Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Ti mit gondoltok erre a...

Ti mit gondoltok erre a helyzetről? Kutyát még a saját fiuknál is jobban szeretik?

Figyelt kérdés

Nos, az alapsztori az, hogy 5 éve vagyunk együtt a férjemmel. Párom szülei kb másfél évvel ezelőtt elhatározták, hogy az akkori házuktól két utcával arrébb lévő kertes, egyszintes családi házukba átköltöznek (párom édesapjának az édesanyja lakott benne, míg meg nem halt, ezután tervezték hogy ők át fognak költözni oda, mert nem bírja párom édesanyja a lépcsőzést már úgy, és sokkal kényelmesebb lenne abban az egyszintes házban élni tovább.), a jelenlegi házukat pedig, ami egy ikerház, (egyik részben laktak ők, másikban apósom testvére egymagában) pedig páromnak adják. Ezt kb világéletükben így tervezték hogy ezt a házat párom fogja örökölni majd, semmi kérés, unszolás, kierőszakolás nem volt ebben. Nagyon örültünk is a lehetőségnek. De előtte a másik egyszintes házat kb teljesen fel kellett kívül belül újítani, amit párom és apósom csinált meg, mivel apósom nem akart munkásokat, szakembereket hívni, hanem mindent saját kezűleg akart megcsinálni a házban, amiben párom természetesen segített neki. Heti 40 óra meló után majdnem minden hétvégén majdnem egy éven keresztül párom ott volt és segített mindenben, falakat vert le stb. Egy év után átköltöztek, mi pedig a régi családi házba költöztünk. Egy probléma volt csak: a kutyájuk. Egy közép ázsiai juhászkutya (ha jól tudom), aki már több mint 10 éves, őt nem vitték át magukkal, igazából meg sem volt kérdezve tőlünk, hanem kijelentették, hogy a kutya marad régi házban velünk, és bírjuk ki még addig míg el nem pusztul. Kicsit ódzkodtam ettől az egésztől, hiszen engem a kutya nem nagyon ismert, csak annyit amennyiszer vendégségben voltam ott azelőtt. És akkor most nap mint nap kerülgethettem őt. A félelmem be is igazolódott, a kutyánál nekem szavam nem volt, ha ugatott én rászólni nem tudtam mert telibesz*rt engem, ha bevásárlásról jöttünk, és két kezem tele volt szatyorral, akkor a nyálas pofáját dugdosta belefele, amitől engem pl kiráz a hideg, és nem tudtam rászólni hogy menjen arrébb mert nem hallgatott rám.

Aztán jött egy olyan lehetőségünk, hogy kocsit tudtunk venni. Pároméknak soha nem volt kocsijuk, tehát a kutya nem találkozott még ilyennel, hogy az udvaron áll egy kocsi, vagy hogy a kocsival a kapun ki-be járkálunk. Itt is amitől még a kocsivásárlás előtt féltem, teljes mértékben bejött: a kutyától nem tudtam se kiállni egyedül az udvarról, se beállni, mert amint a kaput kinyitottam már szökött volna kifele. Párom is csak úgy tudott kiállni tőle hogy vagy 20-szor rá kellett szólni, és "gyorsnak" kellett lenni a kiállássál, mielőtt kiszökött volna. Ezután már egyre jobban felhívtuk apósék figyelmét arra, hogy nekünk a kutya most már teher, és jó lenne valamit kezdeni vele, mert minket akadályoz. Hát az hogy átviszik magukhoz szóba sem jöhetett (mai napig nem tudjuk miért...), hanem az első csodás ötlet az volt hogy ami kis udvarunkat, ami ilyen L alakú, azt szépen ketté osztjuk, hátul lesz a kutya, elől meg mi a kocsival úgy közlekedünk ahogy akarunk.. (nekik meg ott a másik háznál a nagy udvar, ami még a kutyának is jobb lenne, de nem, mi a kicsi udvarunkból csináljunk mégkisebbet) Plusz a hátsó részre is szükségünk lett volna, ott van egy kisebb terasz kert stb, bármilyen kerti programot csak ott lehetett volna csinálnunk, mert az első rész az inkább ilyen kifútó rész, és elfoglalja az egészet a kocsi ha be vagyunk vele állva az udvarra.

Jó, jött a még jobb megoldás (ezt is nekem kellett megkérdeznem hogy nem lehetne-e, mert amúgy csak a mi udvarunkban voltak hajlandóak gondolkozni, hogy ott hogyan maradhatna a kutya): Az ikerház másik részében lakik ugye mint említettem apósom nővére, megkérik őt, át lehetne-e vinni oda a kutyát hozzá, és akkor ott tengetné utolsó napjait (éveit...).

alapvetően nem értem, hogyha valaki vesz x évvel ezelőtt egy kutyát, mit nem bír felfogni azon, hogy azért az állatért felelősséget vállalt. Attól mert elköltöztek, az még az ő felelősségük. Nem kell másra tukmálni, pláne ha a másiknak teher.

Azóta a kutya itt van a szomszédban, és valóban nem akadályoz minket már a kocsival való közlekedésben, de pokolivá teszi az életünket még így is. Eszméletlen hangos és neveletlen kutya, és így, hogy a gazdája több utcára van innen, ahogy a mondás is szól: nincs itthon a macska, cincognak az egerek. Hát a kutya párom állítása szerinte soha nem volt még ilyen rossz mint utóbbi időben, légy elfingja magát már ugat, egész utcában minden más kutya kussol, csak az ő szájától zeng az utca, a környéken ő az egyetlen kutya aki a vihartól meg van teljesen veszve, és ugye nagy termetű kutyáról van szó, tehát olyan a hangja hogy a sírból felkelt, pláne hogy nálunk nagyon vékonyak a falak. Aludni se én, se párom nem tudunk normálisan tőle, de másnap ugyanúgy fel kell kelni és munkába menni. Próbáltuk azt, hogy párom rászól a kutyára ablakon keresztül, nem használ. Próbáltuk azt hogy átment és úgy szólt rá, akkor meg másnap apósom hívta fel és cseszte le páromat hogy mit képzel hogy a kutyára rászól. Ők ott vannak több utcával arrébb, élvezik a csendes nyugalmat, mi meg itt lettünk hagyva ezzel a kutyával, ami megkeseríti az életünket. És bárhogy kérleltük már őket, egyszerűen hallani sem akarnak arról hogy a kutyát átvinni hozzájuk, állandóan csak azt hajtogatják hogy mit akarunk, hogy elaltassák? Nem, könyörgöm, de ha valaki költözik vigye magával a háziállatát is. Vagy ha itthagyja, akkor hagyja azt is hogy mi rászóljunk, ha már minket zavar és nem őket két utcával arrébb. Alapból ez is csak bennük merül fel ,hogy a kutya vagy itt marad vagy elaltatják (?), pedig elvileg annyira szeretik, állandóan ez van hajtogatva, hogy szegény kutya így szegény kutya úgy, hát már öreg kutya szegény. Mi persze nem vagyunk szegények, mikor úgy megyünk munkába mint a mosott szar egy-egy viharos éjszaka után. Nem tudom felfogni milyen szeretet ez, ha nálunk jobban szeretik a kutyát, mert ez egyértelműen látszik, de annyira nem szeretik hogy átvigyék magukhoz...Se én se párom nem tudunk már mit kezdeni ezzel a helyzettel, és páromat sajnálom a legjobban, mert egyre jobban azt érzi hogy a szülei tényleg jobban szeretik ezt a dögöt nála. NÁLA, aki egy éven keresztül kétkezével segített édesapjának a házfelújításban, és azóta is bármi van csak egy szavukba kerül és ő megy segíteni. Volt amikor a házfelújításból maradt sitt-et ment munka után három órán keresztül segíteni pakolni az apjának (ami azért úgy nézett ki hogy ő pakolta az apja nézett, mert nehogy már az idős apja pakolja a nehéz cuccokat), másnap meg megint munka, és ezekután még mindig a kutya van nézve, aki semmit nem tett értük, és a fiuk kérése szarba van véve, meg édesanyjától is volt olyan kijelentés téve, amikor megint kérte párom hogy valamit csináljanak már vele, hogy szinte sírva mondta a telefonba neki, hogy "de hát mit akarsz? altassuk el? altassuk el azt az állatot, aki szeret minket, ti meg csak eltaszítotok?" Én csak néztem nagyokat, mikor ezt mondta, 1. senki nem mondta hogy altassák el, ezt alapvetően ők találták ki, mi csak annyit szeretnénk hogy ÁTVIGYÉK magukhoz, 2. egyáltalán nincsenek eltaszítva, minden héten ha nem minden hétvégén, akkor hétköznap valamilyen napon megyünk át hozzájuk látogatóba, párom majdnem minden beszél édesanyjával telefonon stb. De mi taszítjuk el őket. És jó hogy nem már azt mondta ki hogy a kutya jobban szereti őket nálunk...


És egy-két kiegészítő info: párom apja nyugdíjas rendőr, tehát jó erőben lévő emberről beszélünk, 40-en pár éves, egész nap otthon van kertészkedik stb, tehát pl a sitt-pakolást sem muszájból kellett páromnak csinálnia, hanem megtudta hogy az apja akkor aznap akarja csinálni, és szó nélkül ment segíteni neki.



2017. júl. 29. 22:26
1 2 3
 11/25 anonim ***** válasza:
100%

Okádnom kell az ilyen emberektől, mint anyósod/apósod. :(

A megoldást nem tudom, csak a kutyát sajnálom.

2017. júl. 30. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/25 anonim válasza:
92%

Kérlek válaszolj őszintén: ti utáljátok a kutyát?


Nyilván azért neveletlen, mert apósodék nem tanították és azért nem hallgat rátok, mert ti meg nem foglalkoztok vele. Ez a dolog magától nem is fog változni.


Szerintem azért nem akarják elvinni, mert kertészkedni akarnak, a kutya mellett azt meg nem tehetnék meg.


Szerencsétlen állat meg azért van megzavarodva, mert nem érti, hogy mi történik. 10+ akárhány évet leélt azon a telken, apósodékkal, most meg hopp, ide-oda passzolgatjátok, érzi hogy megy a feszkó körülötte, stb...


Csak nem értem, hogy ha ti nem akartok foglalkozni a kutyával semmit, akkor miért vállaltátok be?


Mert ha még agresszív lenne, támadós, harapós, akkor azt mondom megértelek titeket is, de itt semmi baj nincsen a kutyával, azon kívül, hogy "útban van", illetve nem kapott tanítást hogyan illik viselkednie.

2017. júl. 30. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/25 anonim válasza:
15%
Ezt a segítség dolgot meg kicsit gyerekesnek érzem, hogy erre hivatkozol állandóan... Apósodék is mondhatnák, hogy ők meg felnevelték...
2017. júl. 30. 16:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/25 anonim ***** válasza:
59%
Vagy mondhatnák, h nektek adtak egy házat, az sem volt kötelező...előzővel egyetértek, senki nem foglalkozik szerencsétlen állattal, persze h ugat feszt. Talán keressetek neki másik gazdát, hátha ott majd szeretik.
2017. júl. 30. 17:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/25 anonim ***** válasza:
87%

Fényképezd le és tedd fel a Facebookra, pontosan azzal a szöveggel, amit leírtál!

"Ennyi és ennyi idős kutyát az elköltöző "gazdái" hátrahagytak, hányódik-vetődik, senki nem érez iránta felelősséget, a szeretetről nem is beszélve.

Így a kutya minden napja szenvedés, ha sürgősen nem találunk neki szerető gazdit, el lesz altatva!"


Bízom benne, hogy talán a megosztásokkal eljut olyanhoz is a híre, akiben van emberi jóérzés és befogadja.

(Ha nem lennének kutyáim, én meg megtenném.)

2017. júl. 30. 17:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/25 anonim válasza:
19%

Befektetném az ágyba és vele aludnék. Szegény kutyus.

Csak szeretni kéne.

2017. júl. 30. 18:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/25 anonim ***** válasza:

#16


Én imádom a kutyákat, de azért ez egy kicsit túlzás.:) ...különösen egy nagytestű kutya esetében.

A többivel - ha nem gúnyból írtad - akkor egyetértek.

2017. júl. 30. 18:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/25 A kérdező kommentje:

Sajnos azt kell mondanom hogy igen, utáljuk a kutyát. Nem utáltuk alapvetően, számomra az elején közömbös volt, mivel nem az én kutyám. De az állandó vergődésével, és hogy nem akarnak a gazdái vele foglalkozni, hanem csak hárítják át most már másra, sajnos megutáltam a kutyát is, és kezdek ellenszenvet érezni emiatt apósékkal is. Nem volt kötelező a házat nekünk adni, de ha nem mi költöztünk volna ide, hanem idegeneknek adják el, szerintetek mi lett volna? Ugyanez. Mi is így gondoltuk, hogy ők már nem akarnak vele foglalkozni. Mi már nem tudjuk megnevelni, higgyétek el, próbáltuk. 10+ év elcseszett nevelését már nem tudjuk most helyrehozni, elejétől kezdve nem volt a kutya nevelve, csak szeretve, kényeztetve, de kb mint egy kisgyerek.

Új gazdát nem tudunk mi keresni neki, hisz már azért le volt párom üvöltve, hogy hogy képzeli hogy a kutyát nevelni próbálja -.- És egyébként sem könnyen fogad el új embereket a kutya :(

2017. júl. 30. 20:45
 19/25 A kérdező kommentje:
Plusz azt kifelejtettem, hogy azért vállaltuk be ígyis a költözést a kutya mellett, mert én állandóan azt hallottam csak, hogy jajj ez milyen ügyes kutya, jajj ez mennyire meg van nevelve, mennyire szófogadó, parancsszóra hogy hallgat stb... Aztán néhány hét elteltével tapasztaltam ezt a nagy nevelést a saját bőrömön, hogy párom, aki azért elejétől fogva a kutya mellett volt, hiába szólt rá, a kutya olyan magasról telibeszarta hogy csak lestem, hogy ez a nagy engedelmesség amiről áradoztak? o.O Mikor a kocsit terveztük és emiatt voltak aggályaim, hogy hogy fogunk tőle az udvarról ki-be állni, párom anyja szó szerint ezeket mondta: "ügyes kislány ez, nem kell félni, tudja mi a dolga, tudja hol a helye, csak rászóltok és már rögtön megy majd hátra, nem lesz útban, nem fog kiszaladni." Ahha. Rám egyáltalán nem hallgatott ha én akartam hátraküldeni hogy ki tudjak állni, csak nézett rám nagy szemekkel, páromnak számoltam legalább 5ször kellett rászólnia, hogy menjen hátra, néhány mp-ig hátrament aztán jött is előre, bújt volna kifele a kapun, néha pedig mikor egyedül voltam párom édesapját hívtam át hogy segítsen kiállni, nos ő neki is aki úgymond a falkavezér elvileg, legalább 3szor kellett rászólnia hogy menjen hátra, és utána is néhány mp múlva már jött előre. Nem tudom, de az idomítás szerintem meg a parancsszóra hallgatás nem itt kezdődik. Ezért lett egyre jobban elegünk belőle az idő előrehaladtával, mert nekünk nem ez volt beadva. A bajok a kutyával idővel derültek ki sajnos.
2017. júl. 30. 21:05
 20/25 anonim válasza:
77%

"De az állandó vergődésével, és hogy nem akarnak a gazdái vele foglalkozni, hanem csak hárítják át most már másra, sajnos megutáltam a kutyát is, és kezdek ellenszenvet érezni emiatt apósékkal is."


És erről a kutya hol tehet? Kérte ő, hogy apósodék hagyják ott?


"Nem volt kötelező a házat nekünk adni, de ha nem mi költöztünk volna ide, hanem idegeneknek adják el, szerintetek mi lett volna?"


Nekem az a gyanum, hogy apósodék ebben az esetben nem hagyták volna ott a kutyát vad idegenekkel. Ha meg még el se kel a ház a kutya miatt, akkor meg végképp nem hagyják ott, hanem viszik magukkal...


"Mi már nem tudjuk megnevelni, higgyétek el, próbáltuk."


És pontosan mit próbáltatok? Kutyaiskola, házhoz járó kiképző? 10+ éves kutyának is meg lehet tanítani, hogy mit szabad és mit nem, azért az nem ugyan az a kategória, mint megtanítani két lábon járni...


"Aztán néhány hét elteltével tapasztaltam ezt a nagy nevelést a saját bőrömön, hogy párom, aki azért elejétől fogva a kutya mellett volt, hiába szólt rá, a kutya olyan magasról telibeszarta hogy csak lestem, hogy ez a nagy engedelmesség amiről áradoztak? "


És az 5 év alatt erre nem derült fény?


"Rám egyáltalán nem hallgatott ha én akartam hátraküldeni hogy ki tudjak állni, csak nézett rám nagy szemekkel, páromnak számoltam legalább 5ször kellett rászólnia, hogy menjen hátra, néhány mp-ig hátrament aztán jött is előre [...]"


A kutya egy élőlény, nem egy távirányítós akármi. Egy ilyen kutyánál főleg ki kell érdemelni a tiszteletet, hogy a kutya hallgasson rátok. Az ordibálással semmire nem mész. 1x max 2x hátrakülditek, ha nem megy, akkor nyakörv megfog és odatessékelni a helyre, ahova mennie kellett volna.


Szóval az "idomítás" megoldható, nem hülye a kutya, csak nem tudja mit vártok tőle. Ha egyedül nem megy, akkor forduljatok kiképzőhöz. Már csak akarni kell.

2017. júl. 30. 22:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!