A pénz nem számít a boldogsághoz?

Hát, lehet mondani hogy nem boldogít, viszont a hiánya kifejezetten szomorúvá tesz.

Nézzük csak a kapcsolatokat. Oké hogy jóban-rosszban, meg engem szeressen ne a pénzem. Meg oké hogy a szeretet számít. De azért hosszú távon eléggé keresztbe tesz a pénz hiánya. Ha nincs az embernek kocsija, nem tud elmenni nyaralni, vagy még lakást is másokkal bérel, akkor azért az rányomja bélyegét egy kapcsolatra, ahogy az is ha folyamatosan kuporgatni kell.

Vagy csak a saját példámat nézve egyetemistaként:

- Nem volt pénzem megcsináltatni a rossz fogaimat ami kisebb vagyon.

- Fél évente 1x vettem új ruhát.

- Még egy sörözésnél is húztam a szám hogy 300ft a sör.

- Hobbijaimra, szórakozásra úgy kellett félretenni, pl érdekelnek az autósportok, mindig is kimentem volna egy forma 1-re de nem tellett rá.

- Nyelvvizsgám, jogsim még mindig nincs, kocsiról max álmodhatok.

- 25 éves koromig 2-3-an laktunk egy szobában/koliban hogy olcsó legyen, gyakorlatilag nem létezett magánéletem.

- Komolyabb nyaralás, külföldi út szóba se jöhetett.

Most hogy dolgozom, ezeket mind megtehetném, nem azt mondom hogy egyszerre, de nem is kell évekig kuporgatnom. Ha nem is vagyok maradéktalanul boldog, attól még sokkal egyszerűbb úgy élni az életet hogy nem azt kell nézni hogy jövök ki hónap végén, hanem ha valamire szükségem van azt megveszem.

Még egy sztori eszembe jutott! Pár éve egy kung-fu táborban talákoztam egy velem kb. egykorú (40) sráccal. Rendkívűl fáradt volt és kicsit levert is, mert vállakozása és ezzel együtt gondjai voltak. Nap közben beszélgettünk mondta, h nagyon sokat dolgozik, igaz nagyon sok pénzért is. A lányának akkoriban vett 100e forintért lovagló csizmát. Én mondtam neki, hogy mennyire sajnálom őt, mert én nem szeretnèk ennyit dolgozni semmi pénzért. Mikor tovább beszélgettünk, kiderült, h neki több lakása van, én pedig egy szoba-konyhás albérletben élek a feleségemmel és a lányommal. Ekkor ő, kicsit dölyfösen megjegyezte, hogy hát igen, vannak a tulajdonosok és vannak a bérlők. Ő tulajdonos.

Később talán még egyszer találkoztunk, aztán többet nem láttam.

Évekkel később egy baráti beszélgetés alkalmával felmerült a neve és én kérdeztem, hogy mi újság van vele? A többiek csodálkozva rámnéztek és mondták, hogy meghalt már vagy egy éve.

Nagyon ledöbbentem, mert ugyan a fáradtság az látszott rajta, de betegnek nem láttam.

Mindenesetre ez számomra szomorú önigazolás volt. Sajnálom a mai napig, hogy nem szólhattam neki arról, mennyire rossz úton jár.

Még egy sztori eszembe jutott! Pár éve egy kung-fu táborban talákoztam egy velem kb. egykorú (40) sráccal. Rendkívűl fáradt volt és kicsit levert is, mert vállakozása és ezzel együtt gondjai voltak. Nap közben beszélgettünk mondta, h nagyon sokat dolgozik, igaz nagyon sok pénzért is. A lányának akkoriban vett 100e forintért lovagló csizmát. Én mondtam neki, hogy mennyire sajnálom őt, mert én nem szeretnèk ennyit dolgozni semmi pénzért. Mikor tovább beszélgettünk, kiderült, h neki több lakása van, én pedig egy szoba-konyhás albérletben élek a feleségemmel és a lányommal. Ekkor ő, kicsit dölyfösen megjegyezte, hogy hát igen, vannak a tulajdonosok és vannak a bérlők. Ő tulajdonos.

Később talán még egyszer találkoztunk, aztán többet nem láttam.

Évekkel később egy baráti beszélgetés alkalmával felmerült a neve és én kérdeztem, hogy mi újság van vele? A többiek csodálkozva rámnéztek és mondták, hogy meghalt már vagy egy éve szívrohamban.

Nagyon ledöbbentem, mert ugyan a fáradtság az látszott rajta, de betegnek nem láttam.

Mindenesetre ez számomra szomorú önigazolás volt. Sajnálom a mai napig, hogy nem szólhattam neki arról, mennyire rossz úton jár.

A pénz nem boldogít, erről ez jut eszembe, és nálam mondjuk igaz is :)) [link]

De komolyra fordítva a szót, legideálisabb ha pénz is, idő is van és olyan emberek, akiket szeretünk. Bármelyiknek a hiánya okozhat feszültséget, ha csak az egyik van meg az a legrosszabb. Ha sok a pénz, de nincs idő sem magunkra, sem azokra az emberekre, akiket szeretünk, az sem jó. Ha alig van pénz és idő sincs, mert sokat kell dolgozni annak a kevésnek a megkereséséhez, akkor megint csak nem jó. Szóval persze a legideálisabb, ha mindháromból sok van, de ez a legritkább, az arany középút is elegendő. Talán ha befejezed az iskolát, akkor több/jobb munkád lesz, de ha nem is, akkor legalább időd több lesz pl. a kapcsolatodra.