Mit gondoltok az olyan emberekrol, akik szinte minden percuket munkaban toltik es semmilyen mas tevekenyseget nem csinalnak egesz eletuk soran? Szolni kellene neki vagy hagyjuk?

Az egyik kozeli rokonom minden nap dologzik (hetvegen is). Nem ezzel lenne a baj, hisz sok mindenki kemenyen dolgozik, de nem tulzas az, hogy valaki meg a szabadidejet is a munkaban vagy munkaval tolti es egy szalmaszalat sem tesz keresztbe, hogy a szuleivel, testverevel evente egyszer talalkozzon legalabb? 40 eves, nincs parja, gyerekei, ezt sokszor meg is jegyzi nekunk, hogy nekunk bezzeg vannak gyerekek, o pedig egyedul el maganyban. O milliomos, 2 hatalmas haza van, 3 kocsija (egymagara!), de mindig panaszkodik, hogy nincs penze. Ne ertsetek felre. O dolgozott mindezert, szoval nem irigy vagyok ra, de az egesz csaladot kezdi zavarni, hogy mar majd' 20 eve egyetlen csaladi esemenyen sem jelenik meg, mert mindig a munkara, tovabbkepzesekre, diplomamunkaira hivatkozik. Semmi masrol nem lehet vele beszelni. Ha pedig feljon a csalad tema, megy az irigykedes, hogy de jo lenne neki is egy gyerek. Soha az eletben nem latogatott meg minket, mindig mi megyunk hozza es legalabb 6 honappal elotte be kell hozza jelentkezni, mert annyira elfoglalt az elmondasa szerint. A sajat testvere eskuvojere sem ment el emiatt. Mit tehetnenk, hogy legalabb az oregedo szuleivel picit tobbszor talalkozzon es egyszer o szakitson idot rajuk? Nagyon elizolalja magat a vilagtol. Szolnatok neki? Szerintetek ez nem tul sok mar? Azert ez nem lehet olyan jo, tartalmas elet vagy van, akinek ez igy jo?