Miért ennyire lényeges nekik a külsőm? Miért nem hagynak békén?
A történet az,hog mióta egyetemre mentem elég sok nehézségbe ütköztem.Elképesztően rosszul érzem magam,mivel úgy tűnik senki sem támogat már.Az utóbbi 2 évben sajnos felszedtem 15 kilót,nem tudtam magamra odafigyelni,az albérlet,a tanulás a hazautazgatások nagyon leterheltek,eddig nem igazán volt tapasztalatom a különélésben,elismerem hogy a legkevésbé sem érdekelt a megfelelő étkezés vagy mozgás.Hétvégente hazajárok,ilyenkor a hosszú utazás miatt általában 8-9 körül érek haza és mivel egész nap az egyetemen vagyok pénteken nem sok időm van enni,otthon szokás szerint gyorsan szeretnék végre valami normális "anyucifőztjét".Mostanában viszont enni sem merek már itthon,mert ahogy meghallják hogy a konyhában vagyok kijönnek és faggatnak: Mit csinálsz itt? Mit eszel? Ilyenkor még eszel? Majd jön a folyamatos szemrehányás : hányszor ettél te már ma? Te csak enni tudsz?
Azt meg kell jegyeznem hogy hétvégente mindig èn mosogatok én porszívózok,az öcsémmel vagyok,amellet hogy a barátommal is próbálok eleget foglalkozni.Valamelyik nap viszont már a nagymamám hívott fel szó szerint azzal,hogy miért híztam el én ennyire? Csak ezért felhívott hogy ezt megkérdezze egy laza csütörtök este.Hétvégén már külön fogyókúrás menüt csinált nekem,hogy én ezt egyem.
Nekem semmi bajom nincs az alakommal,magas vagyok,nagy a mellem és elég arányos a felépítésem.Én személy szerint észre sem vettem annyira a hízást,valószínűleg nem is figyeltem rá.
Másnak is volt már hasonló problémája a családban?én legfőképp a nagyikat ismerem úgy hogy ha náluk vagy csak etetnének,erre az enyém már lassan megvon tőlem mindent ami nem norbi update,a szüleimről már nem is beszélve.Nem érthető meg hogy most túl sok mindennel próbálok foglalkozni magamon kívül?
A család tud lenni néha a legkritikusabb. Tinédzser korba lépve, én is meghíztam egy kicsit a formásodás miatt. Anyukámnak mindig mondták, hogy jaj de megnőttem, anyum meg mindig úgy válaszolt, hát igen mindjárt szélesebb mint én. Csak salátával akart etetni. A hatására anorexiás lettem, és korhézba kerültem. Azóta bánja, egy rossz megjegyzést sem tesz a súlyomra, mondjuk elég nagy árat kellett fizessek ezért.
Ilyenkor a szülők csak azt akarják, hogy a gyerekük tökéletes legyen. Én leülnék velük beszélgetni a helyedben, és elmondani mindent, ami a szívedet bántja.
Bocsánat hogy ennyire kusza lett,csak még mindig nem tudom elhinni amit művelnek.
Mellesleg 19/L
válasza:Nagyon sajnálom hogy nálatok idáig fajult,és csak ezután jöttek rá hogy mit is értek el.
Az anyukánnal beszéltem erről,ő aztmondta szintén ézrevette rajtam a "változást" ,de neki ne fogyjak le soha csak legyek egészséges és néha mozogjak.Ezt teljesen elfogadtam.A többiek stílusával azonban nem tudok mit kezdeni.A környezetemből soha nem kaptam ilyen visszajelzéseket,erre apám még azt is hozzámvágta,hogy van egy évem,mert a barátom addig úgyis elhagy,ő pedig nem fogja a "120 kilós" lányàt senkihez hozzáadni.75 kiló vagyok
válasza: válasza:Azért 60 kilóról 75-re hízni, az sok. A 60 kiló egy magasabb lánynak egészen vékony, a 75 pedig már molett testalkat.
Elhiszem, hogy vannak kifogásaid, de hosszútávon nem jársz velük jól. Ne akkor kapj észbe, amikor majd a 75 kilóból 80 lesz, majd 85, majd 90.
Az életedet pedig sajnálom, de igenis menedzselnek kell. Felnőtt ember vagy, ez ezzel jár. Minél később törődsz ebbe bele annál rosszabb lesz. Mindenki ezt csinálja, mind dolgozunk, mind tanulunk, mind egyetemre járunk, van aki emellett gyereket is nevel, háztartást is vezet stb. Sajnálom, de ez nem kifogás a lustaságra. Fel kell nőni egyszer, és nem gyerekként a kifogásokat keresni, hogy "de amúgy nekem jók a jegyeim". A főnöködet sem fogja érdekelni majd a későbbiekben, hogy a munkád nincs kész, de legalább otthon csillog a padló.
válasza:Kezdem már komoly gondnak érezni hogy meg vagyok elégedve magammal...bár gondolom a 21. Század marketingmottója is lehetne ez:Soha nem vagy elég jó.
Mióta vége az egyetemnek elkezdtem konditerembe járni az edző barátnőmmel.Soha nem volt rám jellemző a lustaság ,egyszerűen nem volt időm normálisan főzni.A barátom amennyit tud eljár hozzám,nagyon jól kezeli a távolságot.Már öt éve vagyunk együtt,kétlem hogy közénk állhatna.
A munkáról meg annyit,hogy ne keverjük a családdal.A főnököm sem lesz elfoglalva semmivel,csak az eredményeimmel,a szüleimnek is lehet hogy ezt kéne venni elsősorban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!