Vannak problémáitok amiatt hogy az apátok alkoholista?

Igen, az utolsó mondatodban elég nagy ellentmondás van.

Nekem az anyám szeret inni, igen, vannak szociális problémáim ebből adódóan.

De nem értem, mindenkinek kiteregeted a szennyest, hogy lenéznek? Vagy apád megy utánad mindenhova, hogy mindenki tudja a családi helyzetedet?

Én nem szoktam ilyeneket senki orrára kötni.

Persze, hogy vannak problémáim emiatt. Egy olyan apa mellett nőttem fel, aki a család összes pénzét elitta, verte anyámat és egyszer engem is megpróbált.

Erősnek kell lenni ahhoz, hogy hátra hagyd őt. Mi is egy kis faluban éltünk, ahol mindenki áldott jó embernek tartotta az apánkat, mert két liter lőréért eldolgozott egy napot bárkinek. A szomszédok és az utcában lakók pontosan tudták, hogy évtizedek óta veri az anyámat, mégsem tett senki semmit. Amikor 16 lettem, hatalmas patáliát csapott éppen a születésnapomon. Ilyenkor mindenki sz*r szemét volt, csak ő volt tökéletes, ő tartott el mindenkit (amikor anyukám is ugyanúgy dolgozott), ő sosem tehetett semmiről és ha valamit rosszulcsinált, akkor is más tehetett róla. Rendszerint az anyukám. Ha mi csináltunk valami rosszat, akkor is anyukámat vette elő. Ilyenkor verte, mindig azt ordítozta, hogy költözzön el, volt, hogy kidobta konkrétan abból a házból, amiben huszonöt évig együtt éltek. Rettegés volt az élet mellette. AMikor otthon voltunk vele, számolni kellett, hogy mennyi sört, bort meg pálinkát iszik és megírni anyukámnak SMS-ben, hogy tudja, mire számítson, amikor haza jön. Állandó volt a gyomorgörcs, hogy mikor kezd el cirkuszolni. Tönkretette a gyerekkorunkat.

Anyukám nem túl erős természet és az anyagi helyzet miatt is nehéz lett volna kitörtni ebből, két kisgyerekkel (nővérem nagyon korán elköltözött) nehéz lett volna egyedüli szülőként. Nem vádolom vagy nézem le őt ezért, inkább tisztelem, mert eltudott jönni.

A legjobb barátom egyik lakásába költöztünk egy időre, ő nagyon sokat segített nekünk. Amikor apám fenyegetett minket, hogy megöl stb. Ő beszélt vele, volt, hogy szépen, volt, hogy csúnyán.

Hogyan hatott ez rám? Sosem tudnék együtt lenni egy olyan férfival, aki iszik. Sosem tudnék olyannal együtt lenni, aki nem kezel egyenlő félként. Sosem leszek egy férfi szolgája. Sokkal erősebb a személyiségem, mint a legtöbb nőnek (azt hiszem, lassan mondhatom magam annak). Ahogyan apám mondaná: azért gyűlölöm őt ennyire, mert pont olyan vagyok, mint ő. Képes vagyok már vele keményen beszélni. Ugyanakkor, amikor beteg volt, én látogattam kétnaponta, bevásároltam neki, kiváltottam a gyógyszereit, mert azt mondta, hogy én nem sajnálnám, hogyha egyszer holtan találnám otthon.

Megmondom őszíntén, valóban így van. Pontosan eleget tett érte, ogy azt kívánjam, egyedül haljon meg, kínok közt. És a poén, hogy nem lepődött meg, amikor elmondtam neki.

Amikor kimegyek a faluba hozzá, érzem, hogy kinéznek az emberek magukközül, azon a helyen, ahol mindenki köszön mindenkinek, elfordulnak olyanok, akik születésem óta ismernek, amikor köszönök nekik. Tudom, hogy lenéznek, amiért elmentünk. CSak nevetni tudok rajtuk igazából, mert ők nem tettek ellene semmit. Nemrég, amikor a buszmegállóban ültem, odajött egy nő, aki nem messze lakik apámtól, és elmondta, hogy az ő férje pont ilyen és mennyire bátor anyukám, hogy mert lépni ellene. Azt mondta, hogy ő ezt nem mertné, meg a gyerekek miatt nem tudná elhagyni. Szerintem egy gyereknek sokkal jobb egy szülővel felnőni, mint nézni egész gyerekkorában, hogy apuka üti anyukát.

Tehát nagyon sok erő kell hozzá, de lehet ez egy nagyon jó alap a felnőtt léthez. Hamar felkell nőni egy alkoholista mellett, de ha tanulsz az ő hibáiból,a kkor kevésbé leszel olyan, mint ő.

En apam is gyakran iszik es veszekedik velem. Elkoltozhetnek de nincs hova es egyedul nem tudnam eltartani magam, de ha megis akkor meg a kocsit el kellene adni es az osszes sporolt penzem felelnem.

Baratnom kulfoldi es jovore osszekoltoznenk nala, ketten azert konnyebb. Na meg egyikunk se iszik es nem cigizunk.