Tényleg ilyen sok nő él testi-lelki terrorban?

Olyan helyen dolgozom, ahol nagyon sok családon belüli erőszakkal találkozom (sajnos). Nagyon sok visszajáró ügyfél van, olyan hölgyek, akiket állandóan bántalmaz a férjük/élettársuk. Ezek a bántalmazottak általában már többször fordultak valamilyen szervhez segítségért.

Mondja meg nekem valaki, hogy miért van az, hogy pl. a megteszik a rendőrségen a feljelentést, aztán jönnek, hogy visszavonnák, mert hát kibékültek és nem is olyan rossz a párjuk, csak egyszer megtörtént de többé aztán soha... ezenkívül segítséget kérnek a családvédelmi intézményektől, akik pl. elhelyezik a nőt és gyerekeit anyaotthonba, de hiába, mert a nő és a volt párja akkor is állandóan találkozgatnak, és a vége az, hogy a nő kiköltözik az otthonból, vissza a férjéhez, pedig még maradhatna...

Találkoztam olyan nővel, aki sajnos rendszeres vendég nálunk, pedig a társa már úgy megverte, hogy a bordái is eltörtek, illetve maradandó károsodásként a retinája is leszakadt a veréstől, egy másiknak meg a lépe szakadt le a rúgdosástól...

Ami a legszomorúbb, hogy az ilyen párok általában egyáltalán nem is tervezik a gyerekeket, nem alapozzák meg az életüket, csak összeházasodnak-összeköltöznek és "jön a gyerek". Talán kellene pár év, míg megismernék a másikat vagy nem tudom...

De amilyen a bántalmazottak hozzáállása, tisztelet a kivételnek, de nagyon nehéz rajtuk segíteni, mert ők maguk térnek vissza állandóan a rossz helyzetbe.

Azért nem tudhatod biztosan, hogy milyen lehet ilyen helyzetben lenni, és azt sem, hogy te hogyan gondolkodnál és reagálnál, amíg nem voltál benne. Mert igazából elképzelni sem tudod az egészet. Mert ahhoz, hogy megértsd a másikat, nemcsak a helyzetét kellene elképzelni (hogy te a te személyiségeddel és lehetőségeiddel mit csinálnál az ő helyében), hanem magadra kellene venni az ő egész személyiségét, a hibáit, a félelmeit, a múltját, a lelki sérüléseit, a lehetőségeit, az emberi kapcsolatait vagy azok hiányát, stb... csak akkor tudnád meg, hogy te az ő helyében ÉS az ő adottságaival mire lennél képes hasonló szituban.

Én még nem voltam ilyen helyzetben soha, de nem ítélem el az ilyen nőket. Tudjátok miért? Mert sokszor azért nem mernek segítséget kérni, mert úgyis tudják, hogy mindenki őket ítélné el. A www.nane.hu oldalán olvastam erről egy cikket, tudjátok ez a Nők a nőkért szervezet. Ott azt írták, hogy azzal tudunk a legtöbbet segíteni a bántalmazott nőknek, ha nem ítélkezünk felettük, hanem empátiával fordulunk feléjük. Mert ebben a dologban az a félelmetes, hogy az emberek nagy része csak legyint, hogy úgy kell neki, megérdemli stb, aztán magára hagyja az áldozatot. Meg elítéli, hogy gyenge, befolyásolható jelleme van. És? Az alaptermészetéről ugyanúgy nem tehet senki, mint a hajszínéről. Azt meg alapból nem tudhatod, hogy évekig tartó megfélemlítés és megalázás mit váltana ki belőled - és ne is gondold azt, hogy amint a párod elkezdene bántani, egyből kilépnél a kapcsolatból, mert ezeknél a szegény nőknél a bántalmazás általában már gyerekkorban, vagy a korábbi kapcsolataiban elkezdődött. Értitek? Ők rendszerint egész életükben nem kaptak mást, nem kaptak jót senkitől, nem volt normális kapcsolatuk soha, nem szocializálódtak, senki nem mondta el nekik, hogy ők is értékesek, és nem tanította meg senki, hogy hogyan álljanak ki a jogaikért. És azért sok mindenkinek nem megy egyedül, szükségük van az embertársaik segítségére és megértésére, hogy nőjön az önbecsülésük. A legdurvább meg az, amikor a nők is elítélik és hibáztatják ezeket a nőket. Női szolidaritás fontos lenne, vegyetek példát a férfiakról, ők mindig szolidárisak egymással. Ha meg nem értitek, hogy miért tűri valaki a helyzetet, olvasgassatok egy kis viktimológiát, akkor ti is rájöttök, hogy ennek komoly, általában a gyerekkorban vagy a múltban gyökerező pszichés okai vannak.

13:07 Egyetértek Veled. Tavaly összeismerkedtem egy elég kövér, de jó kiállású fiatalemberrel. Elsőr randi után nem hagyott gondolkodási időt, kikövetelte a találkozást. Gondoltam oké, hát akkor találkozgassunk, kicsit "komplexusos", de értelmes, jóképű, figyelmes.

Aztán jöttek a napi 4-5x hívások, kétóránként, míg nem találkoztunk este, munka után(jaj csak kiváncsi rá mit csinálok, mert ki tudhatja?). Hétvégén fel kellett utaznom Budapestre üzleti ügyben, erre kitört a balhé- jaj ne menjek, tuti megcsalom, majd ő dolgozik, ellát, vesz lakást, stb. Persze óránkénti hívások, ki kellett kacsolnom a telefont, nem tudtam végezni a munkámat, este fenyegető hangvitelűen kérdőre vonás, mit csinálok, hol vagyok, majd hab a tortán: hajnali hívás, sggrészegen ordibált arról, hogy ő esténként sír, amikor nem vagyok vele, ő elvisz engem ifjúsági gyűlésre, mert tudja, hogy úgy "megjavulhatok"...Reggel első dolgom volt telefonon szakítani vele. Ja mindez másfél hét leforgása alatt...az ilyenekből lesznek a tuti "lelki-terroristák".

Egyszerűsítsük le. Amíg lesz nő akinél működhet az agresszió, és nem lép (ahogy a fentebb szóló is írta, hogy visszamennek a nők a terroristához) nos addig ezek az emberek megtalálják egymást.

Olyan ez, mint amikor a nők panaszkodnak, hogy a férfiak nem udvarolnak, rögtön fektetni akarnak, játsszák a macsót stb. Na hát ha nem lennének túlnyomó többségben a lányok akiknél ez beválik, akkor nem lennének ilyenek a pasik :) Példának okáért nem próbáltam még lányt felszedni úgy, hogy hátulról jó nagyot belerúgtam. De ha mondjuk működne, már látnám másoknál, akkor csinálnám... De mivel tudjuk, hogy ez nem megy, így azt csináljuk ami megy. Ha a sok kis majomnak nem lett volna még sikerélménye a gyatra csajozós dumájával, a tapizós ismerkedésével, valamint a kamumacsós fellépésével, és mindig csak kiröhögték volna, akkor nem is csinálná :)

Ha egy agresszív pali az első nőjénél 16 évesen, majd utána újra és újra azt élte volna meg, hogy az első pofonnál a nő összepakol és elmegy, majd feljelenti és a csávót még talán jól meg is dádázza egy családi barát, nos akkor megtanulta volna, hogy ez nem működik... de sajnos működik, mert gizike csak panaszkodik, de nem lép sz@rt se...már bocsánat :)

13.25:

Tudom, miről beszélsz, mert én is átéltem ezt. Volt egy pasi, akivel egy netes társkeresőn ismerkedtem meg. Pár levelet váltottunk, msn-en beszélgettünk, de már ott gyanús volt, hogy azt mondta, amit látszólag egy nő hallani akar, hogy "egy férfi számára a párja kell, hogy az első legyen", "egy férfinak el kell tartania a családját", satöbbi. Aztán elkezdtem burkoltan rákérdezni az eddigi kapcsolataira, és rögtön rájöttem, hogy egy úrhatnám, főnökösködő pasi áll a háttérben, aki nem tiszteli a nőket.

Ugyanúgy rámszállt, mint a te "barátod": hívogatott az éjszaka közepén (mert állítólag neki csak akkor volt ideje), és mindenáron találkozni akart. Az a hetem viszont elég durva volt, mert a vizsgaidőszakom kellős közepén jártam, következő héten szigorlatoztam. Mondtam neki, hogy az a hét semmiképpen sem jó, talán a következő hét. Ámde megbuktam egy vizsgán, és az uv-ra kellett tanulnom. Akkor már csak pár nap haladékot kértem tőle...

Erre nekemesett msn-en, hogy milyen egy undorító nő vagyok, mert biztos, hogy valaki mással találkozgatok közben, és hogy ő mekkorát csalódott bennem. Pedig egyszer sem találkoztunk, de már féltékeny volt rám, és olyan szinten begurult, hogy lek*rvázott... Holott másik pasi nem volt a képben. Annyira örülök, hogy végül nem találkoztam vele, és nem tudta, hol lakom, mert én tényleg bármit kinéztem belőle ezek után.

Szóval megértelek! Igen, már az első jelekből lehet látni, hogy mifélék a férfiak, csak okosnak kell lenni, és odafigyelni ezekre a jelekre.

Uh, mondjuk az tényleg kissé beteg, hogy netes kommunikáció után így lerohant:O jó, hogy nem találkoztál vele!

15:41-es voltam