Mit lehet tenni, ha egyesek tenyleg nem tudnak kimaszni a nehez anyagi helyzetböl es öngyilkosok lesznek?

Én vagyok az élő példa, hogy mindenből ki lehet lábalni, csak ugye sok mindenről le kell mondani addig.

Nem hibáztatok senkit csakis magamat, amiért a sok hitel miatt majdnem 5 millió forint tartozásom lett. Nem tudtam fizetni, így a végrehajtóhoz került. Utolsó lépésem az volt, hogy a végrehajtóval kötöttem egy szerződést, hogy fizetek, csak ne legyen nagyobb bajom. Beleegyeztek a havi részletfizetésbe, hiszen mondták, a céljuk az, hogy megkapják a pénzüket. De ők havi 80-100 ezer forintos részletfizetést kértek amit én képtelen voltam fizetni. Ennek ellenére minden hónapban fizettem nekik havi 50 ezer forintot (a havi fizetésem olyan 100 ezer forint volt) Hónapokon át levelezgettünk, hogy ők keveslik a havi 50 ezret, és meg sokalltam a havi 100 ezret. De minden hónapban becsületesen fizettem továbbra is. Pár évig fizettem, és ez alatt a pár év alatt nem volt internetem, mobilfeltöltésem is havi 3000 forint volt. Nem volt se mozi, se nyaralás, se szórakozás.Nem volt ruhavásárlás, nem volt semmi extra. Én magamtól mindent megvontam, de a fiamtól nem. Ő akkor 8 éves volt, és nem akartam, hogy megérezze nagy a baj. Család, barát, rokon nem segített, és nem is kértem segítséget tőlük, hiszen így is szégyelltem a helyzetet. Igen, volt, hogy hetekig csak vajas kenyeret ettem, mert csak annyi csirkét tudtam venni ami a fiamnak elég volt. Évekig lemondtam mindenről, és egyik nap amikor kijött a levél a végrehajtótól, hogy a tartozásom összege 0 forint elsírtam magam. Kamatok miatt közelebb álltam a 6 millió tartozáshoz, de visszafizettem.

Mindig van kiút, csak sok mindenről le kell mondani egy időre.

Az a helyzet, hogy - habár természetesen vannak olyanok akik tényleg önhibájukon kívül kerülnek nehéz anyagi helyzetbe de - a nagy többség a saját tudatlanságának az áldozata.

Van az a mondás, hogy "addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér", erről előszeretettel feledkeznek meg nagyon sokan, egyébként nem csak Magyarországon.

Az emberek egy része nem képes az anyagi tervezésre inkább hazárdírozik. Ha bejön, akkor szénné röhögi magát a többieken, hogy azok nem voltak olyan "okosak" mint ő, ha veszít akkor sajnáltatja magát, hogy "szemét bankok", meg "én mindent megtettem" stb.

Az öngyilkosság mindig egy hatalmas tragédia, ezt a részét a kérdésednek inkább nem is taglalnám.

Első nagyon jól kamuzik.

Persze, 6 milliót 50 ezrével... Ha nem lenne rajta kamat és egyéb költségek, akkor is 10 év lenne.

Én is pont azt számoltam, hogy az 10 év minimum...

10 évig nem élhetett csak vajas kenyéren...

"pech miatt adóssagcsapdaba"

Pech miatt nem kerülsz adósságcsapdába... Az adósság, a hitel felvétel szándékolt magatartási forma, akkor lesz adósságod, ha te akarod. Máskülönben nem. Ahhoz tenni kell, hogy legyen.

Nincs igazad abban, hogy "van néhány szerencsés, akit kisegít a család...".

Nagyszüleim kitagadták apámat az örökségből, életükben sem kapott tőlük semmit. Anyai nagyszülők még élnek, minden vagyonukat az egy unokára fogják hagyni a 4-ből, nem én lettem a szerencsés, igaz az a ház, ami majd rájuk omlik nem kellene.

A szüleimnek az volt az elvük, ha valamit nem tudnak önerőből megvenni, akkor azt nem veszik meg. Ez alól semmilyen kivétel nincs, talán egy drága, életmentő EÜ kezelés, ami milliókba kerül, igaz erre nem nagyon szoktak hitelezni a pénzintézetek, max. ismerősök, jó esetben....

A húszas éveimben járok, egyetemet végeztem, nincs hitelem, és van egy komolyabb összegű megtakarításom. Az egyetem alatt dolgoztam, mert a szülőktől jelképes összegeket kaptam, meg kaját otthonról. Míg a csoporttársak buliztak meg drága fesztiválokra mentek diákhitelből, meg egyes szerencsések a szülői vagyonból, addig én főztem, és nem költöttem felesleges dolgokra.

A pénz egy részét félretettem, és befektettem, igen tőzsdére mentem, nem bíztam meg semmilyen tanácsadót, meg közvetítőt, magam csináltam a dolgokat. Nem közgazdász vagyok, de ennek ellenére közgáz könyveket, cikkeket olvastam, és folyamatosan kutattam, agyaltam, hogy mibe fektessek. Meg lett az eredménye...

Most van egy olyan munkám huszonévesen, amibe más simán belekényelmesedne, mert egész jól fizet, de én nem állok itt meg, mert többet akarok.

Mi ebből a tanulság? Hogy lóf...sz segítség nélkül, a családban egyedül szereztem diplomát úgy, hogy a tág családban a középiskola a legmagasabb végzettség: szülőknek és nagyszülőknek 8 általános és szakmunkás végzettség.

És hiperszuper zseni vagyok? Nem... tök átlagos képességeim vannak, mint neked, vagy bárkinek. Ellenben hajlandó voltam tenni érte. Igaz én ma már többet dolgoztam mint a kőgazdag csoporttársak, akik csak beleültek a tutiba, kaptak autót meg lakást, aztán néznek ki a fejükből hátralévő életükben.

Szóval ne gyere azzal, hogy a körülmények, a család, a politika cseszett ki veled. Vállald fel a felelősséged, mondd ki, hogy igen, elszúrtam, és hajlandó vagyok kijönni belőle. Nem bonyolult jó pénzügyi döntést hozni, a négy alapművelet szükséges hozzá, amit mindenki ismer, aki négy osztályt elvégzett, egy kis olvasás és gondolkodás sem árt hozzá.

Azok lesznek öngyilkosok, akiket a szülők majom módra neveltek, és nem tanították meg a túlélésre. És mindenki, aki így nevelődött fel, az így jár és 99%-uk ezt az utat választja. Mert az érték számukra a pénz, és a tárgyak.

És ha itt a nagyképű férjük eredménye mögül prolizo és szövegelő nőci alól is kikapnák a biztosat, a 95%-uk ezt tenné, vagy menne prostinak, mig a kora engedi. De túlélni nem tudna egyik sem.