Van itt olyan, aki nem igazán tartja a kapcsolatot a közeli családtagjaival, de nincs súlyos indoka erre, mindössze annyi, hogy nem igazán jönnek ki egymással?

Nekem egy nagyim èl már csak. Ő a születèsemre sem jött el hiába hivtuk ezèrt èn sem vagyok rá kíváncsi. Az unoka tesóim szüleivel összevesztek a szüleim. 10 eve nem is lattam oket.

A keresztszüleimmel egy even egyszer ha talalkozunk. Ők velük úgy vagyunk nèha eszükbe jutunk, nèha nem. De úgy èrzem az èn családom sem nagyon közelít, hogy máshogy legyen ez a dolog.

Nincs senkink. A szüleimnek baratjaik sincsenek.

Elèg rossz így. Èn igyekszem ezellen tenni, mert rossz így felnőni. Remèlem az èn gyerekeimnek lesz majd családja.

18/L

Sajnos nekem a vérszerinti első unokatestvéremmel nincs túl jó viszonyom, a ráadás még az az egészben hogy egymástól 5 percre se lakunk...

De már jó ideje nem megyek át hozzá, max családi összejöveteleken beszélünk, de akkoris nagyon sablonos dolgokról. Jóformán semmit nem tudunk egymásról, csak annyit hogy most fogja végezni a 12-t... Na, bánt a dolog amúgy, de vannak sérelmeim felé nézve amiket soha nem fogok tudni elnézni neki, szóval én ezért is vagyok távolságtartó vele szemben.

Volt hogy megalázott, hazudott nekem, elvett tőlem fontos barátokat. Én ezeket a mai napig nem tudtam neki megbocsájtani, de lehet hogyha bocsánatot kérne is tőlük akkorsem tudnék.

Igy marad ez a felszines (muszáj) viszony.

Majd az idő eldönti mi lesz a jövőben velünk...

Úgyhogy én is csak az időt tudom neked javasolni.

Csak apámmal és anyámmal tartom a kapcsolatot, velük is ritkán. Az összes többi családtaggal nem. Nincs különösebb oka, csak gyerekként sem jöttem már ki egyikkel sem, teljesen másfajta emberek vagyunk, másfajta értékrenddel. Semmi közös nincsen bennünk. Gyerekként persze kénytelen voltam családi ünnepeken látogatni őket, mert hurcoltak magukkal a szüleim. Aztán olyan 15-16 éves korom után már ezt nem tették, megunták. Azóta nem láttam egyiket sem.

30/N

Apám féltestvére nem tartotta a kapcsolatot se velünk, se az apjával. Én 15 évesen hallottam először a létezéséről, és nem is ismerem.

Anyám öccse nem látogatja a szüleit évek óta, az anyja temetésére se ment el. Nagyon kisiklott az élete, 58 évesen egyedül, alkoholista. Anyámnál viszont őszintébb, és sokmindent mesélt, és nem volt egy szép gyerekkora. Ódivatú frizurát kellett hordania, ha este halkan jött be, az volt a baj, ha hangosan, akkor meg az, az év 365 napjábòl 360on veszekedések voltak, nagyapám állítólag "utálta" a fiatalokat, volt, hogy bántották...