Van olyan kőztetek, aki a férjével/feleségével 14-15 éves kora óta együtt van?

Nem én, régi haverom egyetemről.

Ő 14 volt, csaj 13 amikor megismerkedtek, 23 évesen házasodtak suli után, tavaly váltak el.

Egyszerűen nem tudták megoldani, hogy mindketten elsők voltak a másiknak és vágytak az újdonságra. Amikor mások randizgattak és megvoltak az első kapcsolataik, ők már összeszokott pár voltak. Haver elmondása szerint úgy érezte, mintha fiatalon már egy lakótársa lenne akivel 1-2 hetente lefekszik, öregnek érezte magát.

Aztán szétmentek, mert a csajnak udvarolt valaki a munkahelyéről és nem igazán utasította el a közeledést, nem volt értelme tovább húzni.

Ma mindketten boldogabbnak tűnnek, gyerek nem volt, a házasságot meg elkapkodták.

Már nem vagyunk együtt... De 14 voltam, ő 18, mikor összejöttünk. 21 éves voltam, mikor megszületett a lányunk, 24, mikor szétmentünk, tehát 10 évet húztunk le együtt.

Saját tapasztalat:

Ilyen fiatalon még nem alakul ki a végleges személyiség, innentől az ember rengeteget változik még valamilyen irányba. Ha a két félnek ez teljesen más terep, és idővel egyre csökkennek a közös tulajdonságok, a közös érdeklődési kör, a közös igények, ott előbb-utóbb ez úgyis kiütközik, és nem nagyon van értelme a folytatásnak. Ez nem törvényszerű.

Nem írok konkrét dolgokat, de ez sokmindent magába foglalhat.

(Sokáig azt gondoltam én is, vele fogom leélni az életem. Utólag visszanézve sok szar volt, amit akkor nem úgy éltem meg, mert nagyon szerettem. De ez úgy 5 év után kezdett csökkenni. Úgy voltam vele, a szerelem mindenhol elmúlik, valami megmarad, akkor jött a lányunk. 3 éves volt, amikor kezdett tönkremenni köztünk a dolog, 4 hónap alatt megdöglött a kapcsolatunk. Majd olyat tettem, amit 9 és fél év alatt soha, megcsaltam. Aztán elköltöztünk a gyerekkel.)

18 éves koromban jöttem össze a párommal. Ő (21) volt az első komoly barátom.

a hónap végén lesz nagykorú a kapcsolatunk :)

A barátommal az oviban barátok voltunk, de amúgy nem ismertük egymást igazán.

A házuk nagyon szép, hatalmas virágus kertjük van, amit kicsiként sokat csodáltam, főleg, mert volt benne egy nagy béka szobor, amit imádtam. Kijelentettem a szüleimnek, hogy én abba a házba fogok élni, ha nagy leszek.. :D

Aztán egy játékon belül elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy egy városban élünk (kisváros), szóval találkoztunk és összejöttünk (első kapcsolat, ő 17, én 15. Az első sokk a házuk volt, ahova kicsiként költözni akartam, aztan a gyerekkori képek nézegetése közben felfedeztük, hogy oviban barátok voltunk. Azóta eltelt 5 év, és augusztusban lesz az esküvőnk :)

A 16 évesen kezdődött kapcsolatom 1,5 évig tartott. A 18 szülinapom körül szakítottunk. Azóta felnőtt fejjel teljesen máshogy nézek a fiúra, nagyon sokat változik az ember ahogy múlik az idő, esélytelen lett volna, hogy az elsővel maradjak együtt. Én is sokat változtam, azóta biztos ő is, két teljesen összeegyeztethetetlen úton indultunk, ahogy nagykorúak lettünk (suli, munka, célok), azóta nekem férjem és gyerekem van, ő még bulizik és haverozik.

Szerintem a következő pár hónapban, 1 évben dől el köztetek is, ahogy tovább mentek suliba, vagy dolgozni, hogy mennyire tart egy irányba az életetek, és mit váltanak ki az új emberek közelsége.