Mit lehetne ezzel a helyzettel kezdeni? Nagyon elb*ssza ez a nyarunkat. = (

A Barátom a nevelőanyjával él, akivel amúgy nincs túl jóba...nem rég ismerkedtünk meg, ez meg elé nagy szó, mert én vagyok az első barátnője, akit az anyja is ismer.(persze nem a Barátom erőltette a bemutatást...) na mindegy. és régebben sokszor volt olyan, hogy bezárta a házba, lakatokkal stb...csak hogy ne tudjon kimenni találkozni a barátaival. de miattam szétszedte zárokat is stb..(ez még suli időben volt, amúgy eléggé ok nélkül nem engedi ki az anyja..). Most nyáron is max 2-3,esetenként 4 órára engedte le a Barátomat. Mikor bemutatkoztunk, megmondta nekem, hogy ha megbeszélünk egy időpontot, akkor addigra legyen otthon a Barátom. Ez tök korrektnek is gondolom.Kitalálta, hogy ahány percet késik, annyi napig nem találkozhatunk. Pár napja késett fél órát, mert a buszok összevissza járnak, és buszhoz van kötve..(nem lakik messze, de gyalog is annyi idő az út mint megvárni a buszt és azzal elmenni..) ekkor is balhé volt, ránk fogta az egészet az anyja, stb..hogy őt nem érdekli mikor és hogy járnak a buszok,itt legyen pontra. azt mondta 3 napig nem találkozhatunk, de szerencsére csak 2 napig kellett kibírnunk egymás nélkül.Ma találkoztunk, és szintén a buszok miatt, késtünk 45percet.Még felkísértem ajtóig a Barátomat, kijött az anyja is. Elkezdte már megint nekem mondani a dolgait(de velem legaláb nem ordibálva,mint a Barátomal), hogy ő megmondta, hogy pontra itt legyen, és látja mennyire tartjuk be, ennyire fontos az ő kérése blabla. A Barátom meg közénk állt és mondta anyjának hogy ne nekem mondja hanem neki mert nem én vagyok a hibás stb...(amúgy kb 1-2 hete majdnem neki is ment anyjának miattam..csak mert engem a szájára vett, szóval arra nagyon allergiás, ha valaki engem basztat :S)

Rákérdezett Barátom, hogy akkor most 45 napig nem találkozhatunk? Anyja mondta, hogy hát jó ideig nem. De amúgy max 6 napig nem, mert aztán megint megy be gyermek otthonba és onnan meg kiengedik...(mikor most voltam egy hetet táborba, rettentően nehezen bírtuk ki egymás nélkül,nagyon nagyon szeretjük egymást...tényleg leírhatatlanul. ma is búcsúnál karjaiban sírtam, amiért előre hiányozni fog...Ő meg jóerősen magához szorított. :( ) Amúgy tud jóarc is lenni az anyja..és velem se volt semmi baja, sőt szimpatikus voltam neki, de szerintem most haragszik rám, tök oktalanul..amúgy én mindig nyugodt maradtam és kedvesen válaszoltam, nem akarok balhét. De az anyja kicsit se tud megérteni minket..:S

(én 14L,Ő 14,5F,több mint 3 hónapja vagyunk együtt, tudom, nem sok idő, de nekünk már olyan minta évek óta együtt lennénk..:))

bocsi hogy hosszú lett, de jól esett kiírni magamból. köszönöm ha végig olvastad és értelmes választ tudsz adni.:)