Engedjem, hogy az apjukkal éljenek?

A férjemmel válófélben vagyunk, négy gyermeket nevelünk. A legnagyobbat ő hozta egy előző kapcsolatából, 1,5 éves kora óta nevelem, ő gimis. A közösek közül kettő felső tagozatos, a kicsi még ovis, kései gyerkőc. A férjem szeretne elköltözni, azt mondja változásra van szüksége. Győrben élünk, de Szabolcsból származunk, ott ismerkedtünk meg. Az ő családja mezőgazdasággal foglalkozik, jól meg is éltek mindig is belőle, most haza akar költözni, az apja sem bírja már, átvenni mindent. Azt szereti csinálni amúgy. Nekem viszont itt az életem, barátaim, nagyon jó munkám van, amit szeretek, jól is fizet, nem találnék ilyet ott.

Az első közös gyermekünk nagyon apás, szeretne vele elköltözni, ő is imádja a természetet, állatokat, tényleg apja fia. A második közös fiunk is hajlik efelé, bár benne nem vagyok biztos. A kicsi maradna velem, illetve a nagy sem akar hallani a lakhelyváltásról.

A férjem azt mondja döntsek én, mellettem áll a gyerekek előtt.

Nem tudom mit tegyek. Önző vagyok elengedni, de ha mennek az megnyugtatna, hogy ketten vannak együtt. Illetve az apjukra apailag tényleg nem mondhatok rosszat, jó apa.

Ti mit tennétek a helyemben? Tudom nem a világ vége, de azért nem szaladgálunk minden hétvégén egymáshoz. Illetve úgy gondolom, ha találkoznánk, akkor úgy, hogy a gyerekek együtt vannak valamelyikünknèl, ezt havi egyre tudnánk kivitelezni szerintem egy szülőnél.

Tehát sok bennem a kérdés. Mit tennétek? Ha bevállslnátok a helyzetet, hogyan alakítanátok a látogatásokat?