Most komolyan én lennék a szemét?

Fuu ne is mondd, nálunk is hasonló.

Az én családomban a nagyszülőkkel, unokatesókkal tök jóban vagyunk, napi kapcsolatban.

A párom családtagjaival meg kb 3 évben egyszer ha találkozunk, én meg nem is ismerem őket igazából, van akit még nem is láttam.

Mi feleslegesnek tartjuk őket meghívni, de ebből tuti balhé lesz.

Inkább komolyan nem is házasodunk össze, nekem nem kell a kínlódás, vagy tartunk egy 2 tanúsat vagy egy olyat, ahol tényleg csak szülők és testvérek.

Ez a halálom az esküvőszervezésnél (is), mikor mondják, hogy "mit illik".

Mi is ebben vagyunk benne, tudom, miről beszélsz...

ILLIK meghívni XY-t, bár nem ismerem, de ők is meghívtak minket az ő esküvőjükre (15 évvel ezelőtt, nem is emlékszem). Stb...

Hát túrót. Az én esküvőm és a páromé, kettőnkön kívül senkinek nem engedünk beleszólást semmibe. Pénzt sem fogadtunk el a szervezéshez pont ezért, hogy ne lehessen aztán a fejünkhöz vágni.

Én pl. meghívom apukám egyik nővérét és családját, míg a másik nővért és anyukám húgát nem (pedig utóbbi keresztszülő papíron). Nem kedvelem őket, nem törődtek velem soha. Nem alakult ki kötődés.

Anyukám húzta a száját kicsit, leültettem, elmagyaráztam, hogy mostmár felnőtt vagyok, ne a gyereket lássák bennem, aki képtelen önálló döntéseket hozni. Sajnálnám, ha ez konfliktust okozna köztünk, de nem fogok változtatni...mindenkinek (jó esetben) egy esküvője van, legyen olyan, amilyennek Ő megálmodta.

Hát nem mondom, hogy örülnek, de elfogadták a döntésemet.

Én mindent elutasítottam ami úgy kezdődött, hogy "úgy illik, hogy" vagy "úgy szokták, hogy".

Az esküvőnk, a mi napunk, rólunk szólt.

mintha én írtam volna ezt a kérdést..bár nekem 20 unokatesóm van anyai oldalról, de mindegyik jóval idősebb nálam, sose tartottuk a kapcsolatot, max családi eseményeken köszöntek és kész. de komolyan, nem emlékszem,hogy mikor beszélgettem volna egyátalán valamelyikkel is. semmit nem tudok róluk, ők se rólam.

nekem végülis megfelel ez a helyzet. de képzelheted mekkora hisztit csapott anyukám, amikor mondtam,hogy az esküvőnkre őket nem fogom meghívni.

de nem érdekel. elvileg az az én és a párom napja. nem fogok kínosan feszengeni amiatt, mert jelen van egy rakás ember akiket alig ismerek. ráadásul szerintem ez a meghívottnak is kellemetlen.. én is voltam az egyik uncsim lagzijába jó pár éve. a párját ott láttam először. nyilván egész este le voltunk ejtve, a szűk családdal voltam csak. feleslegesnek éreztem ott magam.

az én esküvőmön nem szeretnék ilyet. olyanokat hívunk meg, akikkel tényleg napi/heti kapcsolatban vagyunk. ha ez nem tetszik anyukámnak, hát így járt. én nem fogok engedni és meghívni úgy 60 emberrel többet, csak mert ő azt akarja. (uncsijaim+családjaik).

szerintem te is állj ki magad mellett.. ez a ti napotok..és mondom, szerintem a meghívottaknak se olyan nagy öröm az esküvő,hogyha alig tartjátok a kapcsolatot.max illendőségből elmennek..de annak nincs értelme szerintem!

EZ így tényleg fucsa kicsit, mégha érthetö is.

A legokosabb lenne, ha CSAK a szülöket meg a saját testvéreiteket (a házastársal/élettárssal) hívnátok, a szülök testvéreit már nem és egyéb rokonokat nem.

A ti esküvőtök, azt hívtok meg akit akartok és örömmel láttok! :)

Ha én újra házasodnék nem is szólnék előre senkinek, x napon meglepi lesz ne tervezzetek mást és akkor nincs belepofa....