Gyermekkoromban sosem bíztak meg bennem, csak elvárásokat támasztottak felém, szeretet keveset kaptam, így most felnőttként nincs önbizalmam, a férjem úgy érzi nem bízok benne, pedig magamban nem bízok, mit tegyek szerintetek?

Én is így jártam. Meg sose hagytak dönteni (ők tudják, mi a jó nekem címszóval), egyetem után meg ELVÁRTÁK, hogy vezetői pozícióba kerüljek, döntsek és felelősséget vállaljak.

Persze mondanom sem kell, hogy nem lettem vezető, nem is vágyom rá.

Nekem az esegített, hogy olyan hobbiba kezdtem, ami tőlük független volt (ellenezték is), és abban sikereket értem el. Most már nem érdekel, megfelelek-e másoknak. Ráadásul olyan hobbi, ahol az egyéniségnek nagy szerepe van, tehát fejleszteni kellett.

Amíg önbizalom- és bizalomhiányos voltam, párkapcsolatra sem voltam alkalmas, gondolom, ugyanezek miatt a dolgok miatt került veszélybe a házasságod.

Szerencsém van, mert én még házasság előtt kigyógyultam a kisebbrendűségből, neked viszont nincs már időd, szerintem szakember segítségét kellene kérned.

Vagy kezdetnek olvasd el Feldmár András írásait, egész más megvilágításba helyezi a dolgokat. Sokat lehet tanulni a szeretetről.

[link]

Itt találsz sokat az előadások és a könyvek között.