Anyám csalja apámat, nem is rövid ideje. Mit tegyek?

5 éve hogy édesapám kiment külföldre, hogy nekünk gyerekeinek jó legyen. Hárman vagyunk gyerekek. Ahogy apám elment rá egy hónapra furcsa hangokat hallottam a szobából. Próbáltam vele nem foglalkozni, egy ideig. Eltelt pár hónap és furcsa volt, hogy az anyánk elküld aludni 6-7között minket. 1-2 év eltelt, nehezen tudtam elaludni, folyton füleltem. Akkor nyár volt, strandolni jártunk szinte minden hétvégén, és mindig jött velünk a munkatársa, egy férfi akitől kapásból rámjön a hányinger. Mindig azt mondta anya, hogy ne mondjuk el apának, hogy ő is ott volt. Ezek után még inkább féltem, és egyszer csak fogtam magam és vártam, arra a hangra ami azt jelezte, hogy bezárult az ajtó. Kinéztem az ablakomon, és láttam, hogy az az ember sétál el. Ezt többször is eljátszottam, rengeteget sírok is miatta. Képtelen vagyok rendes alvásra. Körülbelül fél éve, apukám mikor itthon volt (2-3 honaponta jon haza 1-2hetre) anya telefonjan megakart nezni valamit mikor eszre vette az smseket amiket azok ketten valtottak. : "szeretlek szerelmem" és ehhez hasonló undorítóságok. Akkor megkérdezte tőlem apa, hogy anyához jár e fel valaki,hallok e furcsa hangokat, én pedig megrémültem, leblokkoltam és azt mondtam, hogy nem.

NEM! Nem azért mondtam mert védeni akartam, hanem mert apám annyira szereti őt, és hiányzik neki ő és mi gyerekei míg nincs itthon, hogy tudom darabokra törne, mint ahogy én.

Anyával összeveszett, annyira hogy el is ájult. De legnagyobb meglepetésemre kimagyarázta magát, hogy ez félreértés, hogy ő nem kur félre, és hogy szereti apámat. A düh amit éreztem, a fájdalom, a bűntudat még mindig, máig éget belülről.

És bumm.. ezek után is csalja apámat. Semmi bűntudat nélkül. Aludni nem nagyon bírok, már akaratom kívül is hallgatózok. Nagyon sokszor sírok éjszakánként. Megesik, hogy ingrült vagyok anya közelébe flegmább vagyok, idegesebb, ingerültebb, mert mikor belenézek a szemébe elkap a hányinger, hogy nem csak apámmal de a testvéreimmel is ezt teszi.

18L Sajnálom muszáj volt kiadnom magamból, még írtam volna többet is, de félő még ezt se olvassa végig senki. Ti mit mondtok erre? Mit tennétek a helyemben?