Megtetted volna a helyemben?

"Ja, pont az látszik, hogy a kérdezőben van itt indulat"

Ja, persze hogy nincs benne

" A hülye r..nc szét szedett egy családot"

" amikor a pasija itthon volt, lazán befeküdt vele abba az ágyba, amiben a másik csávóval k..ratta magát"

Nem, nincs benne indulat meg gyűlölet.

"az én életem rendben van. Ha nem lenne, a tiédnél valószínűleg akkor is jobb lenne"

És á, dehogy játssza a felsőbbrendűt meg az erkölcscsőszt. Én csak egy olyan embert látok, akiből süt a megvetés meg a lenézés mások iránt. Hagy ne érezzek már együtt kérdezővel csak mert jobban HISZI magát másoknál. Ha utálok valamit, az az amikor más felsőbbrendűnek képzeli magát, holott nem lát bele abba miért jutottak ezek az emberek idáig. de ha belelátna, AKKOR SINCS JOGA ÍTÉLKEZNI.

Ugye tudja magáról az a válaszoló, aki hajtogatja, hogy a kérdező erkölcscsősz vagy mi, meg hogy milyen szemét, mert ezt tette, a válaszoló maga is az emiatt?

Én elítélem azt, aki félrekúr, és igenis felsőbbrendűnek érzem magam, de azért, mert "nem sülyedek le a szintjére", nem pedig azért, mert Hitler módjára elkezdeném kiírtani a megcsalókat, mert az nem árjához méltó. Ugyanúgy megköszönöm neki, ha tesz nekem valami jót, pl. kinyitja az ajtót vagy bármi, de ismerősnél nem lesz közelebbi kapcsolatom vele. Legyenek a megcsalók egymással barátok, csalják meg egymàst, nem érdekel, de ne tegyél olyannal, aki külföldön dolgozik, se olyannal, aki a családja része. Ha én családos apuka vagyok, nem süllyedek le megcsalás szintre, vagy ha a pasim dolgozik értünk külföldön. A pénzhasználat pedig megint más tészta.

Nevezzetek erkölcscsősznek nyugodtan, de azt szerintem ti is érzitek, hogy a rendes kapcsolat fenntartása erkölcsileg jobb, mint a megcsalás, a válás és a kihasználás.

A kérdezőhöz közel álltak a résztvevők, emiatz szólt, és ezért nem kell őt lenézni. Segíteni akart és ennyi. Hogy szitkozódik, vagy hogy lenéz mást, tegye csak nyugodtan. Szerintem ti se köszönnétek meg mosolyogva valakinek, hogy jól megcsalta a barátodat vagy családtagod.

Ha pedig ismeretlenről van szó, akkor nem szólok bele. Ugyanúgy elítélem vagy lenézem (ahogy tetszik) a megcsaló félt, és sajnálom a másikat. Szólni akkor fogok, ha látom, hogy nagyon rossz a helyzet, vagy már nem bírom nézni, de még ekkor se kerülök az erkölcslétrán a megcsalótól lentebb.

Talán ennyi megcsalás se lenne, ha jobban értenék és éreznék az emberek ezt az erkölcsi létrát.

Utolsó:

Teljesen lényegtelen, hogy helyesled vagy sem a megcsalást (én sem tartom helyesnek, csak a miheztartás végett), ez semmi esetben sem jogosít fel senkit más magánéletébe beleszólni, és föleg nem beárulni valakit.

Ugyanis a magánélet - per definíció - magánügy és egyetetlen kivülállóak sincs semmi köze hozzá!

A kérdezö pedig éppen ezt tette, és ezért elítélendö a viselkedése.