Akit terrorizálnak, bántanak otthon miért tagad ösztönösen? Hagyja magát megalázni.

Azért, mert az áldozatok szégyellik magukat. Azt hiszik, hogy az ő hibájuk, hogy azért bántják őket, mert velük van valami baj. Ha kiderül, akkor megbélyegződnek, és azt senki sem szeretné.

Egyébként a lelki terror, a pszichés bántalmazás ezt eléggé erősíti.

Nem csak átmossa a másik ember agyát a bántalmazó, hanem megfélemlíti, függő helyzetbe hozza, vagyis eléri, hogy ne tudjon kilépni a helyzetből, sőt, hogy azt gondolja, hogy megérdemli, amit kap. Pont ezért fél az áldozat attól, hogy kiderül. Nagyon sokan ilyenkor nem a bántalmazót ítélik el, hanem az áldozatot, "mert vele ezt meg lehet csinálni, ő a hülye".

Holott az áldozathibáztatás sosem segít, épp ellenkezőleg.

Függés, egy gyerek függ a szüleitől, aki ilyen körülmények között nő fel annak az énképe és az önbizalma is torzul. Ha azt hallod, hogy mennyire rossz vagy, egy idő után kezded elhinni. Plusz ott a környezet is, ha látod, hogy másoknak milyen jó élete van inkább leplezed a saját nyomorod.

Kitartás kérdező, ha kiskorú vagy kérj segítséget, felnőttként pedig próbálj meg költözni vagy motiváljon az, hogy nemsokára leléphetsz.

Ez általában nem agymosás. Hanem félelem/tartás a következményektől.

Felnőttek egy része között is létezik ilyesmi: az egyiket függésben tartja a másikat, és kimondva, vagy kimondatlanul zsarolja, hogy ha panaszkodni mer bárkinek, akkor megjárja...

Vagy eleve kellő hatalommal bír a támadó/zaklató, és így hiába kér segítséget az áldozat.

Pl volt, hogy már elegem volt mindkét szülőm általi sok-sok éves testi szadizmusból (szinte mindig ügyeltek, hogy NE legyen külsérelmi nyom, vagy ha igen, akkor ne legyen rábizonyítható az elkövetőre), rendőrt hívtam, a támadó(m) meg korrumpálta a rendőrt...

Így mindent folytatódott a régi kerékvágásban... kiszámított módon, amikor és amitől, ami módon NEM derülhet ki, elköveti(k) (indirekt módon), újra és újra...

Testi megfélemlítéssel is volt, hogy kombinálták, pl szándékosan mellém dobott kés. Na vajh' evvel mit lehet tenni?? Semmit. Bizonyíthatatlan... Pont ezért jártak el így...

De egyébként igen, kicsi korban manipulációval is eleve kombinálják egyes szülők a hozzáállásukat a gyermekükhöz. Nagyon nehéz dolog még felnőtt korban is elmenekülni ilyenből, főleg ,ha testileg tönkre vágta a szülő a gyerekét, ily módon hosszú távon is relatíve kiszolgáltatottá téve áldozatát.

Mert egy gyerekhez még akkor is szülei állnak legközelebb, ha bántják. Közelebb érzi őket magához, mint az idegeneket, barátokat, tanárokat. Nem olyan egyszerű elárulni egy anyát vagy apát, kockáztatva azt, hogy azután még azt a kicsike szeretetet is megtagadják tőle, amit addig kapott tőlük.

Mert a gyerek ösztönösen szereti a szüleit, és arra vágyik, hogy azok is szeressék őt. Nem is tud mást elképzelni, hiszen nem tapasztalt mást.

Ha egy gyerek eljut oda, hogy inkább a bizonytalanságot, az idegeneket vagy a nevelőintézetet választja mint a saját szüleit, megszokott otthonát, ott már tényleg valami hatalmas nagy gonoszság van a háttérben.

Még annyit, hogy említették itt páran a stigmatizálást, van is alapja:

"Nagyon sokan ilyenkor nem a bántalmazót ítélik el, hanem az áldozatot, "mert vele ezt meg lehet csinálni, ő a hülye"."

Szüleim pszichopaták, illetve az egyik már nem él.

Remek benyomáskeltők, többszörös álarcuk van/volt, pl a külső álarca egyiknek az, hogy ő kissé ügyetlen, beképzelt valaki, és úgy viselkedik, hogy ezen átlássanak mások de csak azért, hogy a mögötte levő álarcról már azt higgyék, hogy az mintha valódi volna.

Tehát mintha csak egy kis átlagos, néha dühös, mirgő-morgó kis butuska ember volna a támadó... Holott valójában szadista elmebetegek!

Magyarán bagatellizál, féligazságokkal csúsztat. Ugyanis ha makulátlannak hazudná önmagát, az gyanút szülne a környezetben élőkre.

De a pszichopata tud kombinálni. Ha kevés esze van is, akkor is azt a kevés eszét kizárólag túlélésre, és ártásra használja... Pl a kombináció része lehet, hogy makulátlannak mutatja ugyan önmagát de direkt úgy, hogy átlátszó legyen ez, tehát hogy a tágabb környezetben élőknek eleve az jöjjön le a támadóról, hogy

"ó, hát ez egy ártatlan, együgyű, olykor mirgő-morgó kisember, ártatlan, néha felkapja a vizet, és ennyi, na meg tökéletesnek hiszi saját magát, de egy piti kis hétköznapi ember, ártalmatlan ... :)" És evvel át is verte a környezetét!

Az áldozata ezáltal se tud segítséget kérni.

Bár hülyének lehet, hogy hülye a támadó, de még annál is butábbnak mutatja önmagát mások előtt...

(Na meg van, akinél ún. Münchausen szindróma társul a szociopátiájához / pszichopátiájához.)

Na most, a szadista elmebeteg szélsőségesen bántalmazza áldozatát.

El lehet képzelni ilyen esetet: az áldozat az EXTRÉM és sok éves ártásokat -tegyük fel- egyszer csak el meri panaszolni valakinek...

Tudjátok, mi a tipikus, többségi reakció ilyenkor? Az, ami elfogult és logikátlan (kimondva, vagy esetleg titkon) :

"bizzztos nem a támadó az elmebeteg, hanem te vagy az, aki panaszkodsz! Vagy minimum túlérzékeny vagy, fantáziálsz és túlzol, mert ilyen extrém dolgokat biztos

nem követnek el ellened..."

Holott a támadóim az elmebetegek, szó szerint, mivel pszichopaták, csak hát még a pszichológusok is nehezen ismerik fel, kik pszichopaták, mert ügyes színész a pszichopata, és kidolgozott terveik vannak, még akkor is, ha lefizetnek mást, hogy segítsenek nekik - adott esetben műszaki eszközökkel és tervek kidolgozásával (is).

A mai műszaki technológia szadizmusra könnyedén képes úgy, sajnos, hogy nehéz lebukniuk evvel, ugyanakkor igen hatékonyan lehet negatív célra is használni...

És a támadók van, hogy olykor nem is restek nyíltan beszélni az áldozatuknak -de csak neki!- arról, hogyan tervezik meg a támadásaikat... Olykor meg célozgatnak erre. Mert ezáltal is is növelik a vergődését, a tehetetlenség érzését.

Patt helyzet.

Ráadásul egyes támadók előre megtervezik, hogy ha panaszkodni merészelne az áldozatuk, arra van A-tervük, B-tervük stb, hogy mit fognak lépni, pl hogyan teremtik meg a látszatát annak, hogy mintha az áldozat volna a támadó, és a támadó meg mintha az áldozat volna...

Ilyen szituban segítséget kérni??? Mégis hogyan? Akár évtizedekre is elhúzódhat, főleg ha testileg már sokat ártottak az áldozatnak...