Szerintetek mi az az anyagi és nem-anyagi minimum, ami egy huszonéves párnak kéne, hogy családalapításba vágjanak?

Kijöttek a legfrissebb PISA-teszt eredményei, a nagy nemzetközi kompetenciamérésé, amit az egész világon árgus szemekkel szoktak figyelni az oktatási szakértők és oktatáspolitikusok. A mutatóink rosszabbak, mint valaha: az eredmények szerint a magyar tanulók annál is gyengébbek, mint amilyenek az utolsó mérésnél, 2012-ben voltak, a természettudományos és a szövegértési kompetenciák soha nem zuhantak még akkorát, mint most. Minden területen bőven az OECD-országok átlaga alatt vagyunk.

Korábban sem volt jó a helyzet, a háromévente a világon végigsöprő nagy kompetenciamérésben majdnem mindig elmaradtunk az átlagtól, de az eredményeink nemhogy nem javulnak, a lemaradásunk csak nő. Legutóbb az látszott, hogy főleg matematikából estek vissza a magyar gyerekek, a kedden nyilvánosságra hozott legfrissebb, 2015-ös tesztekből származó adatok pedig már azt jelzik, hogy ugyanerre a szintre vagy még ez alá süllyedtek a pontszámaink szövegértésből és természettudományos kompetenciákból is.

A magyar társadalom minden téren válságban van s nem restek egymáson kitölteni.

Vagy csak nekem tűnt fel hogy Magyarországon rabszolga tartás megy és már gyerekkorától butítják az embereket.

Ha már egy ilyen társadalomba helyeztük a gyereket ahol eleve nagyon súlyos problémák vannak és megosztott a társadalom.Hibás az értékrend.Az emberek többségének mai napig nemtünik fel hogy játsszák ki az embereket egymás ellen.Egy megosztott társadalmat nagyon könnyű irányítani.

A rasszokat a nemeket vallásokat direkt egymásnak uszítják. a közösség legelemibb formáját mint a család szétzúzták ezzel már eleve hibás mintákat továbbadva következő gerrációnak.Mindez teszik a kapitalista berendeszkedéssel és a médiával ...

Stresszesek az emberek a híradóban is a trauma keltés megy.

Jelenleg a nemzetközi tőkének az az érdeke hogy bio robotokat gyártson és ezt kitünően végez is viszi.

Vagyis paradox módon az egoizmus dominanciájával éppen a valódi individuum került válságba. Ehhez tartozik az is, hogy a jelenlegi világrend az „individuum önmegvalósításának” jelszavával olyan mértékben rombolja a legelemibb hagyományos közösségi formákat – például a családot –, hogy az ifjúkori szocializációból „egyszerűen kiesik az a szakasz, amelyben az egyén elsajátíthatná a közösségi magatartás elemi viselkedésmintáit és (vagyis) ezáltal a majdani önként vállalt közösségek létrehozásának képessége sem alakulhat ki.” Így hullik atomjaira a társadalom, az egyén pedig, aki az „identitás hiányából fakadó önreflexiós deficit” révén helyzetét még csak föl sem ismeri, teljes mértékben kiszolgáltatott minden változásnak és önkénynek.[21]

az identitás megrendülése

Ez utóbbi hatásait tekintve sokban emlékeztet a munkaerővándorlással kialakult új életformára, az ún. „mobilitásra”, amit ugyancsak az individualizmussal hoznak kapcsolatba. A valóságban azonban ez a teljes gyökértelenséget, s vele az identitás megrendülését, majd eltűnését jelenti, mert a mobilitás lényege a „külső” és „belső” mentális elszakadás és elszigetelődés mindenfajta közösségtől, csoporttól. A jelenlegi, minden korábbitól eltérő mértékű és minőségű atomizálódás másik oka az ún. „hálózatosodás”: „Az informatizálódó gazdaságra nem a hosszú távú beruházási elkötelezettség a jellemző, hanem a gyors változás. Az információtechnológián nyugvó termelés ebből következően nem tűr semmiféle tartós elköteleződést vagy legalábbis radikálisan lecsökkenti ennek terrénumát. A termelőegységek laza, igen változékony, borulékony szerkezetű hálózatokban kapcsolódnak egymáshoz.” Ennek egyik eredménye az egyre „mobilabb” (azaz gyökértelenné vált és ezért kiszolgáltatott) embertömeg. Ennél finomabb, de legalább annyira végzetes, hogy a modern információs technológiáknak köszönhetően a foglalkoztatottak többsége egyszerűen nem érintkezik fizikai folyamatokkal. Csak a munkaerő egészen kicsiny (és folyamatosan csökkenő) hányada kapcsolódik közvetlenül a „materiális folyamatokhoz”, nagyobb része a termelés szellemi előkészítésében, vagy a különféle szolgáltatásokban és a vevőkkel fönntartott kapcsolatokban hasznosul. „Ez a fajta munka igen könnyen kihelyezhető, igencsak alkalmas arra, hogy a vállalathoz csak lazán kapcsolódó távmunkára álljanak át, ellentétben a futószalagok mellett végzett hagyományos munkafajtákkal.”[22]

Ezek a tendenciák nem csupán egy tökéletesen atomizált, de az anyagi – főképp a biológiai – valóságtól szeparált újfajta emberi populációt mutatnak, s ez a populáció az emberiség kisebb részét teszi ki. Mi történik vajon a nagyobb részével, a szegényebb országok lakóival, akik kvázi megmaradtak biológiai lényeknek, és a hagyományos emberi sémák szerint élnek? Ők fölöslegesek. A harmadik világ rohamosan növekvő népessége nem jár olyan jól, hogy a nyugati kultúra emberéhez hasonlóan kellemes zombi-létre és/vagy csöndes eutanáziára számítson. Mivel a tőke minden ellenkező híreszteléssel szemben egyáltalán nem terjeszkedik „korlátlanul”, vagyis nem terjeszkedik a perifériák felé – de még a félperifériák felé is csak korlátozott mértékben –, egyre nő azok száma, „akiket még csak kizsákmányolni sem akar senki. Nekik egyszerűen a létük vált feleslegessé és ezért előbb-utóbb kérdésessé is fog válni.