Nem akarok gyereket. Ki van ezzel még így? Ha van kedvetek, nyugodtan írjátok le, ti miért nem.

Miert kell ezt reklamozni? Ha nem akarsz nem szulsz.

Lassan mar hetente van ilyen kerdes, egyaltalan nem kulonleges dolog. Munkahelyemen tullicitaljak egymast a 31-32 eves kolleganoim hogy melyik akar kevesbe gyereket....hogy mekkora lemondasokkal jar meg koran kell kelni meg nem lehet utazgatni vagy bulizni. Ez van, sokan nem akarnak, nem olyan kulonleges dolog.

Nekem van, es ismet babat varok mert en szeretnek nagy csaladot de aki nem az vagy meggondolja magat, vagy talal mas boldogsagforrast az eletben mint a csalad.

"Nem akarok gyereket. Ki van ezzel még így? "

Szarkazmus.

"Kirakatboldogság alatt tényleg kirakatboldogságot értek, mert aki valóban boldog, az nem erőlteti rá a maga életmódját másra. Ez miért lenne aljas? Mennyi olyan családról hallani, ahol kifelé a szépet mutatják, miközben a valóság teljesen más... Kár, hogy a másik oldalról szinte alig hallani színvonalasabb érvelést a személyeskedésen kívül..."

LOL. Kérdező, kiírsz ide egy kérdést, ami kifejezetten kutakodás mások magánéletében, bár mindenki eldöntheti, hogy válaszol-e rá vagy sem - megjegyzem, így van ez a való életben is. Az érveid között felsorolod, hogy "ha valami taszít, akkor az a kirakatboldogság, amit sok ember propagandaszinten nyomat, leginkább gyerek / családi fronton." - miközben gőzöd nincs arról, hogy milyen az, amikor valaki családban él a saját gyerekével/gyerekeivel. Majd benyögöd, hogy nem hallottál "színvonalas érvelést" a másik oldalról...:D

2 megjegyzésem van.

1. Ha az a bajod, hogy vannak ismerősi/családi körben, akik csesztetnek, miért nem akarsz gyereket (sajnos, tényleg vannak ilyen hülyék), akkor velük intézd a problémát, ne vetítsd ki mindenkire, aki másképp gondolkozik, mint te.

2. A magam részéről nem gondolom, hogy BÁRMILYEN érvet kellene bárki felé mondanom, miért élem úgy az életem, ahogy élem. Az én életem, az én magánügyem. Ahogy a te életed a te magánügyed, senkinek nem tartozol magyarázattal - sem színvonalassal, sem butuskával.:-)

Én sem szeretnék gyereket. 18 éves korom körül úgy voltam vele, hogy majd biztos megváltozik a véleményem a későbbiekben, de nem így lett, most lassan 25 leszek.

Lehet, hogy közrejátszik ebben az, hogy 3 öcsém van, és a szüleim nagyon sokszor kértek rá, hogy vigyázzak rájuk, ezért nagyon is jól tudom, hogy mivel is jár a gyerekvállalás. Félreértés elkerülése végett, szeretem a testvéreimet, de úgy érzem hogy nem lenne türelmem saját gyerekhez. Igen, lehet, hogy önzőség, de én szeretem élni a saját kis életemet, nem tudnám elképzelni, hogy egy éjszaka alatt 5-ször, 6-szor felkeljek a gyerekhez ki tudja hány hónapig, utána nap közben is folyamatosan figyeljek rá, és közben lássam el a háztartást is. A terhesség és a szülés gondolatától rosszul vagyok, soha nem bírtam a kórházakat, vért, fájdalmat.

Ahogy az egyik válaszoló írta, amikor látok egy kisgyerekes családot, nem az jut eszembe, hogy milyen jó nekik, hanem hogy mennyit szenvedhetnek a gyerekkel és milyen jó, hogy nekem nem kell.

Valamint a gyerek nagy anyagi felelősséggel is jár, én örülök, hogy be tudom osztani a havi fizetést, egy gyereket biztosan nem tudnék eltartani.