Miért nem lehet ezt tudni? Miért nem érdemlek normális válaszokat?

Teljes mértékben megértelek, mert az exem is ezt művelte velem annó.

Gyakorlatilag kettő évem ment el így a semmire, mert ő vele nem lehetett előre tervezni. De ne csak a házasság, meg gyerek terén, mivel a lakhatásunk már adva volt, mert örököltem házat. Én nem ragaszkodtam a házassághoz de úgy voltam vele hogy ha gyereket szeretnénk, tehát ő neki is meglenne az erre való akarata, meg az hogy mikor kezdjünk el próbálkozni azt nem tudta soha sem megmondani. Én csak annyit kértem hogy ne csússzon be, tehát ha egy év múlva szeretne babázni akkor úgy kalkuláljunk, úgy kezdjünk el félretenni meg szervezni az életünket, de mindig csak halogatta, meg a "nem tudom még" választ kaptam.

Ahogyan abba sem jutottam vele előre hogy mikor vegyük meg neki az autót amire ő spórolta össze a pénzt, mert akart ő saját autót, de ugye amikor ő jött nekem azzal hogy lassan nézni kéne autót, akkor felhívtam az unokatesómat aki kereskedő hogy nézzen már nekünk x összegért olyan autót ami megfelel a barátnőm elvárásainak, és ugye emailbe küldött nekem pár autó linkjét hogy miket tudna ajánlani nekünk. Ugye rokonom így ő olyat ajánlott ami tényleg megéri, és jól járunk vele, na meg persze egy haverral is beszéltem aki szintén tudott pár eladó jó autót, és amikor a barátnőm nézegette, akkor mondtam hogy legjobb lenne az ha odamegyünk és megnézzük személyesen. Igaz hogy a rokon kereskedése messze van tőlünk, de mondtam hogy 30perc autózás nem vág földhöz minket oda, csak döntse el mikor menjünk mert én is úgy szervezem az életem az akkori munkahelyem miatt. De itt is jött a "majd, meg nem tudom" szöveg. De persze amikor ő kitalált valamit, akár programot, vagy bármit akkor úgy jelentette be hogy másnap menjünk rögtön amiről tudta hogy ez em így megy, mert akkor én folyamatosba dolgoztam ha úgy jött ki akkor a szombatom és vasárnap is munkával telt, és ezért mondtam neki ha akar hétvégén programot akkor vagy úgy tervezzünk hogy arra essen a pihenőm, vagy időbe szóljon hogy áttudjam tenni a műszakomat mert ez is lehetséges volt akkor nálunk, csak erre kellett nekem pár nap.

Amikor én találtam ki programot amiről tudtam hogy neki is tetszene, de csak egy hétvége volt erre mivel megvolt adva hogy az a szabadtéri kiállítás mikor lesz, és mondtam neki hogy úgy döntse el hogy menjünk hogy 3 nappal korábban már szóljon, mert úgy kell intéznem a műszakcserét. De persze csak a szokásos szöveget mondta....

Aztán a sokadik ilyen után lett elegem, akkor is az volt hogy kaptam kollégától egy lehetőséget arra hogy féláron átadja nekem a kettő főre jutó befizetett Horvátországi nyaralójának szállását mert ő családi okok miatt nem tud menni és 3 héttel később mehettünk volna. Mivel tudtam hogy ez szabadságokkal jár így beszéltem a főnökömmel aki mondta hogy részéről mehetek, meg felhívtam a barátnőm főnökét hogy ő eltudná-e engedni, mert nekem sürgős válasz kell, ő nem tud róla mert meglepetésnek szánom stb... és mondta a barátnőm főnöke akivel egyébként jóba voltam, mert dolgoztunk már nála is, ő is mondta hogy részéről nem akadály.

Akkor mondtam csak a barátnőmnek hogy van ez a lehetőség, de órákon belül választ kell adnom, és akárhogy számoltam lett volna pénzünk mindenre, az ottani költségekre meg minden, tehát semmi akadály nem volt. Még azt is mondtam hogy megbeszéltem az ő főnökével is, pont azért mert annyira sürgős válasz kell hogy őt is felhívtam hogy meg-e lehet oldani.

Akkor a barátnőm örült ennek, de ismét "hát ezt meg kell gondolni..." Akkor volt a veszekedésünk napja is. Mindent átgondoltam, leszerveztem az állatok miatt sem kellett volna aggódni mert anyámék itt laknak a szomszédba, a szabiját is elintéztem neki, de erre megint jött az hogy "ezt így nem tudom". Akkor rágtam le, visszamondtam amire mondták sokan hogy ilyet kihagyni szégyen szinte. Akkor ezzel nagyon megbántott, mert szerettem volna menni, és tudom hogy ő is, de nem hittem el hogy ezen mit kell gondolkodni főleg hogy nem egyik napról a másikra mentünk volna. De akkor utána szakítottam is vele... Én ebbe fáradtam bele, meg meguntam hogy folyton kérdezzem hogy miért, meg könyörögjek neki hogy döntsön már. Egy hatalmas lehetőséget dobott el aminek bárki örült volna.

#20

Ne viccelj!

Együtt vagy valakivel 15 éve, van 3 gyereketek, de nem házasodsz össze vele "szaros 20millióért", inkább albérletezel? Vagy kuporogtok öten egy 1,5 szobás panelben?

Ezt nem mondod komolyan!:)

Ezt már kiírtad párszor... miért is vagy még vele?

Hagyd ott. Egyébként 2,5 év NEM sok, nyugi már, mi is ennyi ideje vagyunk együtt, de tervben sincs még az eljegyzés, minek?

Még mindig nem ismerjük egymást 100%-ig :) Tudom, hogy meg fog kérni, mert beszélünk róla időnként, de csak később.

Ő is 34 egyébként.

22-es, ha elválnak, akkor a szaros 20 misit kamatostul kell visszafizetni, plusz 10 évre röghöz kötik magukat!

Tudod ki venné fel azt a fost, inkább albérlet.

22-es, ha elválnak, akkor a szaros 20 misit kamatostul kell visszafizetni, plusz 10 évre röghöz kötik magukat!

Nem lehet elváni sose? Ha igen visszakell fizetni,az durva, nem baj majd járnak félre az uj kapcsolatokkal a kényszerházasságból. Tudod kinek kéne igy pénz..