Párom és a húga szörnyű hangnemben beszélnek az édesanyjukkal. Páromra már rászóltam párszor, van jogom esetleg a húgának is szólni?
Anyukájuk minden nap főz, lakásban rend van, 3(!) állása van, mert az édesapjukat és párom húgát is ő tartja el, mert a papa a keresetét mind egy szálig a hobbijára fordítja. Tüneményes ember az anyósjelölt, velem is teljesen korrekt volt az elejétől fogva, pedig több, mint 12 év van köztünk a párommal, azt hittem, nem tud majd elfogadni, de semmi probléma nem volt, egy ideig még ott is laktam pároméknál, mielőtt elköltözünk albérletbe. Addig segítettem neki amiben tudtam, mert a párom húga egy szalmaszálat sem képes keresztbe rakni otthon, a szobájában a padló gyakorlatilag szennyes ruhákból áll, akkor tudtam meg kb. hogy padlószőnyeg vagy parketta van ott, mikor 4 körben levittem a szennyesét...
Ennek ellenére neki, és sajnos a páromnak is mindig van, ami nem tetszik, ez sótlan, az nem sült meg eléggé, ez az edény nincs jól elmosva, ez a ruha nincs jól vasalva, anyu miért ezt a szar sajtot vetted, tudod hogy ezt utálom ("mennyé' má' el a boltba camambertért...")
Egyszerűen kiborító. Párom már kicsit javult e téren, csakhogy ők a húgával azt látták apukájuktól, hogy normális, ha így beszélnek ezzel az asszonnyal, így nehéz kiiratni ezt az ösztönös mintát. Húgának eddig nem mertem szólni, ő is idősebb nálam jó pár évvel, nem tudom mennyire van jogom "kioktatni"...
Azért esik rosszul, mert én az anyukámmal mindig a legnagyobb tisztelettel beszéltem, amíg élt, pedig ő aztán nem főzött minden nap és nem is takarított, mert hála az égnek megengedhették a szüleim azt a luxust, hogy bejárónőnk legyen - tudom ez a másik véglet, és én nem várom el a páromtól, hogy ezt biztosítsa majd, mint anno apukám, de azt igen, hogy a közös gyerekeinknek ne mutassa, hogy így lehet beszélni az anyjukkal, mert ez mindenkihez méltatlan hangnem.
Mit gondoltok, mit tehetnék még? Nem akarok veszekedést szítani, de szörnyű ezt látni, hallani.
Köszönöm a válaszokat, tanácsokat!
válasza:Ezt még olvasni is rossz.
Mindenesetre próbálj meg beszélni a párod húgával, sok mindent nem veszíthetsz. De ne afféle "rámenős" stílusban, hanem kedvesen.
válasza:Én ugyan nem mondom, hogy hagyd el a párod, de azzal számolj, hogy tényleg úgy fog viselkedni idővel, mint az apja.
Ilyenek vagyunk, úgy élünk, ahogy azt a szüleinktől megtanultuk.
Nálunk a férjem játszotta mindig is a fekete bárányt a családjában... szidta őket mint a bokrot, mert a szülei képtelenek bánni a pénzzel, már-már a hajléktalanság küszöbén állnak, tehát nem volt egy jó gyerekkora... az ember azt hinné, hogy látta, miért kell vigyázni a pénzre.
Elköltöztünk, kiszakadt onnan, tartott a nagy elővigyázatossága kb. fél évig.
Egy pillanatra nem figyeltem oda, és már úszunk az adósságokban, de milliós nagyságrendben. Értelmes dolgot nem vett belőle. Ha nem veszem ki a bankkártyát a kezéből, gondolkodás nélkül lemegy akármekkora hitelkeretbe.
Én is rengeteg ilyen játszmát hoztam otthonról, bár kiemelni most egyet sem tudnék hirtelen, magamon nehezebb észrevenni :D Menet közben szoktam konstatálni, ha valami olyat csinálok, mint az anyám. Azok hál' Istennek nem ilyen komoly dolgok.
Lényeg a lényeg, legyél felkészülve minden eshetőségre, és ha oda kerül a sor, ne hagyd magad, mint az anyuka. Lehet, csak a gyenge jellemű emberekre ugranak.
A családi dolgokba nem érdemes beleszólnod. Akivel esetleg beszélhetsz, az az áldozat. Bátoríthatod, hogy álljon egy kicsit a sarkára.
válasza:2.vagyok
nem értem miért pontoztak le. nektek hogy esne, ha a testvéretek barátnője bemenne a szobatokba és ott pakolgatva, még úgy, hogy neki áll feljebb. nyilván nem lakok putriban, de akkor se gondolom, hogy ha egy szamomra idegen a szobamban rendezget es leszol akkor nekem azzal jót tett..
a paroddal persze beszelgess el, de nem biztos, hogy megvaltozik.
Köszönöm a válaszokat, szinte mindben találtam valami hasznosat.
Tisztában vagyok vele, hogy ez alapvetően az ő dolguk, eszemben sincs "belepofátlankodni", csak egész más ilyenről hallani és más az orrom előtt látni nap, mint nap. Nem vagyok egy indulatos ember, de ilyenkor ökölbe szorul a kezem.
Vele még nem próbáltam beszélni, kicsit az a benyomásom, hogy megalázónak érezné, hogy neki segítségre van szüksége, mikor a háztartásban segítettem akkor is mindig próbált lebeszélni hogy nem szükséges, pihenj csak, és hogy ő megoldja egyedül.
Hugica egyébként 27 éves, 2 éve végzett szabadbölcsészeten, azóta piheni az egyetem fáradalmait és keresi önmagát...
Párom velem kapcsolatban hála az égnek nem ilyen, bár nem mondom, vannak néha olyan epidózok hogy megbánt. Mikor összeköltöztünk, leszögeztem, hogy szívesen viszem a háztartást egymagam, azzal a feltétellel, hogy ezt nem veszi magától értetődőnek, és nem kommentál, ha valami nem tetszik, maximum normális hangnemben figyelmeztet, ha szeretne bármit másképp. Na meg használja a "kérem" és a "köszönöm" szavakat...
Lehet meg fogom kérni a párom, hogy együtt beszéljünk a húgával, és mondja el ő is, hogy változtatni próbál(t) és hasonlóan kéne a huginak is tennie.
Ja, és parketta van a szobájában, valaki kérdezte :)
Kedves 13-mas!
Felajánlottam, hogy mosok, úgy gondolom, akkor alapvető, hogy körbenézek, hol van szennyes ruha. Nyilván nem olvastam bele a naplójába, vagy bármi ilyesmi, tudom mi az a privt szféra. Egyébként sajnos arra a szobára kifejezetten illik az általad használt putri kifejezés.
Nem én pontoztalak le, attól még hasznos számomra a válaszod, hogy kissé különbözik ebben a véleményünk :)
válasza:Elsőnek én is azt mondom, ne avatkozz bele. De, ha úgy érzed, hogy tarthatatlan, és nem bírod tovább, akkor:
- főzz meg te, de úgy, hogy a többiek ne tudják, hogy a te főztödet eszik. Aztán amikor a párod vagy a tesója elkezdik kommentálni a kaját, akkor beszólsz nekik szépen csendben finoman, hogy fel lehet emelni a popsit, ki lehet ballagni a konyhába és neki lehet állni ennél jobbat, finomabbat is főzni.
A mama nem szól vissza, mert ő behódolt, elfogadta, de ez így egyáltalán nem normális, és vérlázító.
Nekem egyszer mondta a férjem, hogy sótlan lett a kaja, amit főztem - oké, akkor innentől mesterszakácsé a főszerep, én majd a kezed alá dolgozom apukám. És bármi, amit a kapkodás, pörgés közben "hibát" elkövettem, rögtön vissza is passzoltam a labdát, hogy mutasd, taníts, okíts, iszom a szavaid, meghajlok előtted mester, stb. Villámgyorsan leszokott a kritikáról, úgyhogy ha rövidre akarod ezt zárni, akkor vedd át a mama házimunkájának egy részét, és passzold vissza a labdát, rögtön, csípőből, hogy itt a remek alkalom, állj ide, csináld, mutasd én meg tanulok tőled. Hidd el, nagyon gyorsan visszább vesznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!