Beavatnátok a szüleiteket ebben a helyzetben, vagy tartsam a hátam a tesóm folyamatos nagyravágyása, luxusra törekvése miatt?

Ketten vagyunk testvérem, ő 23 éves, én most leszek 20. A szüleink támogatnak minket még most is, szerintem magasan az átlag felett élünk. Nem eszetlenül költik ránk a pénzt, de pl. mikor meglett a jogsink, kaptunk mindketten autót, mikor felvettek minket, kaptunk lakást, mikor szeretnénk egy-egy drágább, nagyobb dolgot, abba beszállnak/kifizetik. Viszont a nővéremnek ez kevés, ő folyamatosan nyaralni akar, meg bulizni, és lehetőleg kapjon meg mindent 0 munkával. Mindenből a legdrágábbat akarja, most is ki van akadva, hogy elköltötte a tandíját, és még két részletet nem fizetett be. Folyton a Tinderen keresi a pasikat, meg ha bulizni megy, akkoris a pultot támasztja a fél este, hogy összeszedjen valakit. Mindig a cipőt, meg az órájukat nézi, mert szerinte ha az drága, márkás, akkor a pasi is gazdag. Ez neki a legfontosabb, hogy legyen pénze, meg jó autója. De ezek a srácok/férfiak nem komoly dolgokban gondolkoznak vele, általában 2-3 hónapig hülyítik, aztán ennyi. Ő is kihasználja őket, mert vetet magának mindenfélét, és utaztatják, de valahogy mindig rosszul jön ki a dolgokból, és a végén ő van kibukva. Most is elutazott Franciaországba a barátjával, összevesztek, és otthagyta a pasit, meg hogy vele nem fog hazajönni az biztos. De hogy nincs nála annyi pénz, hogy fizessen magának most szállást, és a hazaútját is, szóval valahogy kérjek már anyáéktól, vagy adjak kölcsön neki. Mindig ez van, hogy kölcsönkér, de azt sosem látom viszont. Ha bajba kerül, engem hív, hogy menjek érte, oldjam meg, utaljak pénzt. Féltem, mert hiába adja elő, mennyire kézben tart mindent, nagyon naiv.

Nagyravágyó, de mikor mondtam neki most is, hogy alig van órája, menjen el dolgozni valamelyik ruhaboltba, vagy ilyesmi, akkor ki volt akadva, hogy hát ő biztos nem lesz másnak az alkalmazottja, őt ne ugráltassa senki, és hogy ő az a személy, akit kiszolgálnak, nem pedig az, aki kiszolgál. A jövőjét sem értem, mert ez a második szak, amit elkezdett -az előzőt nem fejezte be-, ezzel is már csúszásban van, de közben mondogatja már jó fél éve, hogy ezt sem szereti, és szerinte otthagyja. Anyáék semmiről nem tudnak, a barátait/párjait/partnereit, vagy bárkik is ezek, nem ismerik. Most is azt adta be nekik, hogy két barátnőjével utazott el. Egész nyáron egy külföldi sráccal volt, otthon azt mondta, hogy egy nyelvtanfolyamot csinál meg kint, és arra el is kérte a pénzt. Utána meg nekem égett az arcom, mikor apáék mesélték mindenkinek, hogy mennyire büszkék. Hetente 1-2 helyzet biztos van, amikor engem hív, hogy segítsek neki. Néha ez annyi, hogy menjek érte az éjszaka közepén valahová, mert elköltötte a pénzét és nincs taxira, de van amikor tényleg az van, hogy totál másik városban/országban van, és közli, hogy nem tudja hogy jön haza. Féltem, mert lehet egyszer olyannal akad össze, aki tényleg bántja. De közben tartok attól, hogyha beszélek anyáékkal, akkor nem fog ennyire megbízni bennem. Vagy hogy rosszul fogadják, mert ők tényleg kemény munkával tartanak ott, ahol és nem azt mondom, hogy kitagadnák ezért a viselkedésért, de biztosan csalódnának.