Volt már olyan élethelyzetetek, amikor egyszer csak azt
éreztétek, hogy nem a saját életeteket élitek? Ha igen,
mitől múlt el?
Figyelt kérdés
Mondjuk minden rendben van az életetekben, látszólag semmi okotok erre. Szerető család, jó házasság, klassz gyerekek, normális körülmények stb. Mégis disszkomfort érzés hatalmasodik el rajtatok, kivágytok ebből az életből egy időre, de nem tudjátok, hogy hová, miért.... Talán szívesen elvonulnátok egyedül hónapokra valahol messze, egy más országban.... Eltávolodnátok egy időre teljesen mindenkitől, csak vadidegenek vegyenek körül, sem telefon, sem semmilyen kapcsolat senkivel, aki eddig az életed szereplője volt.... Miért vágyhatok erre? Ki volt már így?
Ebben is igazad van :D Férjem gyakran mondja is, minek főzök minden nap, megint csak szolgálok, törődjek magammal. De ahogy írod, az érzelmeimmel való kapcsolatot már sokkal régebben elvesztettem. Gyerekkoromban, mert úgy nőttem fel, hogy a szüleim rezdüléseit kellett figyelnem minden percben, hogy mihez mit szólnak, és megszólalni sem mertem, mert vagy kinevettek vagy leszidtak, vagy kikaptam. Még a játékaimért is könyörögni kellett, hogy játszhassak velük és ha olyanjuk volt, nem adták oda. Innen eredhet ez.
2016. márc. 13. 19:41
12/29 anonim válasza:
Na látod kérdező nagyon is jól megválaszoltad magadnak a választ.Én most 43 éves vagyok,35 évig éltem egy olyan személynek az életét,akit a szüleim kreáltak,erőszakkal,mert fizikai bántalmazásnak is ki voltam téve és családi vállalkozásban dolgoztam,olyant,ami szintén nem én voltam.Figyelj nincs az a pénz,hogy valaki még egyszer rákényszerítsen arra,hogy szolga legyek és csak a gyerekem igényeire vagyok tekintettel,mivel őt én vállaltam,de azon kívül most már csak a magaméra,mert BOLDOG vagyok érted!Boldog!Visszakaptam a kreativitásomat,az életörömömet,az izgalomvágyam,a kíváncsiságomat,amire szükségem van!De tudod a világ tele van birtokló vágyú rakás szerencsétlenségekkel,akik csak úgy tudnak élni,ha a másik nem él és elnyomják őket.Fel kell ismerni őket,ki az,akitől szárnyalsz és akitől nem!
2016. márc. 13. 19:44
Hasznos számodra ez a válasz?
13/29 anonim válasza:
Szerintem is.
Berögzültek ezek a dolgok.
De már nem aktuálisak.:)
Szerintem - amit írsz a férjedről, az alapján - semmi baja nem lesz a családodnak, ha elmész szabadságra tőlük.:)
A gyerekek mekkorák?
2016. márc. 13. 19:45
Hasznos számodra ez a válasz?
14/29 Költőnő? válasza:
Anno, mikor ez bennem felmerült, egy darabig érlelődött és aztán elmentem szakemberhez. Aki aztán tényleg rávilágított, hogy mások elvárásainak próbálok folyamatosan megfelelni; így valóban nem a saját életem élem. Muszáj voltam egy új úton elindulni.
2016. márc. 13. 19:46
Hasznos számodra ez a válasz?
15/29 anonim válasza:
A férjed eszerint jó ember egyébként.
13-as nem aktuálisak?Könnyű azt mondani,nálam pont ugyanez van,én lány vagyok,ha nem adtam oda a játékomat a tesómnak(fiú),mert őneki rögtön avval kellett játszani,még meg is vertek,szerinted ezt,könnyű levetkőzni?Mi nők legyünk szolgák,a tesócskámmal nagy nehezen azért kellett megszakítani a kapcsolatot,mert a nagyszüleink mindkettőnkre hagyták az örökséget és követelte a nekem semmit neki a mindent,mivel őkelmébe szintén ez lett belenevelve.
2016. márc. 13. 19:50
Hasznos számodra ez a válasz?
16/29 A kérdező kommentje:
Hú, de sokan végigjártátok sikerrel:) Ez jó:)
Jártam pszichológushoz, aki abban segített, hogy a zsarnok anyámtól érzelmileg függetlenítődjem. Ez sikerült.
A férjem támogat szinte bármiben :)
A gyerekek 19 és 6 évesek.
Ami tényleg nem megy, hogy nincsenek vágyaim, nem tudok örülni dolgoknak, nincs bennem tűz, életöröm. Nem tudom, mit csinálnék szívesen. Így lényegében maradok a gyerekek rabszolgája, akiket imádok, de nincs "én". És nem tudom megtalálni.
2016. márc. 13. 19:51
17/29 anonim válasza:
16: De, már megtaláltad, azt mondta Neked, szeretne szabadságra menni.:)
2016. márc. 13. 19:53
Hasznos számodra ez a válasz?
18/29 A kérdező kommentje:
:o Tényleg!
2016. márc. 13. 19:56
19/29 A kérdező kommentje:
Köszönöm Nektek, szuperek vagytok!!!!! :)
2016. márc. 13. 19:57
20/29 anonim válasza:
Egy biztos,jó férjed van,mert őt is idegesíti ez segíteni szeretne.Szerintem a külön költözés a 6 éves gyerekkel,mert a másik úgyis már nagy jót tenne,vagy a naggyal is nem tudom.Szóval azért úgy látom ez a férjednek sem jó.Van mikor különköltöztök egy időre kialakítotok új dolgokat,kezdj el tanfolyamra járni valamilyenre,új társaságba menni,aztán szerintem újra visszataláltok egymáshoz gazdagabban.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: