Szerintetek létezik olyan, hogy az anya nem bírja elengedni gyermekét, görcsösen kapaszkodik belé, mert így nem kell szembesülnie saját életével? Mit gondoltok a legdurvább esetben betegséggel való zsarolásról? Hogy lehet ebből kilépni?
Hallottatok -e olyanról, hogy az anya görcsösen kapaszkodik a 20-as éveit taposó gyermekébe, aki emiatt úgy érzi, nem válhat független, szabad, autonóm felnőtté?
A "gyermek" nem éli meg magát a szülőktől különálló lényként. Az anya valószínűleg zsarol, manipulál, de mivel a gyerek beleszületett ebbe, ezt természetesként éli meg, de aztán egyre tisztább lesz a kép.
Mégis , miután "megvilágosodott", nagyon nehéz elszakadni, szembesíteni az anyát azzal, hogy nem engedte el a gyermeket sosem, aki emiatt ugyanúgy viselkedik a párkapcsolataiban.
A bűntudat pedig, amit az anya belerakott, eléggé visszatartja a helyzetből való kilépésben.Jogosan haragszik-e a felnőtté válni kivánó gyermek?
Mit lehet ilyenkor tenni?
válasza:
válasza:Sok ilyet hallottunk. A gyereknek ajánlom, hogy kérjen segítséget pszichológustól. És olvassa a Don Richard Riso és Russ Hudson: Az enneagram bölcsessége c. könyvben a Kettes személyiségtípusról leírtakat a mamáról, és saját segítségére a Mérgező szülők c. könyvet Susan Forwardtól.
Ki lehet ebből lépni, de nem kell egyedül megoldanod, vannak bevált technikák.
Ha te vagy a gyerek. Ha a párod, akkor csak javasolni tudod ezeket neki.
válasza:Létezik, hogyha a szülőt túl sok rossz élmény érte vagy túl sokszor cserben hagyták (rokonok lelkileg/anyagilag, sok válás, veszekedés, stb...). Ha az adott gyermek az utolsó, lehet ragaszkodik hozzá, mivel nem szeret egyedül maradni.
Én szerintem ez teljesen természetes...
Nem világos hogy hogy viselkedik ugyanúgy az ilyen gyerek a párkapcsolataiban? Mármint hogy? Kapaszkodik a kedvesébe?
Nem kell bűntudat ahhoz, hogy ne az anyánk szoknyáját fogjuk örökké, csak józan ész, hogy én döntök már bizonyos dolgokban.
Nem kell haragudni, csak nem kell állandóan azt lesni hogy mit fog szólni az anyám, ha az ő életét nem zavarom semmiben akkor nem kell mindig úgy viselkedni amit ő szeretne látni.
Itt arra gondolok hogy általában ez addig van amíg a szülői háznál lakik az illető.
válasza:A nagyanyám 84 évesen nem képes elengedni a 60 éves kisfiát, az apámat... Gyűlöli az anyámat, amiért elvette tőle a fiaskáját. Nekem meg azt a jótanácsot adta "nászajándékba", amikor férjhez mentem, hogy a jó házasság alapja, hogy mindent tegyek meg, amit az anyósom mond, és mindenben adjak neki igazat... :-(
No comment.
válasza:Ez a helyzet szinte törvényszerű az elvált,gyermekét egyedül nevelő anya esetében.Ha olvasod az itteni meg a gyerekneveléssel kapcsolatos linkeket,akkor nagyon sokan egy rossz kapcsolatba, felelőtlenül szülnek gyereket.Ha a kapcsolat jó a szülés előtt,akkor az anya hibájából romlik meg.Nagyon sok nő "imádja" a gyerekét,minden percét vele tölti,elkényezteti, a férjével pedig nem törődik.Nem látja be,hogy egy családban a férj és a gyerek is ugyanolyan fontos.Következmény : a válás.
Egyedül neveli tovább a gyereket,még jobban elkényezteti,megad neki mindent,amit tud.Ergo:megvásárolja a gyerek szeretetét.Még az is előfordul,hogy naponta elmondja neki:ha én nem lennék,senki nem törődne veled,nem volna aki gondoskodik rólad stb.Természetesen az apa ellen is neveli az ilyen anya.Később azzal manőverezik,hogy nem vagy elég hálás nekem,amiért feláldoztam érted az életem.
Amikor gyerek felnő,akkor az anya rádöbben,hogy a "kicsikéje" már nem elégszik meg vele,ő pedig egyedül marad.A gyereknek nem sok választása marad.Ha elég határozott egyéniség,akkor elszakad az anyjától,de ez a ritkább.Párkapcsolata pedig azért nem jó,mert gyerekkorában nem volt lehetősége megtanulni,hogy milyennek kellene lennie a családi életnek,hogy nem csak az ő kívánságai számítanak,hanem a párjáé is,hogy a kapcsolatokban kompromisszumokat kell kötni.
Ezen változtatni erős akarattal lehet csak segíteni.Ha van valaki,akit valóban szeret,az segíthet neki,de nem biztos,hogy sikerrel jár.
Természetesen a fentiek általánosítások,de sok ilyen esetet ismerek és sajnos,nem is olyan ritkák.
A gyermekvállalás és a válás előtt kellene felelősebbnek,meggondoltabbaknak lenni.
A gyerektől elszakadni még akkor sem könnyű,ha a házasság jó és több gyerek van.De az okos szülő tudomásul veszi,hogy a gyerek már nem gyerek, Ahogy ő is elhagyta a szüleit,a gyerek is elhagyja őket.Akkor megmaradhat a jó szülő-gyerek kapcsolat.
Köszönöm a válaszokat.
Szerintem a helyzet a következő lehet: valószínűleg saját személyisége kiforratlan volt még, mikor gyermeket vállalt, vagy akár párkapcsolatot.(saját bőrömön tapasztalom, hogy párkapcsolataim addig egészségesek és kivitelezhetőek nem lesznek, amíg én összhangban nem vagyok magammal)
Saját bevallása szerint is az apáról, a házassággal való rossz érzéseről próbálta meg elterelni a figyelmét úgy, hogy a gyermekeire koncentrált. A szomorú az egészben, hogy valódi gyengédséget, melgséget nem adott nekik, ezt az apa tette meg, pedig lányokról van szó.
Legkisebb lánygyerekről van szó,szüleivel él már csak hármasban. Az anyának van egy huga, aki viszont teljesen feladta az életét a szüleiért, akiket egész életében gyűlölt emiatt!!!!!és mindenkinek jobbat tett volna, ha egyáltalán el mer költözni. Ez a hug mára egy roncs, aki teljesen egyedül van.
Szóval szerintem az anya a saját életének gondjairól próbálta a figyelmét elterelni, úgymond a legkisebb lábny tartja fenn a patológiás egyensúlyt, vagyis ha ő kilépne ebből a körből, borulna az eglsz rendszer, Az apa mindehhez asszisztál,hihetetlenül szorongó ember, akinek a felesége körül forog az élete, de betegesen, alárendelődve neki.
Úgy érzem, az anya egy energiavámpír, hogy soha nem adott semmit, viszont mindent elvett.
És itt jön a történet lényege!
Az anya sajnos elég komolyan beteg. A lány ebbe beleszületett, egészen kicsi korától kezdve ez így van.
És nem viccelek, az anya ezzel manipulál!!többször ki is mondta, hogy a kisebb lány az oka a betegségnek, ha elmegy a lány, akkor ő meghal!!
De ezeket később megbeszélve tagadja, mert józan ésszel belátja, hogy durva dolog, de azért ez mégiscsak elhangzott!!
Ilyen helyzetben rettentően nehéz elszakadni, elköltözni!!
Viszont azt is megértem, hogy ilyen helyzetben a gyerekeknek támogatni kell az anyát, de én mindig éreztem ebben egy követelőzést, és így sokkal sokkal nehezebb, ráadásul óriási haragot szült, hogy nem adott gyengédséget, mert valószínű ő sem volt igazán szeretve, nem tanulta meg, hogy kell azt, viszint ebben a helyzetben elvárja, és így nagyon nehéz.
Hát én erről a bűntudatról beszélek, hiszen a lány mindig felelősnek érezte magát, és sajnos a mai napig úgy gondolja, az any arészben miatta lett beteg, és így nem lehet szabad, hisz a tettei befolyásolják az anya egészségi állapotát, úgy érzi, az ő lelkén száradna a dolgok rosszabbra fordulása.Az anya sem önálló, a lány sem emiatt,neki nincs több vágya, csak ettől az irreálisnak érzett tehertőé-miszerint az anya tőle függ, mint egy csecsemő- szabaduljon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!