Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Létezik, hogy egy anya ennyire...

Létezik, hogy egy anya ennyire ne kötődjön a gyerekéhez?

Figyelt kérdés

A probléma a kérdésnél sokszorta összetettebb, így előre is köszönöm a válaszokat.

Most 2 éves az unokaöcsém és közel fél éve édesanyám és a család neveli, ugyanis a nővérem egy egyéves nyomorúságos házasság után hazaköltözött, és 2 hónappal később úgy döntött új életet kezd. Egyre kevesebbet volt otthon, a gyereket magára hagyta, és elköltözött az új pasijához, akinek szintén volt már egy babája és egy élettársa, így egyértelmű volt a szerető szerepe, amit persze nem akart tudomásul venni. ( Hozzáteszem, hogy a férfi munkája miatt távol él élettársától,így lehetséges a viszony)

A eset szenvedője megint csak a kisbaba, aki iszonyatosan megszenvedi az egészet lelkileg, és az egész család tehetetlen, hogy hogyan lehetne belőle normális felnőttet nevelni hátrány nélkül. Az anyja meg csak veszekszik vele és lökdösi magától, szegény baba meg egész nap csak a nevét emlegeti úgy várja. Teljesen ki vagyunk... Szerintetek mi lenne legjobb a gyereknek? És persze magára a kérdésem miértjére keresem a választ. Hogy lehet, hogy az anyai ösztönök ilyen szinten ne legyenek meg egy nőben....:(


2010. febr. 27. 18:40
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
77%
Szerintem a nővéredre nagyon rányomta a bélyegét az a nyomorúságos házasság, és nagyon úgy tűnik nekem kívülről, hogy a kisfia sajnos erre emlékezteti, a gyerek persze erről nem tehet, csak a nővéred se tudott még ezen a problémán felülkerekedni. Szerintem ha sikerülne rendezni benne a múltat, a gyerekére is másképp tekintene, csak nem biztos, hogy ez neki egyedül megy. Ne vádaskodjatok fölötte, inkább próbáljatok valahogy segíteni neki ebben, addig meg nagyon vigyázzatok arra a gyerkőcre.
2010. febr. 27. 18:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
55%
Ez nem anya, már ne haragudj. Az lenne a gyereknek a legjobb, ha nem lenne kitéve az "anyja" közelségének, mert ebbe a gyerek lelkileg bele fog rokkanni és az anya egyébként sem akarja őt. Ez egy szörnyű érzés lesz később a gyereknek. Anyukád tudná vállalni, hogy neveli? Én biztos, hogy nem engedném ennek a nőnek a közelébe, mert még kárt is tehet benne vagy nem figyel és valami baja lesz, hisz még elég pici gyerekről van szó. Még az állatok is különbül viselkednek az utódaikkal. Van, akiben nincs anyai ösztön, de akkor legyen annyi felelősségtudata, hogy nem szül. Ne engedjétek a közelébe (úgysem hiányzik neki a gyerek, ha jól vettem ki a szavaidból), és akkor a gyerek kötődése is előbb-utóbb megszűnik iránta. Ennek csak egy lehet a vége: a gyereke utálni fogja. Inkább úgy utálja, hogy közben az anya nem keseríti meg a mindennapi életét. Ellökdös egy 2 évest? Nem engedném a gyerek közelébe!! Menjen a szeretőjéhez, ez a nő mindenki életét tönkre teszi.
2010. febr. 27. 18:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
31%
Első: az anya, ha annyira magába lenne fordulva, nem vállalta volna el a szerető szerepét. Ez felelőtlenség egy felnőtt embertől. Mit tudnának még tenni érte? Hisz már most is az ő gyerekét nevelik.
2010. febr. 27. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
92%
Van ilyen, engem az anyám pár hónaposan lepasszolt a rokonoknak, mert rájött, hogy nem kellek neki. Kb. 30 éves koromig nem éreztem hogy ebből nekem hátrányom származna, de most már tudom, hogy nagyon is.. Se férjem, se gyerekem, mert belőlem is teljességgel hiányzik az anyai ösztön és a normális kötődés. Berendezkedtem a magányos életmódra, de nem boldogít a gondolat, hogy magányosan fogok megdögleni..
2010. febr. 27. 18:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
100%
18:53 - Első vagyok: Úgy, hogy ez a nő menekül, azt reméli, egy másik kapcsolat (bármilyen), feledteti a rossz emlékeket. Kutyaharapást szőrével, hallottad már? Én rossz elvnek tartom, de nem akarnak hinni nekem, csak ez is pont az. Ennek a nőnek segíteni kell kikecmeregni ebből az állapotból, mert egyedül nem tud, ezt mi se bizonyítja jobban, hogy olyan kapcsolatba menekült, ami csak még lejjebb viszi. De hogy nála mi a megoldás, azt én nem tudom, mert én nem ismerem személyesen. A kérdező ismeri, hiszen a testvére. Nem szabad elfordulni tőle.
2010. febr. 27. 19:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
78%

Szia.


Nagyon sajnálom azt a kisfiút!

A nővéredet meg rettenetesen rühellem így ismeretlenül is!


Amikor valaki szül egy gyereket, onnantól kezdve a gyerek az első, Őérte kell élni, megtenni mindent, amit csak lehet, hogy a gyerek a lehető legboldogabb életet kapja!

A nővéred pedig csak a saját életét helyezi előtérbe, a gyermekéjét pedig nem is másod-, harmad-, hanem utolsó sorra hagyja!


Undorító viselkedés.


Ezt így a szemébe kéne mondanotok. Ha már megtörtént és nem hat, akkor a kicsinek Nálatok lesz a legjobb helye. A soraidból látszik, hogy sokkal felelősségtudóbb vagy a testvérednél.


Azt meg már csak mellékesen említem meg, hogy ilyen embereknek, meg olyanoknak, akik a kukába dobják a csecsemőjüket, azoknak megfogan a baba, de olyanoknak, akik mindennél jobban szeretnék a kisbabájukat, mint pl én is, nem akar összejönni...:'-(

2010. febr. 27. 19:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
74%
Ilyenkor mondják azt, hogy attól még hogy valaki szül nem jelenti azt, hogy anya is. Hogyan lehet egy 2 éves gyereket ellökni magadtól? Inkább hagyjátok a fenébe, és már most a legtöbbet teszitek érte, hiszen nevelitek a gyereket. Ilyen anya nem anya.
2010. febr. 27. 19:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 A kérdező kommentje:

Első válaszoló: Mi is kezdetben így gondoltuk és próbáltuk tolerálni hirtelen jött kétes kapcsolatát, csak sajnos a gyereken már most, olyan lelki sérülések látszódnak, ami teljesen kétségbe ejt mindannyiunkat, ugyanis mi normális körülmények között nőttünk fel. Szeretném hozzátenni, hogy a napokban szakított a férfivel, aki inkább a családját választotta, és máris új férfi van kilátásban.

1 év után mi is úgy gondoljuk,hogy a gyerek érdekében jobb lenne, ha teljesen külön lennének, de nem tilthatjuk el teljesen az anyjától, aki naponta megjelenik munka után egy két órára, és addig sem foglalkozik a kicsivel, aki viszont már most verekszik, és sír az anyja közelében, valószínű így próbálja érzékeltetni, hogy szeretetre van szüksége..

2010. febr. 27. 19:10
 9/14 anonim ***** válasza:
67%

A válasz írója 91%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 19:08

Teljesen igazad van, még annyival kiegészíteném, hogy ott van a családban egy tragédia. Ott megszületett a baba, de később 3 naposan meg is halt, pedig az életküknél is jobban szerették a kisbabát.

Az ilyen ember meg nem is érdemli meg az az áldást,hogy gyermeke lehessen, hogy valaki kimondja neki azt a szót, hogy anya.

2010. febr. 27. 19:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező, pszichológust próbáltatok már? Valószínűleg nem ti lesztek azok, akik helyre tudnák ezt hozni. Nagynéném is hasonlóképpen járt anno, sőt még rosszabbul, csak ő nem dobta el a gyerekét, de nem törődött vele, és mostanság is nehezére esik, de azért javul a dolog, és rajta pszichológus segített. Szerintem ha a nővéred hajlik rá, próbáljátok meg. Ez nem csak a gyereknek lesz rossz hosszú távon, hanem a tesódnak is, meg nektek is, ha nem oldjátok fel ezt a problémát.

Pasitól pasiig... tipikus... Kétlem, hogy mindig ilyen lett volna, hiszen ezt nem írtad, azt viszont igen, hogy rossz volt az a házasság, ami azt jelenti, hogy az a házasság tehet arról, hogy ő most ilyen, és ebből nem tud szabadulni, még ha nem is ismeri be.

2010. febr. 27. 19:16
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!