Szükség van a megbocsájtásra? Férjem felnőtt gyerekével nem tartom a kapcsolatot, ennek konkrét okai vannak, leírni az egész történetet, képtelenség.

Le sem írod, mi történt, de várod a hintőport a fenekedbe. Honnan tudjuk, hogy nem te voltál végig a főgonosz? Ha nem az lettél volna, talán egy mondatot odaböffentettél volna, hogy min bántódtál meg, te mint felnőtt, egy gyerektől.

Szánalmas.

szerintem sem kell látványosan egy gesztussal megbocsájtani.

Ha megbocsájtasz, akkor kedves tudsz vele lenni.

Ha utálod, akkor nem bocsájtottál meg (ezzel sincsen semmi baj!) csak akkor nem kell a színházi gesztus.

Szerintem is rendezd le magadban, esetleg írj egy levelet, amit utána nem küldesz el, vagy képzeld el, hogy beszélgettek, és úgy bocsáss meg neki.

13: Normális hangnemben kérdezett, de mit...? Azt várja, hogy az emberek véleményezzenek egy emberi kapcsolatot, amire ő nulla rálátást nyújt. Annyit tudunk, hogy ő felnőtt volt, mikor volt egy mostohagyereke, akire megharagudott? Egy felnőtt egy gyerekre? Mit kell egy gyereknek, aki még nem kifejlett személyiség, elkövetni azért, hogy egy felnőtt megharagudjon rá, te nem érzel ebben furcsaságot?

Én nem vetítek ki semmit, nekem nem volt mostohaanyám. :) Szerintem te se vetíts ki énrám semmit, úgy, hogy nem tudsz rólam semmit.

16: Van a büntethetőségnek egy törvényi korhatára. Na most az azért van ott, mert az alatt az adott gyerek nem felelős a saját tetteiért, és azért nem felelős érte, mert túl nagy hatással vannak rá a szülők ahhoz, hogy felelős lehessen magáért. Ugyanezen okból nem szavazhat senki 18 alatt.

A másik gond a példáddal az, hogy ez csak egy példa. NEM TUDJUK, hogy mi történt valójában.

A kérdező ezt írja:

"ennek konkrét okai vannak, leírni az egész történetet, képtelenség."

Én meg azt mondom, ha valaki feljön ide, és kér egy tanácsot, és más emberek energiáit kéri ezzel, az tegye már bele a saját energiáját, hogy összefoglalja a lényeget.

Mert így persze, a töredék információval, jelen esetben a teljesen nulla információval, amivel a kérdező ellátott minket, persze, hogy mindenki a kérdező felé lesz elfogult. És a kérdező ezt pontosan tudja, és ezért írt be ide, és ezért nem adott meg semmilyen információt, hogy mindenki vele legyen elfogult.

Én nem vagyok hajlandó sajna senkit olyan sükének nézni, hogy a saját sztoriját ne tudja leírni, ha le AKARJA írni. Ha nem akarja, és csak a buksimit várja, az nekem igenis gyanús.

Minden sztorit le lehet írni, itt több ezer embernek sikerül, több ezer ember megtiszteli a többieket a tanácsért cserébe, vagy a beszélgetés kedvéért, csak neki nem.

igen, mondjuk teljesen igaza van itt pár embernek. Ha apuka elhagyta anyukát egy másik nőért, azzal az első családnak gyakorlatilag tönkretették az életét, és ezért persze az a nő is felelős, aki nős, családos férfival kezdett (persze csak találgatok ugye, nem tudjuk biztosra, hogy kérdezővel ez történt, de nagyon valószínű pár megjegyzése alapján).

Nyilvánvaló, hogy az öntudatosabb gyerek ezért bosszút akar állni, ha máshogy nem, gyűlöli a betolakodót, és igyekszik megkeseríteni az életét.

Ilyen esetben nem csak a kérdezőnek kéne megbocsájtani, sőt főleg nem őneki, hanem a gyereknek kéne megbocsájtania, hiszen a gyerek gyerekként követte el azt, amit elkövetett, viszont a csábító felelősségteljes felnőttként.

Persze mondhatjuk, hogy az első feleség valamit nem jól csinált, ő is hibás, stb. De ugye kell ahhoz egy romlottság mégis, hogy valaki nős férfit elcsábítson, ártatlannak semmiképp se nevezhető (én nem ítélem el nagyon, csak hát ugye a tetteinknek elég sokszor következményei is vannak) szóval kissé irracionális ilyen esetben elvárni a felhőtlen elfogadást és szeretetet az elhagyott gyerek részéről, és még ugye felnőtt csábítóként mi akarunk megbocsájtani...

Persze lehet, hogy nem ez a történet, hiszen nem tudjuk, de mégis erre lehet következtetni itt a morzsákból.

"Még egyszer köszönöm a segítő, jóindulatú hozzaszolasokat!"

Szívesen adtuk a semmihez a semmit! ;) Gyere máskor is.