Mit csináljak? Adnátok tanácsot?

Röviden tömören a testvérem a kutyái miatt nem jön karácsonyozni. Legalábbis közölte, hogy nem kell félni nem fog jönni. A hosszabb történet, hogy nyáron teljeskörű lakásfelújítás volt,törtfehérre lett festve a lakás. Meg akartam beszélni a testvéremmel, hogy mi legyen a kutyákkal, erre besértődött, és közölte, hogy nem kell félni nem fog jönni. Az a gond, hogy a kutyái felmennek az ágyra (ez is új,és nem mosható a matrac), úgy esznek és isznak, hogy minden koszos lesz körülöttük (csempézve csak a fürdőben van), macskám van, aki utálja a kutyákat, a kutyák (bullterrier,pitbull) utálják a macskát. Ezért állandóan résen kell lenni, és zárni az ajtókat. A kutyuk kunyerálnak, kukáznak, rohangálnak, ágyban alszanak, és télen koszosak (ez normális tudom jól). Féltem a lakást ezért. Ez bunkóság? A másik, hogy teljesen kezdünk eltávolodni, mert semmi más nem érdekli csak a kutyák. Más téma sincs. Sehova nem megyünk, ahova igen oda is csak kutyával. Még nyaralni is. Itt volt unokatestvérünk külföldről, de este 11-kor már menni kellett, mert kutyát kell sétáltatni. Kutyakiképző lett (ami persze nem gond, örülök neki), de semmi más téma nincs. Semmi más nem érdekli. Kint voltunk Németországban kb 200 km-re Amszterdamtól, amit szerettem volna megnézni, de "nem érte meg" egy napra oda menni, de most majd a kutyájával vezet 1400 km-et egy kutyás program miatt. Lehet, hogy gyerekes a viselkedésem, de úgy gondolom,hogy fontosabb a kutyái, mint én. Most is gyakorlatilag bezsarol a kutyáival, hogy akkor nem jön. Holott csak valami megoldást akartam arra, hogy vigyázva legyen a lakásra és ne minden a kutyák körül forogjon még az ünnepek alatt is. De én vagyok a szemét otthon is, aki utálja a kutyákat (??). Holott nem utálom, volt is, de ezt már túlzásnak tartom. Nyaraláskor is csak oda lehet menni, ahova kutyával lehet. Mit csináljak, egyre rosszabb a kapcsolatunk. Hagyjam a francba az egészet? Úgy érzem egyikünk sem akar igazán alkalmazkodni. Mind a ketten pesten lakunk. És mondom, nem utálom a kutyákat, de azt túlzásnak tartom, hogy minden körülöttük forogjon, és egyszerűen semmi más nem érdekli. Hagyjam a francba az életét meg őt is, vagy mit tanácsoltok? Anyám testvéremnek ad igazat, szerinte utálom a kutyákat.. Meg minek féltem a lakást, nem lehet így élni.. Igaz is, de attól még lehtne vigyázni rá szerintem.