Hogyan tudtátok elkezdeni a saját életeteket élni?

Első körben olvasd el Susan Forward: Mérgező szülők című könyvét.

Aztán próbálj félretenni, és első adandó alkalommal menj albérletbe. Még ha csak egy szobát tudsz bérelni, akkor is. Aztán apránként kialakul minden. Egyszer vagy fiatal, egyszer élsz, ne hagyd, hogy a szüleid által elültetett gyom-magok kifejlődhessenek! ;)

29N

mi a végzettséged? 24 éves korodig tanultál, gondolom mesterkepzesre is jártál. miért nem tudsz elhelyezkedni? más, végzettséget nem igénylő munkát nem kerestél?

mert nekem elég fura, hogy több mint 1 év után se találtál semmit..

nyilván dolgozz aztán keress egy társat és költözz el. biztos rossz lehet otthon élni, főleg ha a légkör se a legjobb..

Ne a környéken keress állást, hanem másik városban. Ha megvan a munka, olyan albérletet keress, ahol többen laktok, így olcsóbb. Ha volt alkalmi munkád, akkor gondolom valamennyi félretett pénzed csak van, hogy beleugorj egy albérletbe.

Ha tisztában vagy azzal, hogy mulya vagy, akkor változtatni is tudsz rajta.

Nekem az lenne az első, hogy munkám legyen, minél messzebb. 26 évesen azért már nem vagy éretlen csitri!

Hogyan lettem onallo?

*Elso, es legfontosabb - kileptem a mulyasagbol, vallaltam a konfrontaciot, elkezdtem kialltni magamert, ha kellett, lazadtam. Enelkul semmit nem ertem volna el.

*Talaltam allast. Ugy, hogy raadasul az egyetemet anyagi okokbol nem tudtam befejezni. Rengeteg helyre szinte valogatas nelkul jelentkeztem, interjuztam, felvettek egy admin poziciora (ssc-k szinte mindig keresnek embert) egesz vallalhato kezdofizetessel.

*Alberletbe koltoztem amint lejart a probaidom, lakotarsak melle.

*Bedolgoztam magam a cegnel, uj feladatokat vallaltam, kerestem a lehetosegeket, a feladatkoromon kivuli dolgokat is vallatam, stb.. Par evvel kesobb megpalyaztam es megkaptam a cegemnel egy kulfoldi poziciot. Azota kinn epitgetem az eletem.

Amig nem tanulsz asszertivitast es kisgyerek modjara felsz a szuleidtol, kerulod a vitat, addig az egvilagon semmi nem fog valtozni, ezt jobb, ha tudod.

Hasonlo szuleim vannak, mint neked, folyamatos kontroll alatt voltam otthon, sajat gondolatom nem lehetett, nemhogy dontesem, erzelmi es kisebb koromban fizikai terror, zsarolas, ami eszedbe jut, abban volt reszem. De ha hagytam volna magam elnyomni, es besuppedek a biztos rosszba, csak mert felek es mert nem akarok konfliktust, a mai napig a szuleim nyakan elnek ebben a kornyezetben.

Erdekes modon, amiota rajottek, hogy akarmit tesznek, nem fog ram hatni, enyhultek a probalkozasok. Amiota tavol vagyok, azota meg plane. Rengeteget valtozott a viszonyunk. Most mar azt kell, hogy mondjam, korrektul es segitokeszen allnak hozzam. Nem fuzom tul szorosra a viszonyt, nem haragszom mar rajuk, viszont nem felejtek. Evi egy latogatas es havonta egy skype nekem pont eleg, segitem oket anyagilag, ha kell, kerdes es keres nelkul, de nem leszunk sosem szoros csalad.

Elso korben a labadra kell allni, munkat keresni. A helyedben tavolabbi helyekre is beadnam a jelenkezesem, nem csak a kornyeken, ha ennyire nincs munka. Kozben online, ingyenesen tanulni, kepezni magad (nyelveket erdemes tanulni, anelkul nehez boldogulni manapsag). Minden nap kuldeni az oneletrajzokat (az is nagyon fontos, hogy van megirva! rengeteg mulik a jol megirt CV-n), nem feladni.

Ami meg a sracot illeti.. ha pedig megvonod magadtol az egeszseges emberi kapcsolatok lehetoseget, csak melyebbre fogsz magadba zuhanni.. Magad ellen dolgozol ezzel a hozzaallassal.

Rajtad all! Kitartast kivanok hozza.

(Es elnezest a kisregenyert.)

Nem értem azokat, akik kritizálják a kérdezőt. Nyilván nem tudják, hogy milyen, ha valakit egész életében sakkba tartottak. Nem tudom, hogy a kérdező mennyire van súlyos helyzetben, de engem pl testileg is elég gyakran bántalmaztak. Egy idő után el lehet jutni arra a pontra, hogy az ember teljesen magába zárkózik, és retteg társaságba menni vagy felülni egy buszra stb. És persze, lehet rajta változtatni, de egy nap alatt nem lehet túllépni ezen

Én is sokáig abban a cipőben jártam, mint most te. Én pszichiáterhez jártam, sokat segített. Apró lépésekben kell haladni, minden nap tűzz ki magad elé egy célt. Reggelente akár készíthetsz egy jegyzetet, felírhatod rá, hogy mit akarsz aznap elérni, és miben változtathatsz a helyzeteden.

Csakis te tudsz változtatni az életeden! Sok türelmet és kitartást kívánok!

'a szüleimmel és nővéremmel élek egy háztartásban.'

Amig ez igy van, semmi nem fog valtozni. Amig el nem jutsz addig, hogy elkoltozol, semmi az egegyadta vilagon nem lesz maskepp, mert a csaladod kihasznalja a gyengesegedet, mulyasagodat. Ezen rajtad kivul soha, senki nem fog tudni segiteni, neked kell megtenni azt a lepest, hogy 'anya, apa, jovo heten elkoltozom. nem kerdes volt, kijelentes'.

Tesóddal fogj össze, járjatok el együtt, ismerkedjetek.

Ha van már meló, akkor költözzetek el egy albérletbe. Ketten azt is könnyebb fizetni.

De szerintem a munka a megoldás. Munka nélkül mindenki bekattan.

Próbálkozz átképzéssel, keress teljesen más munkát, mint amit eddig elképzelni. Próbálkozz.