Miért nem értik meg, hogy nem fogunk, nem tudunk, nem akarunk gyakrabban menni, nekünk már itt van az otthon?

2 éve költöztünk ide,300 km-re minden rokontól, Nógrád megyében nem láttuk a jövőnket, nem akartuk hogy ott nőjön fel majd a gyerekünk ha lesz.

Itt olyan fizunk van egyszerű alkalmazottként mint ott a cégvezetőnek volt, spórolunk nagyon,ha minden jól megy,még 2 év és tudunk venni egy saját házikót,és jöhet a babaprojekt. De ehhez tényleg mindent átgondolunk kell-e,megéri.

Szüleim és anyósék nem értik, 2-3 havonta megyünk,szerintük mennünk kellene minimum havonta,vagy gyakrabban, hisz hugomék is mennek 3 hetente rosszabb fizuból ( mindezt devizahiteles ház mellett,a fiuknak meg nem tudják fizetni a szakkört).

Akkor voltunk hülyék amikor megmondtuk mennyit sikerült kialkudni az állásainkért, azt hittem büszkék lesznek.

Mindig kérdezik anyósék is,hogy mikor megyünk már haza,de ne csak látogatóba,a már meglevő pénzünkből ott kp-ra kisebb minipalotát adnak.

De nem fogunk visszaköltözni, nem akarok ujra minimálbérből tengődni,nem akarom hogy ha lesz gyerekünk ne tudjak neki mindent megadni,és itt főképp a jó iskolára gondolok (oda jártam én is,nulla nyelvoktatás pl,mai napig érzem a hátrányát), vagy arra hogy ki merem-e engedni egyedül 10 évesen.

Ez egy nyugis,biztonságos város,megszerettük,már ez az otthonunk.