Nagyon magam alatt vagyok, sok oldalról összecsaptak a fejem felett a hullámok. Hogy lehet ezt átvészelni? Nyilván ezt csak én tudom megoldani, de ha van valami gyakorlati tanács, vagy csak pár biztató szót, szívesen fogadom?
1. Nagymamám nemrég halt meg, anyukám borzasztóan ragaszkodott hozzá. Mi annyira nem voltunk jóban. Segíteném anyukámat de engem csak támad, kiabál és bánt.
2. Anyósoméknál lakunk párommal és 2 éves lányunkkal. Anyósom mióta megismertük egymást, azóta ki akar túrni a családból, ki akarja venni a kezemből a gyereknevelést, páromat uszítja ellenem.
3. Lányunk utálatosan viselkedik velem, mintha kifejezetten utálna. Hozzá sem szólhatok hogy ne ordítás legyen a vége vagy hiszti.
"Hontalannak" érzem magam, itthonról állandóan menekülünk anyós miatt, anyuhoz nem mehetek át pár órára mert hiába vagyok türelmes vele, veszekszik velem folyamatosan. Elköltözni nem tudunk, nincs rá pénz. Lányommal úgy érzem valami nincs rendben, nem volt ilyen hisztis. Nem olyan régóta bölcsis, ott olyan mint egy angyal. Plusz még nagyon gyorsan munkát kell találnom a bölcsi miatt. Hihetetlenül magam alatt vagyok.
válasza:Nem értem a helyzetedet. Miért kiabál veled anyukád? Miket mond ilyenkor?
Az, hogy anyóséknál laktok, valószínűleg kényszerhelyzet. Tényleg semmi esélyetek különköltözni? A fúrásokat ne vedd fel, nézz át anyóson, legyél vele hidegen udvarias. Ne tény mindent úgy, ahogyan szeretné, mert az vissza is üthet, de ne is konfrontálódj vele direktben! Ez fontos, amíg nem tudtok különköltözni. A gyereknevelést ne bízd rá, mert visszaüthet: tudatosítsd, hogy a gyereknek te vagy az anja, és képes vagy megfelelően nevelni.
Ha a gyereknek baja van, akkor azt az anyák általában megérzik, és fordítva. Nem lehet, hogy a gyerek érzi, hogy valami most nincs nálad rendben, és ezért elutasító? Írod, hogy most lett bölcsis, és te ezért munkát keresel. Ezt szintén nem értem: ha nem dolgozol, akkor miért került bölcsibe a gyerek? Nem értem ennek a logikáját.
válasza:1.Próbálj felállítani egy sorrendet,hogy mi a legfontosabb,mit kéne először megoldani,és máris nyugodtabban átlátod a dolgokat.
2.Szerintem első legyen,hogy találj valamilyen munkahelyet,arra az időre is megszabadulsz az igen negatív anyukáktól.Nagy szerencse,hogy a gyermeked jól érzi magát a bölcsiben,legalább miatta nem kell majd aggódnod,míg dolgozol.
3.Csak egy tipp,de szerintem anyósod próbálja veled ellenkezően (vagy épp ellened)nevelni a kislányt,azért viselkedik rosszul veled.Kérdezd ki erről ,persze csak ügyesen,kedvesen.
Azért is viselkedhet rosszul otthon,veled a kislány,mert negatívan befolyásolja a veszekedés,a rossz indulat,ami az anyósod és anyukáb felől származik.
Foglalkozz minél többet a gyerekeddel,legyél vidám,kedves,mikor vele vagy,ne hagyd,hogy meglássa rajtad a keserűséget,amit a család okoz és akkor vele mindig jó lesz a kapcsolatod.
Anyukám valószínű rajtam vezeti le az idegességét. Példa: ma átsétáltunk hozzá a kislánnyal. Bementünk a szobába, a lányom megtalálta anyukám testápolóját, kinyitotta és nyalogatta. A hideg rázott, de próbáltam vissza fogni magam, mert gondoltam anyunál vagyunk, majd ő rászól. Hát nem tette. Kérdezi miért vagyok ideges, mondom hogy mert olyan dolgokat megenged neki ami káros is lehet. És már ordított is velem. Ha szólók hogy egy kicsit hagyja önállóan a kislányt, azon is megharagszik.
Dolgozni azért kell mennem, mert páromnak sajnos nincs olyan fizetése hogy el tudjon minket tartani, Anyósomék meg elkérnek egy csomó pénzt rezsire. Nem poénból adom be bölcsibe, hanem kényszerből.
Foglalkozok vele amúgy szerintem elég sokat, mivel nem vagyok jóban anyósommal, így ha itthon vagyunk, nagyrészt bent vagyunk a szobában, vagy udvaron kettesben. Vagy bent játszik a szobájában, mert igényli hogy néha egyedül is játszon.
Itthon meg biztos érzi a feszültséget, nem tudom 100 %ban leplezni az elkeseredettségem. Csak ő még 20 hónaposan nem érti meg hogy a mama milyen gonosz, ő csak kívánkozik hozzá, én meg képtelen vagyok a közelébe engedni.
válasza:Arra vártál,hogy anyukád majd rászól,mivel nála vagytok.Ez így nem jó.Ne várj ilyesmiben anyukádra,tedd mindíg azt,amit te érzel helyesnek és ha látod,hogy a gyereked veszélyes dolgot csinálj,szólj rá te és ne várj!Hisz te vagy az anyja.Ha az anyósodéknál is csináltál már ilyet ,hogy vártad hogy ő szóljon a gyerekre,mert nála vagytok,akkor lehet,hogy ez az oka annak,hogy ki akarja venni a kezedből a gyereknevelést,mert fölényben érzi magát,mivel hagyod.
A rezsifizetést úgy kellene szerintem megoldani,hogy annyit fizettek bele,amennyit kb tényleg el is használtok,tehát igazságosan elosztjátok a költségeket .
Vagy még egy jó üzlet:Megegyeztek anyóssal,hogy átvesztek tőle minden házimunkát,és cserébe kevesebb rezsit fizettek.
válasza:Ezt nem értem: anyukdéknál vagytok, szóljon rá anyád a gyerekre, hogy ne nyalogassa a testápolót? Most úgy őszintén, te ilyenkor jól vagy? Jól érzed magad?
A gyerek anyja te vagy, te döntöd el, hogy mit engedsz meg neki, nem az anyád. Ha emiatt anyád ordít, akkor nem kell vele foglalkozni.
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy egy határozatlan, teszetosza ember vagy, aki nemcsak hagyja, hanem egyenesen elvárja, hogy irányítsák. Amikor pedig irányítják, felháborodik...
Azt mondod, hogy a mama gonosz: ki is neveli ki ellen a gyerekét?
Szerintem először gondolkodj el azon, hogy miért van az, hogy senkivel sem tudsz kijönni, mindenkire rosszat mondasz, miközben magadat ártatlan áldozatként állítod be. Ne keverd bele a gyerekedet a saját vitáidba, mert itt te őt csak eszközként használod!
Áldozatnak gondolod magad, pedig te magad keseríted meg a saját sorsodat. Amíg a hozzállásodon nem változtatsz, nem fog javulni a helyzetetek.
Először is, már a kislány megszületése után, megbeszéltük anyámmal, nála ő fog rászólni, hogy ha én nem vagyok ott, hallgasson rá is. Ezzel nem is volt gond.
Anyóssal mivel együtt lakunk, teljesen más a helyzet, itthon természetesen én vagyok a "főnök".
Soha az életben nem hagytam neki, csak próbálkozik, ha én nem vagyok a szinen.
A háztartást 95% ban így is én vezetem, ennél többet nem vállalok az ő házában.
Határozatlan és teszetoszának még csak távolról sem nevezném magam, pont ebből van elég gond, hogy nekem megvannak a konkrét szabályaim, elképzeléseim, amik beváltak és jónak találom, így ezekhez ragaszkodom. Kiskorom óta nem szorulok irányításra.
Igen, azt mondom gonosz a mama. Nektek mondom, nem a gyereknek. Neked nem számít gonoszságnak, hogy direkt odaengedni a kislányt olyan kutyához ami tudja hogy bántja, hogy mikor rossz kedve van elzavarja hogy neki nincs unokája, hogy amit elrakok neki ebédet kidobálja, hogy ha alszik, neki áll csapkodni, hogy őt nem érdekli.
Nem vagyok az a típus aki ok nélkül rosszat mond a másikra és azis túlzás hogy senkivel nem jövök ki, mert rajtuk kívül senkivel nincs összetűzésem. A családdal, barátokkal, a szomszéddal és sorolhatnám.
Amúgy meg ha nem haragszotok meg (ez főleg az utolsónak szól) én pár jó szót vártam, és nem azt hogy látatlanban olyanokat állítanak rólam amilyen tulajdonságokhoz közöm sincs. Erre nem vagyok kíváncsi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!