tevékenységben is.

Az is hibás nézet, hogy kiküldöm az udvarra játszani, mert az milyen egészséges,aztán a gyerek ott ül és unatkozik, míg a szülő bent nézi a tv-t. Néha rá kell szánni az időt, és megmutatni hogy kell koszorút fonni, ágból nyílvesszőt készíteni stb... aztán ha rávezettük a gyereket, majd magától is ellesz, továbbfejleszti az ötletet és lefoglalja magát.

Azért szerintem nem ilyen egyszerű a helyzet, hogy csak akkor ül egy gyerek a képernyő előtt, ha a szülő nem törődik vele.

Az a gond, hogy a képernyőn kis erőfeszítéssel lehet rövidtávú hasznot szerezni. A kertben való homokvárépítés nagyobb öröm, de a kezdeti befektetés is nagyobb, az első lépések unalmasak, eleinte az ember inkább csak unatkozik a homokban. Míg a tabletnél egy gombnyomásra elé tárulnak a lehetőségek, a homokvár elkezdése ehhez képest komolyabb erőfeszítés, amin át kell jutni a nagyobb és maradandóbb öröm érdekében. Ez a képernyőt nagyon vonzóvá teszi. Lehetne más játékkal is példálózni, nekem a homokvár kézenfekvő, mert magam is nagy homokvárépítő voltam/vagyok.

Ezért nem lehet a képernyőhasználatot egy gyereknél simán az alternatívák felajánlásával jól szabályozni. Én azt gondolom, hogy az időbeli korlátozás segít (ha legalább többé-kevésbé következetesen be van tartatva), de élőben működni még nem láttam igazi középutas megoldást, csak tippelgetek.

Én időbeosztásos jól működő rendszert láttam már au pairként, ahol a családnak igazán nem volt gondja digitális kütyükre. Az én dolgom az volt, hogy olyan lehetőségeket tárjak fel a gyerekek előtt, amivel nem kívánnak egész nap ezzel játszani pl. szünidőben. Iskola időben nem volt ebből gond, hiszen akkor jól megszokott napirend szerint tudták, hogy este akkor játszhatnak egy-egy órát, ha elkészültek a házi feladatukkal. Nem volt hiszti napközben, tudták, hogyha ők letesznek valamit az asztalra, akkor cserébe játszhatnak.

Szünetekben ez kicsit összekuszálódott, de ott is jól sikerült megbeszélni, hogy csak az esti órákban lehet játszani és szintén csak egy órát, napközben játszótér, strand, tollas, vagy ami éppen jön. Egyfajta jutalmazási rendszerben működött. Ők nem csokit kaptak, vagy cukrot, ha jól csináltak valamit, hanem azt, hogy leülhettek ezekkel játszani, mégis élvezték a kinti játékokat is.

Saját gyerekem ugyan nincs, de mivel éltem olyan gyerekekkel, akik jobban tudják kezelni az ipad-et, mint én, mégsem ültek naphosszat mellette, ezért tudom, hogy létezik köztes megoldás, kompromisszum, ami nem azt jelenti, hogy lépjünk vissza 30 évet az időben és nem is azt, hogy a gyerek nonstop kütyüzik.

Mint mindenben, itt is a középút a jó megoldás. A teljes eltiltás a másik véglethez vezethet (felnőttkorban lesz függő a gyerek, hogy bepótolja a gyerekkori vágyait, láttam erre példát sajnos), ráadásul a mai világban tényleg fontos, hogy tudjunk bánni a kütyükkel. Az egész napos kütyüzés tudjuk, miért káros. Amellett, hogy egészségtelen, a gyerek elfelejt a valódi világban élni, tapasztalni. Én rosszul vagyok például a buszon ülve egymás mellett facebookozó kisiskolásoktól. :(

Nem mindegy, mit lát a gyerek otthon. Ha a szülő is egész nap "nyomkod", akkor nem túl hiteles, ha a gyereknek közben tiltja mindezt... Sok szülő legalább akkora függő, mint a gyereke.

Nálunk nem tilos a kütyü, egészen kicsi koruktól játszhatnak vele, de megvan a maga ideje. Ha már túl sokat játszanának vele, felajánlunk egyéb alternatívákat (pl. bicajozás, séta, játszótér), és mindig beválik! Kifejezett eltiltás csak szófogadatlanság miatt lehet, de nem is rázza meg őket túlzottan. :)

Tilos viszont kütyüzniük a barátok társaságában, mert olyankor egymással kell játszani, beszélgetni. Erre nagyon figyelek.

Tablet van nekik, de okostelefont még jó darabig nem szeretnénk nekik venni, mert ugye az mindig náluk lenne. És én szeretem látni, mit néznek a neten. Van viszont PSP, PS2, számítógép, laptop, szóval tényleg minden, de ezeket szinte csak rossz időben veszik elő. Mióta szép az idő, egész nap kint vannak, bicajoznak, trambulinoznak, várják a medencézést, fára másznak, bandáznak, ehhez lettek szoktatva. Sokkal többre tartják mindezt, mint a kütyüt, ha átjön egy cimbora, maguktól dobják el. :)

A gyerekek imádnak mozogni. Mi felnőttek szoktatjuk le róla őket, kényelemből. Egy egészséges gyerek magától nem fogja a kütyüt választani a valódi élmények helyett, nekem ez a tapasztalatom. Időnként szívesen játszik vele, de ennyi. Az én gyerekeim 3 és 7 évesek egyébként. A nagyobb már találkozott függő kortárssal, és saját szavai szerint sajnálja, mert "azért kövér, mert nem mozog, csak nyomkod".