Mit tegyek, ha úgy érzem, már nem áll biztos lábakon a kapcsolatom?

Másfél éve vagyok együtt a párommal. A kapcsolatunk második hónapjától együtt is élünk, én költöztem hozzájuk. Anyósommal, apósommal, és a sógornőmmel osztozunk egy háromszobás házon.

Nem tudom, hogy a kapcsolatunk mikor ingott meg. Körülbelül augusztusban történhetett, bár néhányszor korábban is voltak köztünk veszekedések a párommal, legtöbb esetben azért, mert a volt barátnőjéhez hasonlított, aki egy bárcás, többször megalázta, és megcsalta a páromat a kapcsolatuk alatt. Én egy házias, türelmes, de törekvő lány vagyok, céljaim vannak az életben, amit a párom nem mondhat el magáról. A kapcsolatunk másfél éve alatt összesen 1 hónapot dolgozott. Előtte, és utána is egyetlen dolog érdekli, mégpedig a számítógép. Velem sosem beszélget, inkább a haverjaival szokott mikrofonon, vagy telefonon, miközben játszanak a gépen. Gyakorlatilag sehová nem járunk együtt, még boltba sem. Semmivel, és senkivel nem törődik, főként velem nem. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor kérdezte meg, milyen napom volt a munkahelyemen. A fizetésemből nem kell lakbért, vagy rezsit fizetnünk, anyósomék szinte megtiltották. Mégsincs soha pénzem, mert gyakran a hétvégi ebédekhez én vásárolok be, illetve a párom minden dolgát ezen felül én állom.(ruha, nasi, mindennap kóla, elektronikus cuccok, stb) Havi 112 ezret keresek, heti 40 órát dolgozom (4 napot), TB-m nincs, mert nem vagyok bejelentve, egy-két hónapon belül tervezek váltani, de nem vagyok biztos benne, hogy ezen a környéken maradnék.

Most előállt egy helyzet, amelybe nem szeretnék komolyan belebonyolódni. Mint olvastátok, picit gyerekes a párom 25 éves kora ellenére, nem dolgozik, csak teng-leng. Most felvehetnénk egy hitelt, amiből meg tudnánk venni a szomszéd házat. Havi 43 ezer forint kb. a törlesztőrészlet. Végre lehetne saját konyhám, egy fészkünk, ahová akár gyermeket is vállalhatnánk (amit ő egyáltalán nem szeretne, abszolút elzárkózik ettől), eljegyezhetnénk egymást, stb. (a jegygyűrű megvan, úgy tudom. Mégsem látok esélyt rá, hogy valaha is odaadná, mi több, nem vagyok benne biztos, hogy elfogadnám, ha odaadná)

Nem tudom, mit tegyek. Após-anyós örül, hogy ilyen lehetőségünk adódna. Én csak menekülni szeretnék, hiába szeretem a párom, úgy érzem, ő nem gondolja velem komolyan, mert akkor legalább dolgozni elmenne. Nem szeretném egész hátralévő életemben eltartani, és ráadásul gyakorlatilag ugye semmibe vesz. Mit tegyek? Hogy mondjam meg, hogy képtelen vagyok belevágni vele egy olyan dologba, egy adósságba, amiből leghamarabb 15 év múlva szabadulhatok?

25/L