Házassági évfordulóra kinek illik virágot venni az ünnepelt"menyasszonynak"? Én úgy gondolom, hogy a férjének, de a család többi tagja nem. Egy kazal virágot akarnak venni (50. házassági évf. )

12-es!

Leírta a kérdező, hogy az anyós nem értékeli a virágokat, és kicsit hasznosabban is el lehetne költeni a pénzt, pl, hosszabb wellnessre!

De nekem mindegy.

#16: mi még csak 25-nél tartunk, de maximálisan igazad van.

Én szeretem a virágokat, de sokadik házassági évfordulóra max a páromtól szeretnék ennyi virágból álló kosarat kapni, és nem a gyerekemtől, vagy a testvéremtől! Ők találjanak ki mást!

Amúgy meg egyszerű a képlet: vagy közös az ajándék, vagy nem!

Ha közös, mindenki szálljon be mindenbe! Ha meg nem, akkor testvér meg anyuka vegye meg a csokrot, a fiatal pár meg a wellneszt!

Nálunk pl. nem szokás az évfordulósoknak ajándékot venni. Nem is ismerek olyan embert, akinél ez így lenne.

A házassági évforduló a férj és a feleség ünnepe, a többiekre egyáltalán nem tartozik, semmi közük hozzá.

Évfordulón a pár tagjai ajándékozzák meg egymást, ez az ő kettőjük ünnepe, a rokonoknak ilyenkor nem kell adni semmit, nem is értem, miért kéne.

Ha vágott virágot adnak, az pláne nevetséges, ott lesz a szerencsétlen asszonynak egy rakás hervadó virág, csak azért, mert a rokonság fontoskodni akart. Nagyon gáz.

Ha nagyon, feltétlenül ragaszkodnak hozzá, hogy valamit adjanak, mert 50. és az annyira nagy dolog, akkor adjanak egy üveg jó bort, valami szép emléktárgyat, esetleg fényképalbumot a párról készült képekkel, vagy épp valami hasznosat, amiről tudják hogy szükségük van rá, vagy ilyesmi... de ne virágot, jesszus.

Jó nagy mamlasz az urad.

A banya meg mit turkál a pénztárcátokban?

Neked van igazad.

Nálunk szokás. En pl minden évben kapok egy - egy csokrot ah anyósomtól és a férjem nagynénjétől, ajándékot pedig közöset kapunk.

Nem mellesleg pedig az ajándék épp nem hasznos kell higy legyen, hanem olyasvalami, ami oromet okoz.

"Kétlem, hogy épeszű ember egy folyamatos boldogságnak és örömnek élne át egy több évtizedes együtt-élést. Ez sokkal inkább a kölcsönös türelemről és alkalmazkodásról, általános értelemben vett partneri viszonyról szól (amiben rengeteg lemondás és feszültség is van), amihez a külvilágnak semmi köze."

Ha folyamatos boldogság és öröm lenne, akkor pont nem lenne értelme ünnepelni (mindenki képes addig együtt maradni valakivel, amíg boldog). Az viszont, hogy ötven éven át képes volt két ember a türelemre, alkalmazkodásra, a problémák közös megoldására, egymás igényeinek figyelembe vételére, az már eredmény.

A külvilágnak meg elvileg ahhoz sincs köze, hogy két ember szereti egymást, mégis megünneplik az esküvőket is, pedig ott még nem tudni előre, meglesz-e mindaz, amit előbb felsoroltam.