Van itt olyan, aki már nem a szüleivel él, és a szülei sosem keresik telefonon? Szülők, mi lehet ennek az oka?

Az az oka, hogy a szülő még mindig kicsinek tekinti a gyerekét, és függésben próbálja tartani. Magyarul: nem hajlandó horizontális (egyenrangú) kapcsolatot kiéípteni vele, hanem pitiztet (elvárja, hogy te keresd).

Erre az a legjobb megoldás, ha tudatosítod magadban, hogy ha nem keresnek, akkor nem érdeli őket az, hogy veled mi van. Tehát neked sem kell törni magad utánuk, éld a magad életét!

Nálunk a férjem szülei ilyenek. Mondjuk náluk csupán színtiszta érdektelenség miatt van ez így. Volt olyan, hogy akkor sem hívták fel, amikor a férjem kifejezetten megkérte az anyját, hogy ha megjön valami orvosi eredménye, akkor mindenképpen hívják fel, mert tudni szeretné. Szerinted felhívták? Napi szinten a munkahelye előtt jönnek-mennek, az apja van, hogy 2 naponta bemegy téblábolni meg körülnézni náluk, de bezzeg ilyenkor nem tudott bemenni, miközben az öccsét és annak az ex barátnőjét felhívta a kedves anyuka még aznap este, hogy elújságolja, hogy mi lett az eredmény és, hogy mennyi vizsgálat vár még rá..

Én találkoztam velük rá pár napra, és elmondtam nekik, hogy a férjemnek ez rosszul esett, főleg, hogy direkt kihangsúlyozta, hogy szóljanak, és mindenki másnak tudtak szólni, csak neki nem. A válasz: "Elfelejtettük felhívni..." Hát inkább nem kommentáltam. Ha mi nem megyünk hozzájuk akkor nekik eszükbe sem jutna átjönni hozzánk, pedig 1 kisvárosban élünk, 5 perc autóval nekik is és nekünk is. Ha a férjem nem hívja fel őket, akkor hetekig nem keresik, mert minek? A férjem öccsével más a helyzet, mert hiába 30 éves és külön él, egyedülálló a mai napig mert csak futó kapcsolatai vannak mert olyan szinten anya és szülőfüggő, hogy a barátnői nem viselik el. (Csak még erre nem döbbent rá....-.-") Tehát ő 2 naponta rohan haza, minden hétvégén ott ebédel, és vele foglalkoznak, elmesélik ha éppen rosszul voltak, vagy ha vizsgálatra mennek, mert szerintem úgy vannak vele, hogy ő a seggükben van, és biztos érdekli, de mivel a férjem nem ilyen, úgy gondolják hogy akkor tuti nem érdekli mi van velük. De ezzel a hozzáállásukkal lassan tényleg itt tartunk.

Milyen érdekes!

Ha fordítva lenne a kérdés feltéve, egyből mindenki ugrana, hogy minden szülő azt kapja, amit megérdemel; ha nem hívja a gyereke, akkor csapnivaló szülő volt, magára vessen.

És ha a szülő -akit nem hív soha a gyereke, miután már elköltözött- hívja a gyerekét, vagy beszélgetni szeretne vele, akkor ráhúzzák, hogy nem hagyja "élni a saját életét".

Szerintem, hozzuk össze a kapcsolattartást hiányoló szülőket a hasonló helyzetben levő gyerekekkel, és mindenki nyer. De legjobb lenne jó előre látni, és már születéskor összepasszoltatni az összeillő szülőket-gyerekeket. Hát nem?

Mellesleg tényleg sok olyan szülő van, aki eleget téve a törvény általi felelősségének, örül, ha minél előbb megszabadul a gyerekétől. Mint ahogy sok olyan gyerek is van, aki csak kapni akar a szüleitől, és ha vagy amikor a szülők már nem tudják kielégíteni at igényeiket, egyszerűen továbblépnek.

SEmmi különös oka nincs szerintem, valószínűleg nem az a gyerek vagy, mint akit elképzeltek, mint aki olyan, mint ők. Valaki másra ütöttél a családban.

Én bizony nem hagynám őket békén, tessék velem törődni, a gyerekük leszek 100 évesen is.

Telefonálnék, rendszeresen, járnék haza.

A testvéreddel is ugyanígy van? Mert ha igen, akkor össze is foghattok.