Betegen, hagyjam magára?

Én sem hagynám magára, de ez nem azt jelenti, hogy ápolnám és mindent alátennék, hiszen akárhogy, azért az már egy kapcsolat, ha lesed minden kívánságát, akár beteg, akár nem. DE! Én elköltöznék és a távolból számíthatna rám, ha kórházba kell vinni, ha szüksége van valamire, ránéznék két naponta, de ennyi. Elvárnám, hogy cserébe fogadja el az új páromat és ne legyen abból gond, ha néha esetleg ő is felugrik velem és meggyőződik arról, hogy tényleg nincs semmi az exszel, csak segítek neki, mint ember az ember társának...

Az új párod reakciója is abszolút érthető, nyilván ez a helyzet senkinek nem tetszik. Empátiával, megértéssel és rengeteg őszinte beszélgetéssel lehet ezt áthidalni szerintem.

Azt semmiképpen ne csináld, hogy beledarálod magadat is az ex párod betegségébe. Értem azt, a párod elhagy, mert nem tetszik neki a helyzet, te pedig mindenedet odaadod, hogy az exnek kényelmes legyen. Meg kell húzni egy határvonalat, arról nem is beszélve, hogy ez anyagilag is egy kemény időszak lesz, amihez neked már mondhatni nincs közöd.

Már rég nem volt jó a kapcsolatom, amikor a volt páromról kiderült, hogy rákos. Nem volt még nagyon durva a helyzet, kapcsolatom se volt másik, de részemről már lógott a levegőben, hogy ez nem oké. Egy percig nem gondolkodtam azon, hogy vele maradjak-e. Végigcsináltam vele azt a két évet, amit még a diagnózis felállítása után élt, nem bántam meg.

A te eseted viszont más. Új életed van, nem áldozhatod azt fel valaki másért, és teljesen megértem a jelenlegi párod hozzáállását. Valaki írta, hogy költözzetek össze a pároddal,látogasd sűrűn, segíts neki amiben kell. Szerintem ez így teljesen korrekt. De ha ott maradsz, ki fogsz égni, és a jelenlegi kapcsolatod sem fogja ezt elbírni.