Miért nem veszik észre a szüleim, hogy nem kötelességem elérni azt, amit ők nem tudtak, akartak?

Anyámnak érettségije van, munkanélküli 15 éve. Apám kosárfonó. Ebből élünk, szegények vagyunk. Épp, hogy kajára futja, hogy a rezsi is meglegyen nagyon spórolnunk kell. Kaján kívül én veszek magamnak mindent a megspórolt pénzemből. Az a helyzet, hogy ők mindig azt várták tőlem, hogy egy sikeres ember legyek. De nem tudom mégis mit gondoltak, miből meríthetnék mert sohasem foglalkoztak velem. Kisiskolás koromban sohasem ültek le velem tanulni. Egyetlen egyszer se. Én sohasem rohanhattam oda hozzájuk segítségért, magasról tettek rám. Amikor nyolcadikos voltam, a nővérem végleg elköltözött itthonról és valami nagyon elromlott. Nagyon szegények lettünk, már nem erőltették meg magukat annyira se mint eddig, nekem meg szép lassan elkezdett kisiklani az életem. Hazajöttem és csak a reménytelenséget láttam, a nyomorgást láttam, anyám depressziós volt, én pedig csak egy átlátszó jelentéktelen ember voltam. Minden beszélgetés csak a felszínt karcolgatta, minden beszélgetés üres volt, az egész családunk egy hazugság volt. Többször megvertek és állandóan terrorban tartottak, amiért bukásra álltam. De engem nem érdekelt az iskola és már nem érdekelt, hogy viszem-e valamire az életben, pedig régen jeles voltam és céljaim is voltak. De akkor csak meg akartam halni, volt egy öngyilkossági kísérletem is. Anyám nemrég sírva fakadt, amiért az egyik általános iskolás barátnőm már elsőéves egyetemista, mérnöki karon. Nekem meg érettségim sincs. Mindketten szégyellnek engem. De mégis miért nem néznek egy kicsit magukba? Sohasem foglalkoztak velem, sohasem bíztattak, sohasem ösztönöztek, sohasem segítettek, sohasem érdekeltem őket. Apám életében egy könyvet nem olvasott el, akkor miért várja el tőlem, hogy értelmiségi legyek? Azt hiszik majd én pótolni fogom a hiányosságaikat? Azt hiszik minden gyerekjáték, csettintésre megy és hogy egy gyerek felnevelése annyiból tevődik össze, hogy ellátjuk a fizikai szükségleteit és vigyázunk rá?

Mégis miért kellett volna nekem jobbnak lennem annál, amit láttám? Anyám egésznap otthon, apám nappal dolgozik, este beül a tv elé és azután alszik. Ennyi az életük, nem érdeklődnek semmi iránt, nincs hobbijuk, nincsenek céljaik. Csak beülnek a tv elé, mert az nem igényel gondolkodást, kibeszélnek mindenkit de számukra a saját hibáik nem léteznek.