Szegény családból, körülményekből hogy lehet kitörni?

A kérdésed megfogalmazása alapján nem javaslom a felsőoktatást. (Helyesírás,mondatszerkesztés, bár a "pszichológus" hozzászóló sem érzékeny az -ik-es igékre...)

Tanulj eladható szakmát, amire nagyobb városokban van kereslet. Utána már csak pályázni kell az állásokra, és lakhatást intézni. Majd dolgozni, látástól-vakulásig, lehetőleg a szakmában, és nem betanított munkában. Bár vannak gyárak, ahol több műszakban össze lehet hozni 160-170000-et, amiből már lakni is, élni is lehet.

Szülői támogatással és itt nem pénzre gondolok.

Szerintem nem a szegénység a legnagyobb baj, hanem ha a gyerek nem azt hallja otthon, hogy tanuljon és hogy küzdjön. Ha nem dicsérik, lelkileg nem támogatják, azt látja, hogy a szülei rég feladták az életet.

Ha így lemarad az első pár évben a többiektől, akkor vége. Aki nem tanul meg alsó tagozatban jól olvasni, összeadni, kivonni, legalább nagyjából helyesen írni, annak borítékolva van a bukás. Hiába jön rá 16 évesen, hogy hoppá, akkor már olyan lemaradása lesz, amit nem lehet visszahozni. Pedig olvasni és kis számokat össze

Szülői támogatással lehet csak és itt nem pénzre gondolok.

Ha a szülő úgy áll hozzá, hogy lelkileg támogató, és az elején meglöki a gyereket (olvasni, leckét kikérdezni majdnem mindenki tud), akkor a gyerek el tud jutni magasra. Ha a szülő leszarja, úgy áll hozzá, hogy időpocsékolás tanulni, akkor kb vége a dalnak. Ha nem tanul meg alsóban írni, olvasni, összeadni, stb, akkor hiába jön rá 16 évesen, hogy ez így nem lesz jó, akkor már kényszerpályára van állítva és azért fog kaparni, hogy legalább az érettségije meglegyen.